Meséli a taxis – autókról beszélgetünk, mint rendesen -, hogy ő Szlovákiába hordja szervizbe a Škodát. Harminc- vagy valahányezer kilométerenként átbumlizik Szlovákiába, és ott végzik el a kötelező karbantartást. Emberünk nem Komáromban él és dolgozik, hanem Budapesten. Mégis megéri neki. Miért? Hallga csak.
A szlovák szervizben – így a taxis – a tulajdonos elkísérheti az autóját, és a szerelők a munka felvételétől szakadatlanul dolgoznak. Amit elszámolnak munkaóraként, azt munkával töltik. A taxisofőr hitetlenkedve újságolja, hogy a szlovák Škoda-szervizben nemcsak kikúrják a szemétbe a régi szűrőt, és bekúrják az újat, hanem kiporszívózzák a szűrőkamrát vagy mit. Plusz megolajozzák a zsanérokat. Ez csak azért szenzáció, mert ezzel szemben Magyarországon nemhogy nem teszik ezt meg, hanem a tulaj leadja a kocsit, leül a műhelyen kívül, aztán nézheti egy ablakon át, hogy ott áll az autó elárvultan, amíg végre megemelik, kinyitják, szűrő kikúr-bekúr, aztán adják a számlát három óráról, egy órányi munkáért. Plusz az alkatrészek, jóárasítva vastagon.
– De hiszen ez jól van így – mondom a taxisnak, akit ideje elnevezni, mondjuk Jimmynek. A tudatos Škoda-tulajdonos jobban jár, a csaló, korrupt, ingyenélő szerviz pedig szép lassan csődbe megy. Vagy rájön, hogy nem verheti át a kedves ügyfelét, és dolgozni kezd pontosan-szépen, és akkor nem kell Szlovákiába menni. A láthatatlan kéz igazságot tesz.
Nekem kisgyerekként igen röviden magyarázta el édesapám, miért jó a kapitalizmus. Akkor még hivatalosan is más volt a rendszer, könnyen megértettem, kéznél volt az ellenpélda. Ennyi volt a magyarázat: ott én vagyok a Kedves Vásárló!
Jimmy egyetért, tudja ő, mi az a verseny, hiszen részt vesz benne. Megtanulta, hogy az utas elégedettsége neki is jó, például mert több borravalót kap. De a tanmese mégsem ilyen egyszerű.
Mert a magyar szervizek – mondja Jimmy, a taxis – egyelőre nem szeretnének többet és jobban dolgozni, illetve nem átverni az ügyfeleiket. A szlovák konkurenciát felülmúlni lusták vagy képtelenek; pont ezért rosszabbak. Mit találnak ki megoldásként? Hát persze, zárjuk ki a versenyből a nálunk jobbat. Elterjesztik ezért – bevonva a velük sanda kapcsolatban álló generálimportőrt –, hogy a Magyarországon vásárolt Škodák elvesztik a garanciájukat, ha külföldön szervizelik őket. – Ami nyilvánvaló kamu. Azért márkaszerviz, hogy Amerikában is garanciális legyen – jelenti ki Jimmy, kissé bizonytalanul. Talán inkább hisz benne, mint biztosan tudja. Még váltunk néhány szót arról, hogy a kínai éttermekben szinte mindig mosolyog és előre köszön a kínai, és nem azon bosszankodik, hogy ez a rohadt vendég nem hagyja őt újságot olvasni. Egyetlen szerencséje a magyar kisvendéglőknek, hogy a kínai kajából csak az illatos-ólmos csirke való magyar gyomorba. De amint megtanulják a borjúbécsit, lesz jajveszékelés.
Busás borravalóval búcsúzom, hálásan a hozzáadott értékért.
Nem milliárdos vállalkozó, nem tőzsdecápa, és nem országos hírű sebészorvos. Csak egy taxis. De tudja, hogy a versenyben bár neki is részt kell vennie, viszont munkaidőn kívül, sőt azon belül is haszonélvezője annak. Nem a gyengén teljesítővel szolidáris, hanem azzal, aki megdolgozik a pénzéért. Van remény.
blog.hu
