Nyolc vadonatúj, páncélozott terepjárót vásárolt a szlovák rendőrség összesen 450 millió forint értékben, hogy az év végén elbúcsúzzanak a koronától, és a helyébe lépő eurós bankókat, érméket az országban „terítsék”. A közvélemény biztos abban, hogy szállítás közben a rendőrség még megőrzi a pénzt. Abban viszont korántsem, hogy utána képes vigyázni is rá.

A rendőrségen élcelődni a társasági jó modor része. Példát mutat e téren (akár az ellenzéknek is) Vladimír Mečiar, a kormánykoalíció egyik pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke. Úgy érzi: kérdésessé kell tenni az országos rendőrfőkapitány, Ján Packa tábornok szakmai tudását. „Évek óta ismerem – tréfált az újra fenegyerekeskedő, ám olvadó népszerűségét megemészteni képtelen exbokszoló, exminiszterelnök. – Nem tudom, hogy a tábornoki rangot azért kapta-e, mert a köztársasági elnöknek volt három autóbalesete, vagy azért, mert túlélte őket…”

Ez a vicc azért durva, mert épp Mečiar ült a szlovák kormányfői székben, amikor Alexander Dubčeket (akkor még a közös állam prágai parlamentjének elnökét) halálos baleset érte. És az ügyet sohasem vizsgálták ki megnyugtatóan. A baleset „megrendelőjeként” épp Mečiart emlegették, akinek pozícióját a két állam szétválásakor Dubček komolyan veszélyeztette volna. A gyanúra az is alapot adott, hogy a gépkocsivezető korábban Mečiar szolgálati autóját vezette, s a balesetben csak apróbb sérüléseket szenvedett.

Ha már a párhuzamoknál tartunk: a szlovák rendőrségnek hajszálnyival könnyebb a dolga, mint a magyar kollégáknak. Egyebek között azért, mert a szlovák főváros utcáin gyakorlatilag nincsenek pártok által szervezett (vagy hallgatólagosan támogatott) demonstrációk, és a televízió székházát senki sem ostromolja. A tüntetéseket a szakszervezet szervezi, s ilyenkor ő tartja fenn a rendet is. A szlovák újfasiszták (például az egyébként feloszlatott Slovenská Pospolitosť fekete ruhás legényei) kevesen vannak, s ők is többre becsülik az illegalitást, mint az örökös demonstrációt. Ha netán utcára vonulnak is, kizárólag a magyar kisebbség ellenében teszik, ami itt bocsánatos bűnnek számít.

Szóval kevés a tüntetés. De gondok azért akadnak a szlovák rendőrség körül is. Például a múlt év végén, amikor Prágából jövet Pozsonyt is útba ejtette Nurszultan Nazarbajev kazah elnök, és ugyanolyan (gazdaságilag felettébb kedvező) egyezményt írt alá a szlovákokkal, mint a csehekkel és a magyarokkal. Az elnöki palota udvarán épp a díszszázad előtt fogadta szlovák kollégája a derék kazahot, s már épp játszották volna a himnuszokat is, amikor egyetlen szál magányos demonstráló jelent meg a kerítés mellett, elkeseredetten kiabálva, hogy Kazahsztánban lábbal tiporják az emberi jogokat. Ami valószínűleg igaz.

Mi történt Hedviggel?

A rendőrök akcióba lendültek, mert a tüntető (egy lengyel állampolgárságú kazah hölgy) „megsértette a himnuszokat”. Meglehetős brutalitással vonszolták el a helyszínről a rúgkapáló aszszonyt. A lengyel nagykövetség azonban megvédte a polgártársnőt, s Kalinák belügyminiszter arra kényszerült, hogy személyesen kérjen bocsánatot az aszszonytól, sőt kárpótlásul szlovákiai üdülésre hívja.

Sohasem kért viszont bocsánatot a Malina Hedvig-ügyben, amikor idő előtt arról nyilatkozott – a bíróság helyett is –, hogy ki a bűnös. Azt mondta: vélhetően önverés történt. Ennek normális indokával azonban a rendőrség máig adós. És bár az volt a cél, hogy elkerüljék a diplomáciai botrányt, az ügy máig feszültséget okoz Magyarország és Szlovákia között.
A lány nemrég gyereket szült szlovák barátjától, de mindmostanáig nem tudható, mi történt vele valójában. Viszont annyi rendőri, ügyészi eljárási hibát fedeztek fel, hogy a fele is sok lenne. Nem arról van szó, hogy Hedvig szorgalmas ügyvédje naponta új tényekre talál. Elegendő, ha felhívja a figyelmet a rendőrök durva mulasztásaira.

A bajt nyilván az okozza, hogy a rendőrség képtelen az önkritikára. Mert elképzelhető, hogy Hedviggel más történt, mint nacionalista indokból elkövetett brutalitás. Lehet, hogy nem azért verték félholtra, mert magyarul telefonált. Lehet – mert tény –, hogy az ilyesféle rasszista gaztett Szlovákiában ritka. De akkor mi történt? És mi „nem” történt?
Ehhez jön ez a mostani, idétlen céltáblaügy. A tévében is bemutatott videó tanúsága szerint fel-alá rohangálnak „polici” feliratú trikókban „valamiféle fickók” „valahol egy lőtéren”, és a Hedvignek nevezett egész alakos céltáblára lövöldöznek, meg is rugdossák, miközben káromkodnak, hol szlovákul, hol csehül. Nem is biztos, hogy rendőrök – szlovák rendőrök nem szoktak csehül ordítozni.

Végül kiderült, hogy a huligánok (nevezzük őket így) nem is rendőrök (de az egyikük mégis az!), s szélsőséges nacionalista szervezetekkel állnak kapcsolatban. A lőtér sem épp rendőrségi, de köze van a szervezethez, és a közeli Érsekújvár nacionalista frontszervezete használja. A sajtó szerint mindenképp aggályos, ha a rendőrök féllegális politikai szervezetekkel (holmi helyi „Magyar Gárdákkal”) kerülnek kapcsolatba. A lőtéren szereplő rendőrt azonnal ki is rúgták. Fico koalíciója ugyanis „csak” a kormányban tűri el a Slota-féle extranacionalizmust.

De a rendőrség ilyen esetek nélkül is kötődik a nagypolitikához. A parlamenti ellenzék szinte minden héten követeli a belügyminiszter lemondását, szavaznak is derekasan, noha az ellenzék itt is pontosan tudja, hogy a koalíciónak a 150 tagú parlamentben 85 képviselője van. A rendőrség mulasztásai többnyire olyan szakmai zűrökre utalnak, amelyeknek kevés közük van a belpolitikához. A Dzurinda-kabinetről mellesleg ugyanúgy gyakran állították, hogy politikai célokra használja a titkosrendőrséget, mint a jelenlegiről. Nem is szólva a Mečiar-korszakról és a Lexa-ügyről.
Annak is nyolc éve már, hogy a pozsonyi belváros ír sörözőjében, a magyar nagykövetséggel szemben, egy éjjel megöltek egy embert, akinek köze lehetett az alvilághoz, és halálosan megsebesítettek egy – a közelében ülő – ártatlan vendéget. Gyanúsított is akadt (bizonyos Milan Červenka úr), csakhogy a bíróság máig nem fogadja el a rendőrség bizonyítékait.

Egy biztos: Milant kihallgatni sem lehet. Pedig nemrég történt, hogy a súlyos bűntettekkel gyanúsított férfit orvosi vizsgálatra szállították az egyik pozsonyi kórházba. Milan vécére kéredzkedett, s amíg a rendőrök báván silbakoltak a klozetajtó előtt, a gyanúsított az ablakon át megszökött. Fegyvert is tudott szerezni. Azon a napon a rendőrség lezárta a fővárost, órákig tartó dugók keletkeztek, ám a szökevényt nem találják. A sajtó bírálni kezdte a rendőrséget, egyebek között azért, mert sem a közeli magyar–szlovák, sem az osztrák–szlovák határt nem ellenőrizték. Alig múlik nap, hogy a rádióban, tévében ne figyelmeztetnék a lakosságot: Milannak fegyvere van, és a rendőri vezetők égre-földre esküdöznek: Szlovákiában tartózkodik. Titokzatosan somolyognak, ha arról faggatják őket, hogy ezt honnan tudják.

De talán van rá magyarázat.

Például Karol Mello esete. 2004 decemberében Dunahidason szabályosan kivégeztek egy nőt és tízéves fiát – tévedésből, a nő férje helyett. A gyilkosokat megtalálták, s akkor derült fény a megrendelő, Karol Mello személyére, akit máig hiába keresnek. Eddig nem különleges az ügy, mások is elrejtőztek már a rendőrség elől. Ám Mello szeretője a Szlovák Nemzeti Színház vezető művésznője, 2006 őszén gyermeket is szült neki. A kórházban, a szülésnél – láss csodát – jelen volt a boldog apa is. Csupán a rendőrség hiányzott…

Hab a tortán

Tavaly egy pozsonyi bulvárlap arról közölt fényképet, hogy a boldog pár és a gyermek a spanyol tengerparton napozik. Az már csak hab a tortán, hogy a művésznő (aki eddig szülési szabadságon volt) szerepel a közeljövőben egy új pozsonyi színházi bemutatón. Természetesen a sajtó érdeklődött: miért nem találják Karol Mellót? A válasz megdöbbentette az újságírókat. Mello úr együttműködik a szlovák hírszerzéssel. Kvázi az ő emberük. „Védelem alatt álló” gyilkos vagy gyanúsított. A mentességet pedig az előző titkosszolgálati vezetés adta (volna) neki.

Hiába, a visegrádi négyek országai – az egész „posztszovjet élettérhez” hasonlóan – máig bizonytalan (szürke) zónának számítanak, ha az állami erőszakszervezetek és a politika kapcsolatáról van szó. Ettől a gyanútól Magyarország és Szlovákia rendőrei sem mentesek. Silány kifogás, hogy a hagyományosabb nyugati demokráciákban (mondjuk Ausztriában) is nehezen találják a rendőrök és a titkosszolgák törvényes szerepüket. Sovány vigasz.
168 óra