Még él a vers tájainkon – Lakszakállason minden bizonnyal, de írnak gyermekkorú és felnőtt magyarok Füleken és Leleszen, Dunaszerdahelyen meg Komáromban, Ipolynyéken és Szencen is.
Ezt bizonyította a Csemadok Komáromi Területi Választmánya által kiírt költői pályázat is, melynek kiértékelése szombaton este zajlott a szervezet komáromi székházában.
A világhálón meghirdetett versenynek nem volt különösebb tétje, -ám a fontossága, hasznossága vitathatatlannak tetszik. Három korcsoportban 39 költő – valamennyien a műkedvelők közé tartoznak – alkotta a mezőnyt Budapesttől Leleszen át Lakszakállasig, Szencig, de volt a versenynek ipolynyéki, bátorkeszi, dunaszerdahelyi és persze komáromi résztvevője is. A székház kiállítótermében összegyűlt pályázókat és kísérőiket Vass Laura, a kerületi választmány titkára köszöntötte, majd rövid kultúrműsor következett – Ölveczky András, Kossár Mónika, Plauter Éva és Varga László református tiszteletes mondott verset. A kiértékelés a könyvjutalmak átadására és a megjelent versírókkal való csevegésre összpontosult, s talán nem véletlenül. Sok-sok érdekes, a lélek mélyén őrzött alkotói titokra derült így fény, s megtudhattuk azt is, hogy a Lakszakállason élő Nagy Terézia, aki ugyancsak részt vett költeményeivel a pályázaton – az idén, nyugdíjas korában – válogatott verseinek megjelenését is megérte. Mindez a helyi alapiskola fogékony pedagógusainak – köztük Kossár Mónika igazgatónak -, a helyi önkormányzatnak, különösképpen Bartal András polgármesternek köszönhetően valósulhatott meg. A kis kötet: Diktál a lélek, ír a kéz – bemutatóján megtelt a Domonkos Zsuzsa vezette művelődési ház nagyterme. A pedagógusok ugyanis előzőleg felkérték a tanulókat, illusztrálják Teri néni verseit; a gyerekek és szülők számára esemény volt ez a munka, mivel Nagy Terézia faluja kedves helyeit és azok hangulatát verselte meg, minden költeményében kinyilvánítva hűségét a szülőföldjéhez. A rajzfeladatok révén is bekerült hát a köztudatba Teri néni életműve megismerésének fontossága. A lakszakállasi példa a Csemadok Komáromi Területi Választmányának versíró pályázatával együtt ékesen bizonyítja: él még a vers a magyarok körében, mert a léleknek, az érzelem-gazdag magyaroknak szükségük van rá. Talán másutt is követhető a lakszakállasi példa: a lelkesedés, a felelősségtudat, a hagyományokhoz való ragaszkodás napjainkban is képes értékeket teremteni és mozgósítani.

Felvidék Ma, batta