Az alábbiakban Kubička Kucsera Klára besztercebányai művészettörténész Szabó Gyuláról írt ismertetését tanulmányozhatják kedves olvasóink.
2007-ben száz év telt el Szabó Gyula születésétől, harmincöt halála óta. Az idő múlásával is csodálattal kell adóznunk Szabó Gyula hihetetlen vitalitásának és alkotópotenciájának. Egész életét Losoncon töltötte el – életműve több ezer festményt, rajzot, grafikai alkotást valamint írásokat, költeményeket tartalmaz. A szlovákiai magyarság egyik legkiválóbb alkotója volt.
A jelen kiállítás művészetének egy eddig kevésbé ismert fejezetét mutatja be ( 1938-1946 ), a második világháború alatt festett képeit. Remények és csalódások között vívódott – 1937-ben jött haza sikeres párizsi ösztöndíjas tanulmányútjáról, Losonc Magyarországhoz való visszacsatolása reményekkel töltötte el. De csakhamar újra megtapasztalta a művésznyomort – megélhetése végett tervezői állást vállat Ipolyságon a Magyar Mesejátékgyárban. „ Játszuk az életet és ránk les a halál“ írja egyik Önarcképe alján. Rendkívüli érzékenységgel reagált a háború fenyegetésére, értelmetlenségére, gyilkolására. . Bár Ipolyságon élt, de óvó, féltő, megrázó képei az egész emberiség problémáiról szóltak. Minden képnek megvan a maga mondanivalója – a láthatókon kívül sokrétű szimbólikus tartalmakkal gazdagítva.. Szabó Gyula ezekben az években mintha kettős életet élt volna, „álom és valóság között lebegett“ Nappalait a látható valóság éltette – csupán tájképfestészete a derűs oldala művészetének, ezekben az években vált jelentős akvarellfestővé is. Álmai viszont rémálmok voltak – víziószerű látomásait a háború borzalmai, a reménytelenség és kilátástalanság érzése, a halál tapintható közelsége váltotta ki Kompozícióiban mindez Ipolyság szimbólumokká emelt identitásjeleivel együtt jelenik meg. ( a főtéri Mária szobor, az Ipoly régi hídja, a Kálvária, az itt gyártott játékok). A háborús évek rendkívül fontosak Szabó Gyula művészetében – a világégés ellenére vagy éppen hatására szabadon és közvetlenül alkotott, tekintet nélkül a hagyományokra, képzőművészeti irányzatokra, kiállítási lehetőségekre. Ezekben az években Szabó Gyula a kortárs magyar festők között találta meg lelki társait és példaképeit.. A „nagyok“ közül főleg négy művész állt figyelme középpontjában: Bernáth Aurél, Csontváry Kosztka Tivadar, Szőnyi István és Derkovits Gyula. Sajátos művészetét szimbolizmusa , egyéni mitológiája, titokzatossága valamint kirobbanó expresszivitása határozta meg.. Világégés, a történelem és az emberi sorsok egyvelege, egyéni és társadalmi tragédiák, a Gonosz hatalma, az ártatlanok kiszolgáltatottsága . Mindez középpontjában a művész önarcképei, különböző messiási szerepvállalásokban.
Életrajzi adatok
1907. június 8-án született Budapesten. A hétgyermekes család Losoncon élt. Apja szoba-, templom- és címfestő volt, Gyula a polgári iskola után segédként dolgozott nála.
1924 a festészetet a losonci hivatásos festőművészeknél – Gyurkovits Ferencnél, Gerő Gusztávnál tanulja magánúton, sokat olvas, tanul.
1937 első kiállítása Pozsonyban (Kunstverein), utána ösztöndíjjal Párizsba utazik,
1938 – 1942 több kiállításon vesz részt Magyarországon és Budapesten. A Fővárosi Képtár (1941) és a Szépművészeti Múzeum (1942) vásárol képeiből.
1942 balatoni tartózkodása döntő hatással van akvarellfestészetére.
1942—1944 Ipolysági tartózkodása: a Magyar Mesejátékgyár tervezője. Vizionárius „háborús” képei. A gyárat 1944 márciusában megszüntetik.
1944 júniusában behívják Debrecenbe. Egy légitámadás következményei miatt idegbénulással tér vissza Losoncra.
1945—46 meggyógyul. Elkészíti első fametszetsorozatát, az Ecce Homo-t.
1949 önálló kiállítása Pozsonyban.
A képzőművészeti élet átszervezése után a Zväz československých výtvarných umelcov (Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége) tagja.,minden fontosabb bel- és külföldi kiállításon, grafikai biennálén szerepel.
1957 jubileumi gyűjteményes kiállítása Pozsonyban
1963 Cyprián Majerník-díjat kap. A „Život” nevű alkotócsoport egyik alapító tagja.
1967 a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze.
1969 megnősül, felesége Haltenberger Kinga.
1971 gyűjteményes kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában Budapesten.
1972 május 25-én a prágai Vinohrady-i kórházban halt meg.
