Emléktáblát kap szülőhelyén, Pozsonyhidegkúton (Dúbravka) Gustáv Husák, a szocialista Csehszlovákia utolsó köztársasági elnöke – döntött a helyi képviselői testület. A Husák arcképét is tartalmazó táblát az önkormányzati hivatal épületén helyezik majd el, miután Husák szülőháza már nem áll. Határoztak arról is, hogy gondozni fogják az egykori kommunista politikusnak a helyi temetőben lévő sírját.
A kommunista párttól érkezett javaslatot a testületből csak ketten ellenezték, egy kereszténydemokrata és egy liberális képviselő. „Felméréseink szerint a helyi lakosság számára Husák a kommunista normalizáció jelképe” – hangsúlyozta Jelena Hudcovská, kereszténydemokrata képviselő. „Támogattuk a javaslatot, mert Pozsonyhidegkútnak nincs olyan sok kiemelkedő személyisége. Husáknak érdemei vannak abban, hogy a régi Pozsonyhidegkút megőrződött” – mondta a Sme című napilapnak Peter Hanulík, a kormányzó Smer képviselője. Az önkormányzat szerint Husáknak érdemei vannak az önálló szlovák egyházmegye létrejöttében, s állítólag megmentette a pozsonyhidegkúti templom oltárát is.
A domborműves emléktáblát Peter Sulík, szobrász készítette. „Részemről ebben nincs semmi politika. Minden megrendelés, megrendelés. II. János Pál pápa arcképét is elkészítettem” – nyilatkozta a művész.
Gustáv Husák (1913-1991) Csehszlovákia egyetlen szlovák nemzetiségű államfője volt. Politikai életműve továbbra is éles viták tárgya, különösen Szlovákiában. Míg Csehországban többnyire negatívan ítélik meg szerepvállalásait, Szlovákiában árnyaltabb a kép, s az utóbbi időben inkább a pozitív értékelések kerülnek előtérbe.
A jogász végzettségű Husák a II. világháború előtt kapcsolódott be a csehszlovákiai kommunista mozgalomba, és szerepe volt a szlovák ellenállásban is, bár ezt erősen vitatják. A háború után magas politikai tisztségeket töltött be Szlovákiában, s egyike azoknak, aki a legfőbb felelősséget viselik a szlovákiai magyarok korabeli meghurcoltatásáért. Az 50-es évek elején koholt perben „szlovák burzsoá nacionalizmussal” vádolták meg, és bebörtönözték. A 60-as években szabadult, s fokozatosan visszatért a közéletbe.
Az 1968-as prágai tavasz idején először támogatta a reformokat, majd a Varsói Szerződés erőinek augusztusi bevonulása után a megszálló szovjetek oldalára állt. 1968 októberében – amikor a prágai parlament elfogadta a Csehszlovákiát szövetségi állammá átalakító törvényt – Husák volt az, aki mindenféle előzetes jóváhagyás nélkül a kisebbségek számára kedvezőtlenül módosította a jogállásukat szabályozó törvénytervezetet. 1969-ben a csehszlovák kommunista párt főtitkárává, majd a 70-es évek közepén Csehszlovákia elnökévé választották. Hatalmát az 1989 novemberi bársonyos forradalom döntötte meg, s rá két évvel súlyos betegen meghalt.
A személyiségéről folytatott vitákat jól érzékelteti, hogy temetésén az akkori kereszténydemokrata szlovák kormányfő, az egykori ellenzéki személyiség Ján Čarnogursky is részt vett, azzal az indoklással, hogy hibái ellenére is a szlovák történelem jelentős alakjáról van szó.
Idén nyáron Robert Fico kormányfő volt az, aki ismét előtérbe hozta a témát. Fico a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján mondott beszédében magasan kiemelte, hogy Husáknak fontos szerepet játszott a partizánakciók megszervezésében. Történészek szerint azonban ez nem felel meg a valóságnak. „Gustáv Husák kétségtelenül nagyon intelligens és ambiciózus politikus volt. Ugyanakkor kemény kommunista, aki politikája érvényesítésekor semmire és senkire sem volt tekintettel” – állítja Milan Zemko történész.
mult-kor.hu
