1970-ben tartották meg elõször a Föld napját azzal a céllal, hogy a világ környezetvédõinek lelkiismeretét felébressze – most már nem csupán a szűkebben értelmezett természet, hanem az egész Föld veszélyeztetettsége iránt.
A Föld napján való megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy az emberiség – és az egyes ember is – mérlegelje, hogy kíméletesen bánik-e környezetével, és mit tesz azért, hogy a természet és benne az ember egészségesebben éljen. Elég szomorú, hogy eljutott a világ idáig! A Föld napját nem csak ünnepelni kell! Sokkal inkább egész évben úgy kell viselkednünk, úgy kell élnünk, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben óvjuk a növényeket, fákat, madarakat, állatokat.
Nap, mint nap szembesülhetünk azzal, hogy a bolygónk veszélyben van. Gondoljunk akár a televízióra, akár a rádióra, de nem is kell ilyen messzire menni, elég ha kimegyünk az utcára. Elegendõ csupán levegõt vennünk, körülnéznünk…mindenhol szemét még ott is, ahol nem kellene. Nyugodt lélekkel sétálunk el egy szemétkupac mellett mondván ez nem az én szemetem. Igen pénz beszél, kutya ugat alapon amíg a pénz többet ér egyeseknek a Földnél, addig lesz környezetszennyezés. Jogosan merül fel a kérdés: mit tehetünk mi „kisemberek”? Elterjeszthetjük ezeket az eszméket és megállíthatjuk ezt a pusztítást, ami ma jellemzõ.
A természetvédelem szükségessége mellett felhozott nem gazdasági érvek között, amelyek nem feltétlenül haszonelvűek, szerepel a Föld és az élõvilág érzelmi és szellemi jelentõsége, a természet nélkülözhetetlen volta a pihenéshez, továbbá az erkölcsi felelõsség a következõ nemzedék iránt, hogy megõrizzük számukra is a Földet és annak természeti erõforrásait. (1980)
A legfontosabb persze az, hogy ne csak beszéljünk ezekrõl a dolgokról, hanem tetteinkkel, életvitelünkkel mutassunk példát.
nihon.hu
