Közéleti személyiségek, politikusok, újságírók között kialakult egy különleges stílus: a mellébeszélés. Mondják, mondják a szövegüket, „nyomják a sódert”. Csak éppen nincs mondanivalójuk. Szavaik nem arra szolgálnak, hogy kifejezzék gondolataikat, hanem inkább arra, hogy elrejtsék.
Az évközi 14. vasárnap evangéliuma mindössze három versből áll. Mégis boldogító üzenetet tartalmaz korunk embere számára is. Szó van benne Jézus öröméről, hívásáról és igájáról.
Jézus öröme
Máté ezzel kezdi leírását: „Amikor Jézus befejezte a néphez szóló tanítását, felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: áldalak téged, Atyám!” Mi volt Jézus örömének az oka? Emberi magyarázata nem nagyon lehetett.
Akkor jött meg Jeruzsálemből, az egyetemek, a minisztériumok és paloták városából. Felkínálta evangéliumát a tudósoknak, gazdagoknak. Részükről a legtöményebb érdektelenséget tapasztalta. És Jézus belenyugodott, hogy nincs sikere a műveltek és előkelők körében. Sőt! Tudomásul vette, hogy ez az Atya akarata: „Igen, Atyám, így tetszett ez neked.” Sőt! Egyenesen örült neki: „Áldalak téged, mennynek és földnek Ura!” Olyan egyszerű lett volna pedig, ha Izrael elitje melléje áll. De nem így történt! Az Atya akarata más volt. Hogy a szegények és esélytelenek kapják az örömhírt. És Jézus belenyugodott, elfogadta és örült neki. Mert neki egyetlen célja volt, hogy az Atya akaratát teljesítse.
Istenem, hányszor megismétlődik ez az élmény velem is! Volt egy szép elképzelésem, kidolgoztam a tervemet. Persze abba a szegénységet, betegséget, gyászt nem építettem bele. És Isten keresztülhúzta a számításomat. Ha első pillanatba lázadtam is ellene, fogadjam el, mint a Gondviselés tervét, vegyem tudomásul, mint az Atya akaratát, és áldjam érte Istent. Higgyem el, akkor öröm tölti el az én szívemet is. Rájövök arra, hogy Isten bölcsessége felülmúlja az én rövidlátó elképzelésemet.
Jézus örömének másik forrása, hogy az egyszerű népnek, az esélyteleneknek viszont kinyilatkoztatta Isten az evangéliumot. Isten a kisembereket választotta ki. Ők aztán tömegesen tódultak utána, és csatlakoztak hozzá. Ez ismét csak örömhír számunkra is. Hogy bármilyen esélytelenek vagyunk is, Mennyei Atyánk tekintete megnyugszik rajtunk, és minket hív Országa polgáraivá.
Jézus hívása
Az Úr nemcsak az ég felé emeli kezét, hanem hallgatói felé is kitárja karjait: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok…” Jézus az egyetlen népvezér a világon, aki nem azért hív, mert szüksége van ránk, hanem mert nekünk Őrá.
Kiket hív Jézus? „A fáradtakat és terhelteket.” A fiatalokat, akik számára kilátástalan a jövő. Az élet delelőjén küszködőket, akik felett ott lebeg az elbocsátás réme. Az idősöket, akik elcsigázottan már kifelé indulnak az életből. Jézus ajkán hitelesen hangzik a terhet hordozók hívása, mert ő maga is a kereszt terhe alatt görnyedt. Aki sorsközösséget vállalt velünk.
Egy édesapa mesélte, hogy legkisebb fia valamelyik éjjel felriadt, és keservesen sírni kezdett. Próbálta ugyan csitítani, simogatni, hasztalanul. Akkor pizsamában lefeküdt a kiságy mellé a parkettre. Erre a kicsi megnyugodott, és békésen elaludt. Mert az apja hitelesen vigasztalta. Jézus nem tanácsokat osztogatott, hanem lefeküdt „mellénk a parkettre”. Együtt szenvedett velünk. Így hitelesen tudja vigasztalni a szenvedőket.
Fáradt emberek! Halljátok meg Jézus hívását, és merítsetek megenyhülést tőle.
Jézus igája
Jézus tudja, hogy minden ember igát húz, iga alatt görnyed. Sokan össze is roppannak alatta. Az igákat különbözőképpen nevezik. Áremelésnek, szívinfarktusnak, agyvérzésnek, neurózisnak. Az Úr ezek helyett a saját igáját kínálja: „Vegyétek magatokra az én igámat.” De az ő igája édes, az ő terhe könnyű. De hogyan állíthatja ezt a Mester?” Mert az ő igája méretre szabott.
Volt egy ifjú ács, aki minden állatról méretet vett, és addig csiszolta a jármot, míg az pontosan az állat nyakához illeszkedett. Így az ő igája nem törte fel, nem vérezte fel az állatot. Jézus is méretre szabott keresztet, igát kínál, ami pont nekünk való. Szalézi Szent Ferenc csodaszép imájában ezt így fejezi ki: „A te kereszted. Ha a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, miféle szenvedés válik hasznodra, nem találhattak volna hozzád illőbbet, mint azt, ami ért. Isten kezdettől fogva kigondolta, mielőtt elküldte, mind a két kezével megmérte, hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb, egy milligrammal se legyen nehezebb a kelleténél. Aztán megáldotta szent nevével, fölkente kegyelmével, és még egyszer rád pillantott. Így most egyenesen az égből jön feléd, mint Isten szeretetének ajándéka.”
Jézus igája azért édes, mert az iga keresztté nemesíthető. Ha szenvedésünket lázadva vonszoljuk, akkor iga. Ha vállunkra vesszük, akkor kereszt.
Egy fiatalember nehéz koffert cipelt végig a falun. Időnként lezökkent a ház előtti kis padra. Egy öregember jóakaratúlag tanácsolta: „Vegye a vállára, úgy könnyebb!” Igen! Ha a bajokat nem teherként cipeljük, hanem keresztként vállunkra vesszük, akkor könnyebb hordozni.
A mai evangélium tanulságát Prohászka költői formában így fejezi ki: „A könny, ha porba hullik, sár lesz belőle. De ha az oltár virágszirmára kerül, igazgyöngyként csillog a gyertyák fényében.
Hajnal Róbert, Magyar Kurír
