1968 – a prágai tavasz, vagyis a csehszlovák reformkísérletek és eltiprásuk éve. Az NDK-beli, lengyel, bolgár és szovjet katonai egységek mellett egy magyar hadosztály is átlépte az akkori csehszlovák határt és részt vett a ’68. augusztus 21-én megkezdett katonai offenzívában.
Duray Miklós, a szlovákiai parlament képviselője és Kun Miklós történész egyebek mellett a határon túli magyarokat érintő eseményekről beszélgettek a Heti Hírmondóban.
Duray Miklós 1968-ban a Csemadok elnökségi tagja volt. Később emiatt feketelistára került, ami a szakmai karrierje végét jelentette.
A prágai tavasz nagyszerű folytatása volt ’56-nak – emlékezett vissza Duray -, éppen ezért a felvidéki magyarság fiataljainak többsége hitt a reformfolyamatokban. Úgy gondolták, végre ránk köszönhet a demokrácia. Azt hittük, ez megtörténhet – vallotta a politikus. Az idősebbek azonban fenntartással fogadták az emberarcú szocializmus kialakításának kísérletét. Igazuk lett – tette hozzá.
A felvidéki magyarság kommunista része nem szemlélte szimpátiával azt, ami akkor Csehszlovákiában történt. Egy másik része személyes tapasztalatainál fogva nagyon tartott a szlovák brutális nacionalizmustól.
A sajtószabadsággal párhuzamosan a szlovák nacionalisták is előtérbe kerültek – egészítette ki Kun Miklós.
Duray elmondta: a magyarok egy része joggal félt, hiszen a Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipolyság irányában halálmeneteket szerveztek ’68-ban. Ezek hírére a magyarok beszögezték az ajtókat, ablakokat. Akik úgy értelmezték, hogy ez lehet a csehszlovák reformfolyamatok következménye, azok felszabadításként értelmezték a katonai bevonulást.
dunatv.hu
