Mint arról már beszámoltunk, a Komáromi Lapok c. városi újságban megtámadták Hudek Rudolf esperesplébánost, hogy nem jutnak hozzá a hívek a Remény c. újsághoz. Mindez a XIX. Komáromi Imanapok után történt. Most újabb cikkben támadják az esperest.

NINCS REMÉNY-FOGYTÁN A TÜRELEM…

Nagy visszhangot váltott ki, sőt vasárnapi plébániai hirdetések és közlemények témája lett legutóbbi számunk “Kevés a Remény…? „ című írása. Annak ellenére, hogy az érintett félnek felajánlottuk a válaszadás lehetőségét, ő nem élt ezzel és a közvélemény tájékoztatásának nem éppen megszokott, sőt talán kissé megkérdőjelezhető módját választotta. Véleményünk szerint ugyanis a politika nem tartozik a templomba. A közelmúltban megrendelt 50 darab REMÉNY című hetilap után, a komáromi katolikus plébánia radikális lépésre szánta el magát. Ezentúl nem kér a REMÉNY-ből és azonnali hatállyal megszüntette az előfizetést. Ez heti 170 példányszámot jelent. A már említett prédikáció során elhangzottakhoz szeretnénk hozzáfűzni, hogy állításunk, miszerint 50 darab példányszámmal csökkentették a megrendelést, IGAZ – ennek a REMÉNY szerkesztőségében nyoma van és ezt bizonyítja a rendelések azonnali megszüntetése is. Meghökkentett bennünket az is, hogy a katolikus plébánia hivatalából érkezett telefonhívások felháborodásnak, nemtetszésnek adtak hangot. Bírósággal fenyegették lapunkat és az egyik telefonáló szó szerint azt mondta: „megsemmisítenek bennünket“. Furcsa és szokatlan reakciók ezek, amelyek csupán egyetlen dolgot bizonyítanak – pár soros írásunkkal FEJÉN TALÁLTUK A SZÖGET.
Egy dolgot azonban végképp nem értünk. Ha a komáromi katolikus plébániának a Komáromi Lapokkal vagy a REMÉNY című hetilappal van gondja, miért a híveit bünteti? Köztudott, hogy az újságot a hívek a legkönnyebben a templomban vásárolhatják meg, és főleg az idősebbek számára gondot jelent hétköznap, csupán a megszokott újságjuk miatt, begyalogolni a központba a Remény boltba, ahol ezentúl megvásárolható. Elgondolkodtató az is, hogy míg a szlovák hívek saját hetilapjukhoz hozzájuthatnak ugyanúgy, mint eddig, a szentmise előtt vagy után, a magyar híveknek ezentúl erre nem lesz lehetőségük. Mi ez, ha nem diszkrimináció? Mi ez, ha nem gyerekes bosszú, amely nem méltó az emberekhez, különösen nem az egyházi vezetőkhöz.
Mi, a következő lapszámunkban is felajánljuk a válaszadás lehetőségét az érintett félnek, de amennyiben nem él ezzel, a témát lezártnak tekintjük.

Komáromi Lapok 2008. április 29., Pézé