Egyházunk hagyománya szerint az új esztendő első napján, január 1-jén a Béke Világnapját ünnepeljük minden évben. Az a tény, hogy az új évben első kérésünk Istenhez a békéért szól, azt jelzi, hogy egyrészt szívünk legmélyéből tör fel a béke utáni vágy, másrészt az egész emberi közösségnek, a nemzeteknek, a családoknak és az egyéneknek leginkább erre van szükségük.
A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. Lk 2,16-21
Elmélkedés:
Békére vágyva
Egyházunk hagyománya szerint az új esztendő első napján, január 1-jén a Béke Világnapját ünnepeljük minden évben. Az a tény, hogy az új évben első kérésünk Istenhez a békéért szól, azt jelzi, hogy egyrészt szívünk legmélyéből tör fel a béke utáni vágy, másrészt az egész emberi közösségnek, a nemzeteknek, a családoknak és az egyéneknek leginkább erre van szükségük. Johann Wolfgang Goethe, a híres német költő egykor azt mondta, hogy az emberiség története nem más, mint egy nagy harc a hit és a hitetlenség között. Ma talán egy kissé finomítva azt mondhatnánk, hogy az emberiség története a hivő emberek és a hitet elutasítók története. Ehhez hasonlóan nyugodtan állíthatjuk azt is, hogy emberi történelmünk a
békeszeretők és a békét elutasítók küzdelme. Ha szeretnénk megtalálni a béke útját, akkor Isten útját kell választanunk.
Az adventi időszakban sok prófétai jövendölést olvastunk az eljövendő Messiásról. E jövendölések egyik fontos eleme, hogy a Megváltót a Béke Fejedelmének nevezik (vö.: Iz 9,5), s az általa elhozott békének soha nem lesz vége (vö.: Iz 9,6). A zsoltáros is arról énekel, hogy „a messiáskirály napjaiban az igazság virága nyílik, és teljes lesz a béke a világ végéig (vö.: Zsolt 71,7). Keresztelő János születésekor atyja, Zakariás prófétai szavakkal azt mondta hálaénekében, hogy az Úr előfutára a béke útjára vezérli majd az emberek lépteit (vö.: Lk 1,79). A békét elhozó messiásról szóló jövendölések Jézusban teljesedtek be. Nyolc nappal ezelőtt, karácsonykor azt ünnepeltük, hogy a kisded Jézusban földre szállt
a béke. Ezt hirdették az angyalok, akik a jóakaratú emberek számára a békét elhozó betlehemi Gyermek születéséről énekeltek a szent éjszakán a pásztoroknak és nekünk.
Mit tudunk tenni a béke megvalósulásáért? – kérdezzük ma, a Béke
Világnapján. Tehetünk-e valamit a külső békéért és belső békénkért? Azért, hogy a világban béke legyen a nemzetek között és megszűnjön a népek közötti háborúskodás, legfőképpen azt tudjuk tenni, hogy imádkozunk ezért a békéért, s fohászkodunk azért, hogy Isten adja meg az igazi békét a világnak. Lelkünk belső békéjét pedig akkor leljük meg, ha szívünk Istenre talál. Ahogyan karácsony éjjelén a megszületett Jézust megtalálva azt éreztük, hogy békesség járja át lelkünket, ugyanúgy Őt keressük az esztendő és életünk minden napján, hogy nyugtalan szívünk Őbenne találja meg nyugalmát és békéjét. XVI. Benedek pápa idén is üzenetet küldött a Béke világnapjára, amelyben többek között arról ír, hogy ha a családban nincs béke, akkor a világon sincs béke. A pápai levél számunkra talán legfontosabb része a következő: „Aki – még ha tudtán kívül is – támadja a család intézményét, törékennyé teszi a békét az egész nemzeti és nemzetközi közösségben, mert meggyengíti a béke legfőbb „ügynökségét”. Ezen különösen érdemes elgondolkodni:
mindaz, ami gyengíti a férfi és a nő házasságán alapuló családot, közvetve vagy közvetlenül gátolja azt a készséget is, hogy felelősséggel befogadjanak egy új életet, és elsőszámú felelősei legyenek gyermekeik nevelésének. Mindez objektív akadályt jelent a béke útján. A családnak otthonra, munkára van szüksége, szükség van a szülők otthon végzett tevékenységének megfelelő elismerésére, a gyerekeknek pedig iskolára van szüksége, és mindenkinek egészségügyi alapellátásban kell részesülnie. Ha
a társadalom és a politika nem kötelezi el magát, hogy segítse a családot ezeken a területeken, akkor megfosztja magát attól a lényeges erőforrástól, amely a békét szolgálja.” (XVI. Benedek pápa üzenete a Béke világnapjára 5. – 2008. január 1.) Emlékeztetek rá, hogy mindez egybecseng azzal, amiről Szent Család vasárnapján beszéltem a magyar családok helyzetéről és kilátásairól. Mindemellett még egészen röviden egy dologról kell beszélnem, ami előttünk áll. A Magyar Katolikus Egyház a protestáns egyházi közösségekkel együtt 2008-ban a Biblia évét tartja. Reményeim szerint az idei esztendőben plébániánk családjai és hívői naponta kezükbe veszik és olvassák a Szentírást. Szent Jeromos egykor azt mondta, hogy „aki a Szentírást nem ismeri, az Krisztust nem ismeri”. A biblia évében az lesz a célunk, ami egész keresztény életünknek is célja: közelebb kerülni Krisztushoz. A
szentírás szavai, az evangélium üzenete által közelebb szeretnénk kerülni Krisztushoz. Legyen a most kezdődő Biblia éve a lelki megújulás forrása mindannyiunk számára!
communio.hu,Horváth István Sándor
Imádság:
Fiadat dicsérve ó, Istenanya, mindnyájan téged ünneplünk, élő templom!
Méhedben lakott az Úr; az, aki kezében tartja a világegyetemet, szentté és
dicsőségben gazdaggá tett téged. Ő tanított mindenkit erre az énekre:
Üdvözlégy, Isten és az Ige lakóhelye; üdvözlégy minden szentnél nagyobb
szent; üdvözlégy, üdvözlégy a Szentlélek aranyával díszített frigyláda;
üdvözlégy, élet kimeríthetetlen kincstára.
Ó, Anyánk, minden dicséretre méltó, a minden szentnél szentebb Ige
szülője, fogadd el most könyörgésünket: szabadíts meg minden
szerencsétlenségtől, váltsd meg a jövendő büntetéstől mindazokat, akik
együtt kiáltják: Alleluja!
