A Bárány vére címmel nemrégiben jelent meg Böröndi Lajos kilencedik verseskötete, amelyben 1956-ra emlékezik a költő. A kötetben ötven vers található, az „és bocsásd meg ami vétkeinket” románul és szlovákul is olvasható.
„Szűkszavú, tömör, hiteles versek – ez a benyomásom a versek végigolvasása után.” – olvashatjuk a kötetről a költő honlapján, Tüskés Tibor tollából.
A versek címei sokatmondóak: Kettőezerhat október huszonharmadika, A Bárány vére, Isten a kertben álldogál, 1956, A történelem vége, In memoriam 1956. október 26.
A költő Az utolsó szó jogán nem csak magáról ír, hanem azokról az eseményekről, amelyek nemcsak a jelen kötetet, hanem egész életét befolyásolják. Így megtudjuk azt is: „Grábics Frigyesné, szeretett magyartanárnőm, és férje, Grábics Frigyes 1956 kárvallottja tanítványának tartom magamat, s büszkén vallom: nélkülük semmi lettem volna. Szeretetüket, féltő vigyázásukat, amely évtizedeken át tartott, soha nem tudom meghálálni.” – tehát valószínűleg a két tanár a versek „múzsái” is lehetnek.
A jelen kötetről és magáról a versről pedig maga Böröndi Lajos a következőket vallja: „A vers a létezés egyik formája. Verset írni jó, de ritka ajándék a lehetőség. Verset írni ugyanis lehetetlen. Elindul a toll, s hirtelen elfárad a szándék. Leíródnak látszatra összetartozó sorok, s másnapra semmiségnek látszik az egész. Verset írni ugyanis csak úgy lehet, ha a fölöttünk való segít benne. Velünk kínlódja ki azt.
A Bárány vére is így született, vérben és verítékben. Nehezen és nagyon könnyen. Ihlető élménye a Magyaróváron megfeszítettek, kivégzettek, lemészároltak voltak, Magyaróvár ‘56-ja, amely mára már sokaknak nem több, mint alkalom saját maguk fontosságának kiemelésére.
A Bárány, az a bibliai, az a Jelenések könyvének félelmetes, szörnyű báránya figyel bennünket. Bennünket, eltévelyedetteket. S számon tart.
Az utolsó szó jogán mit is mondhat a költő Nagy Imre elrepedt szemüvegén át szemlélve a világot?
Irgalmazzon nekünk az Isten!”
Felvidék Ma
Böröndi Lajos rövid életrajza letölthető ITT
