Az MKP elnöke, Csáky Pál levonta a tanulságokat, bár csak részben – véli a Pravda napilap cikkírója, majd így folytatja: látszólag a magyar politikusok már nem esnek úgy egymásnak, mint ahogyan ezt tették az elnökválasztói kongresszus körüli időkben, amikor is Csáky váltotta Bugár Bélát. Mára már megértették, hogy a párton belüli problémák pláne a szennyes kiteregetése semmi jóra nem vezet és csak a pártpreferenciákat csökkenti. Probléma továbbá az pártagenda is, amit Csáky a párt radikálisabb politikusaitól – mint például Duray – támogatva, megnyit. Ez ugyanis eltávolítja a pártot az olyan természetes ellenzéki szövetségesüktől is, mint a kereszténydemokraták.
Éppen ezért a párt szombati tanácskozásának felszólalásai nagyon óvatos hangneműek voltak. Az MKP – hosszú hónapok kemény, a párt politikusainak egymás ellen irányuló csatározásai után  -, nagyon egységesnek tűnt, éppen olyannak, mint a régi Bugár-féle időkben.
Az MKP azon politikusai, akik nem tudtak megbékélni sem Csákyval, sem pedig az általa alkalmazott módszerekkel, most elhallgattak. Sőt, nem vitték keresztül rendkívüli pártértekezlet összehívására vonatkozó javaslatukat sem, melyen a személyes felelősség kérdése merült volna fel a csökkenő pártpreferenciák és az ellenzéki partnerekkel való együttműködés csorbulása miatt. Habár a párt korábbi első embere, Bugár Béla nem mulasztotta el a kritikus hangnemet, de hozzátette, hogy három év múlva búcsút int a politikának. Csak az MKP népszerűségének öt százalék alá történő csökkenése és az esetleg jelentősen megromlott szlovák-magyar kapcsolatok lehetnek azok az okok, melyek miatt netán mégsem búcsúzik el a politikától.
Jelenleg Csáky szimpatizánsai enyhe többséget alkotnak a szűkebb pártvezetésben a Bugár-hívekkel szemben. Bugár szavai azonban Csáky számára üzenetet hordoznak a jövőt tekintve: Még nem tettem le a lantot! – zárja cikkét a Pravda cikkírója, Vavrová Vanda.
Pravda, FelvidékMa