Nem a miniszterelnök az egyetlen politikus, akinek fenntartásai vannak a bírálóival szemben. Más politikusok is diktálnak a tekintetben, hogy kivel hajlandóak leülni egy asztalhoz és kivel nem. A televíziós vitaműsorok forgatókönyvébe ilyen módon nemcsak az egyes pártok apparátusa, hanem az emberi gyűlölködés is beleszól. A politikusok diktálják a feltételeket, a médiumok pedig kénytelenek alkalmazkodni ehhez. Így például az MKP nem tárgyal a Szlovák Nemzeti Párttal, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a kereszténydemokratákkal, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió pedig szintén a nemzeti párttal utasítja el a párbeszédet. Mikuláš Dzurinda nem hajlandó egy asztalhoz ülni Ján Slotával, a nemzetiek pedig az ellenzékben lévő pártok közül egyedül a Kereszténydemokrata Mozgalommal hajlandóak tárgyalni. Az ilyen különböző kombinációkból pedig, amelyek jelentősen szűkítik az egyes vitaműsorok mozgásterét, egyre több lesz.
Aktuális példa erre a Szombati párbeszédek című vitaműsor egyik decemberi kiadása, melyben a meghívott Vladimír Mečiar, röviddel a műsor megkezdése előtt, visszautasította a Hrušovskýval tervezett vitát. „Nem fogunk a médiákban konfrontatív módon fellépni, különben sincs mit mondanunk egymásnak” – magyarázta az elutasítás okát Mečiar.
A televíziós műsorvezetők pedig megegyeznek abban, hogy egyre nehezebb vitára hajlandó párost becserkészni a műsorokba, és szintén nehezedik a felkészülés ezekre a vitaműsorokra. „Én azon csodálkozom, hogy egyáltalán közvetíteni tudunk még néha ilyen műsorokat” – magyarázta Zlatica Puškárová a Markíza televízióból.
A televíziók ezt a faramuci helyzetet gyakran úgy oldják meg, hogy a műsor első felében megszólaltatják az egyik, majd a műsor második felében a másik politikust, amit viszont vitának nehezen lehetne nevezni. Ezt a fajta megoldást egyébként egy időben a Joj tévé részesítette előnyben.
A szlovák rádió egyik műsorvezetője, Braňo Dobšinský szerint az áldatlan helyzet miatt e téren sok esetben maguk a médiák is hibásak. Az, hogy az egyes politikusok ilyen feltételeket szabnak, szerinte annak is köszönhető, hogy az egyes médiák egyáltalán nem szolidárisak egymással ezekben a kérdésekben. „Az egészséges és kemény konkurencia az egyik dolog, a szolidaritás és az ebből eredő erő megértése pedig a másik dolog, aminek megértése viszont sokszor hiányzik. Ez pedig nagy kár” – tette hozzá Dobšinský.
SME, FelvidékMa
25
Előző cikk