Peczár Károly, az MKP pártigazgatójának felszólalása Molnár Imre: Kegyelem életfogytig című könyvének bemutatóján.

Tisztelt Hölgyeim, Tisztelt Uraim!

Engedtessék meg, hogy egy pár gondolattal hozzájáruljak ehhez a szép ünnepséghez, hiszen számunkra ünnep, amikor gróf Esterházy Jánosra emlékezünk. Nekünk felvidéki magyaroknak, a szlovákiai magyar közösségnek fel kell vállalnunk Esterházyt. Külön öröm számunkra, hogy Esterházyról könyv jelenik meg, szobrot emelnek neki, előadásokat tartanak és beszélnek a mártír politikusunkról. Számunkra Esterházy nemcsak kisebbségi politikus és pártelnök, ő elsősorban a felvidéki magyarok vezetője volt, aki önfeláldozóan harcolt az emberi jogokért vállalva érte a kínzást, a börtönt és a halált. Én ma ide egy furcsa országból érkeztem. Bizonyára sokan tudják, hogy Szlovákiában egyes körök Jozef Tisót, a fasiszta állam vezetőjét boldoggá akarják avatni, Hlinkát a szlovák nemzet atyjaként tisztelik, és a rablóvezér Jánošíkot pedig a miniszterelnök saját példaképének tekinti. Esterházyt viszont elutasítják, továbbra is háborús bűnösnek tekintik, annak ellenére, hogy Oroszország 1993-ban rehabilitálta, sajnos azonban Szlovákiában erre nincs politikai akarat. Ha megpróbálnám röviden szeretném elemezni ezt a helyzetet, akkor azt mondanám, hogy a szlovák politikai elit képviselői értékrendi válságba kerültek. Sajnos a pozitív példaképek hiánya nagyban befolyásolja ezt a gondolkodásmódot. Nemrégiben egy kezdeményezéssel szólítottam meg a fiatal szlovák értelmiségieket, hogy vállaljuk fel közösen Esterházyt, hiszen keresztény politikusként a szlovák parlamentnek képviselője volt, s bátran szembeszegült a Tiso-féle fasiszta szlovák kormánnyal, és 1942-ben a zsidók deportálását előíró törvényt a pozsonyi parlamentben egyedül ő nem szavazta meg. A kezdeményezésem sajnos nem aratott sikert, nem érkezett el még az az idő, amikor nyíltan és őszintén beszélhetünk közös múltunkról. Csak az tudja igazságosan értékelni a közelmúlt történelmének évtizedeit, aki egyenes gerinccel tud visszatekinteni a múltba. 1994-ben a magyar koalíció frakciója úgy döntött, hogy egy kisebbségi díjat alapít a Pro Probitate – Helytállásért díjat, és nem véletlen, hogy az első díjazott in memoriam Esterházy János volt. Az MKP felvállalta Esterházy rehabilitációjának ügyét, a párt több kísérletet is tett erre vonatkozóan, sajnos azonban mind kudarcba fulladt.
Én azonban bízom abban, hogy eljön majd az idő, amikor gróf Esterházy János érdemeit nemcsak itt, Magyarországon, hanem Szlovákiában is értékelni fogják. Mint ahogy bízom abban is, hogy rehabilitációját követően Esterházy földi maradványait az őt megillető tisztelettel szülőfalujában, Nyitraújlakon helyezik el, ahogy azt végrendeletében meghagyta.

Köszönöm a figyelmüket.