Bósza János felosztotta Szlovákiát a területi autonómia jegyében, melynek fővárosa Kassa lenne. A Dél-Fölvidéki Autonómia Somorjától Királyhelmecig terjedne, megközelítőleg 1,2 millió lakossal. Ez a gyakorlatban annyit jelentene, hogy az ötszázezres magyar etnikumhoz hasonló létszámú szlovák is tartozna, szól az autonómiáért síkra szálló Bósza-tervezet.
Az autonómia területén élő lakosság 38 százaléka anyanyelvként használná a magyar nyelvet. A terület földrajzi egységét három megyére osztaná Bósza, ahol Kassa fővároson kívül megyeközpont lenne még Révkomárom és Losonc.
A végrehajtó jogi szerv az országos önkormányzatból kivált 60-tagú Önkormányzati Parlament lenne, az országirányítást pedig a Dél-Felföldi Önkormányzati Tanács Kormánya biztosítaná a köztársasági elnök megbízásából.
A saját törvényhozó és végrehajtó szerven kívül a DFÖT létrehozná önálló bírósági hatalmi intézményét is.
A dél-szlovákiai területi autonómia szükségességének indoklására példaként azt hozza fel Bósza, hogy a szerbek is a legmagasabb fokú autonómiát biztosítják a koszovói albánok számára.
A statútum preambulumában a szubszidiaritással apellál a kiötlő, aminek alapján az Európai Unió is létrejött. Egyidejűleg emlékezteti a szlovákokat, hogy respektálják a 87 évvel ezelőtt Trianonban tett ígéretüket, miszerint kötelezettséget vállalnak arra, hogy kielégítik a kisebbségek kulturális és gazdasági igényeit. Továbbá azt hangsúlyozza, hogy a területi autonómia nem zavarja meg Szlovákia integritását és nemzeti függetlenségét.
déva, FelvidékMa
