1333. június 9. a Szentgyörgyi testvérek megosztoznak a Pozsony megyei Csütörtökhely falun, melynek vásár joga volt, ez a település három napon is tarthatott vásárokat, ami akkoriban különlegességnek számított.
Az oklevél leírása szeint a helység hetipiacán állatokat, szörmét, bõrt, lent posztót, élelmiszert, bort és faárut árusítanának. A középkori Magyarországon számos településen tartottak vásárokat, amelyekre a helynév tagja is utal (szerda, csütörtök, szombat). Az ország fõ külkereskedelmi partnere Németország és Itália volt, bár a lengyelországi és havasalföldi forgalom sem volt elhanyagolható. A kivitel zömét Mátyás koráig élőállat – elsősorban az akkor még ritka nagy testû szarvasmarha – és bor tette ki, ezekhez társult a réz is. A behozatalban mindvégig luxuscikkek álltak az első helyen, kivált különleges textíliák és keleti fûszerek, melyek az udvar és az előkelők presztízsfogyasztását elégítették ki. Valószínű, hogy az import értéke jócskán meghaladta az exportét, és a tartósan passzív külkereskedelmi mérleget az ország aranyban és ezüstben egyenlítette ki. Mind az importot, mind az export nagy részét délnémet és itáliai városok kereskedõi bonyolították le, többjüknek a legfontosabb magyar városokban is voltak lerakataik vagy képviselõik. A legjelentõsebb piac Buda volt, az udvar jelenléte folytán itt volt a legnagyobb a kereslet a luxuscikkek iránt. A forgalomból a kincstárnak, a harmincadnak nevezett vám járt, amelyet a 15. századtól kezdve a határ átkelõhelyein szedtek. A forgalom össze-volumene azonban nem volt igazán jelentõs. 1400 táján a harmincadvámok alig 6 százalékát tették ki a kincstár bevételeinek.
Mult-Kor, Felvidék Ma
