Gyurcsány fellélegzett: az általa három évvel ezelőtt elfuserált kettős állampolgárságot Schengen „megoldotta” helyette. Nála, amint akkor, ma „sincs napirenden a kettős állampolgárság“ kérdése azon oknál fogva, mivel nincs magyar egység a kérdésben. Az egyik csoport a „nemzeti összetartozás jelképének“ tartja a „kettősséget“, ami annyit jelent, hogy mindenkinek meg kellene adni az állampolgárságot.
Ezzel szembenm a másik csoport „az állam és polgára közt az aktív viszonyt szabná az állampolgárság feltételéül“, ami annyit jelent, hogy kötelezné őt a helybenmaradáshoz. /Értsd: nehogy átmenjünk Magyarországra lakni/. A két szemponton kívül pedig annyi apró államjogi dilemma is van, hogy tulajdonképpen nem érdemes foglalkozni az egésszel.
Gyurcsány, miután látnoki képességekkel bír, három évvel december 5-e előtt megérezte /vagy tudta/, hogy jön az „unijó“, ezért nem kell bíbelődni holmi kettősséggel. Maradjon meg mindenki ott, ahol van, és érezze magát annak, aminek akarja /lelkében és szívében/ papiros nélkül.
Az „unijó” tehát igazságot tett /legalább ő/ Trianon helyett, ami egyszerre jó és rossz is. Gyurcsánynak jó, Slotának nem. Gyurcsánynak se mi, se a földünk nem kell, Slota legalább a földünkhöz ragszkodik, ha mi neki se kellünk.
Bolyonghatunk tehát a nagy Európában továbbra is, és kiálthatunk egy nagyot – a pusztába -, úgy se hallja már meg senki…
Miközben Orbán összenövésről beszél, Gyurcsány fekélyről álmodik, ma is.
Ha nincs egység a kérdésben, Gyurcsány nem fog vesződni azzal, hogy igazságot tegyen az ott/honiak/ közt abban, kinek az oldalára álljon. Van elég baja nélkülünk is a baloldalon. De az ott-honi magyar sem volt oda értünk, akkor meg minek akarunk erőszakkal a kegyeibe férkőzni…
Egyébként pedig, minek már a kettős állampolgárság, ha mindnyájan egy, uniós állampolgárok vagyunk…Hát, kell ennél több?
„Azon az úton lehet közelíteni a két álláspontot, – idézzük Gyurcsány szavait -, hogyha az állampolgárságot megtisztítom mindazoktól a jelenbeli jogoktól és kötelességektől, amelyek hozzá tartoznak, például joga-e az állampolgárnak, hogy használja az oktatási infrastruktúrát? Joga-e az, hogy szavazzon? És folytathatnám a sort. Ha ezeket nem az állampolgársághoz kötöm, hanem a helybenlakáshoz, a huzamos helybenlakáshoz kötöm, akkor elveszti az állampolgárság ezt a fajta jog- és kötelességtartalmát és egy történelmi, szimbolikus összetartozás kifejezőjévé teszem, akkor igen“.
Hát, ennyi kacifántosság mellett valóban nem érdemes ezzel foglalkozni, tesszük hozzá mi, hogy könnyítsünk az egyébként is túlterhelt miniszterelnök sorsán.
Mindehhez: „Hozzáteszem, – folytatá Ferenc -, ebben nagyon sok államjogi felfogás van, én azt tudom mondani, hogy az, hogy a szívünk közös, az, hogy lelkünk közös, az nem egy jogintézményen múlik“ – közölte a miniszterelnök.
Már csak az hiányzik, hogy „olyan“ szívünk és lelkünk legyen nekünk is…
déva, FENET/ FelvidékMa
