A szlovák államfő, Ivan Gašparovič délután egy órakor mondta el újévi beszédét. Hogy mit kívánt a 2009-es esztendőben az ország népének, amikor több választásra is sor kerül, valamint életbe lépett az új fizetőeszköz, kiderül az alábbiakban.
Tisztelt és kedves polgártársak!
A hagyományok része, hogy újév napján boldogságot kívánunk egymásnak. Ezt mindenki más érzésekkel, a maga módján fogadja. A boldogság objektív módon a megelégedettség, a jó szándék és a tolerancia futára. A boldogság mellé jó egészséget is kívánunk, ami az ember létének legfontosabb és legértékesebb eleme. És sikereket is kívánunk ezek mellé, a munkában és a magánéletben is. Ám, hogy ezek a kívánságok valóra váljanak, nem szabad kishitűségbe esnünk, bíznunk kell saját erőnkben és képességeinkben.
Az év legszebb ünnepeinek táján, amikor mindenki fokozottan érzi az otthon nyugalmát, a családi tűzhely melegét, az összetartozást, és szeretet kíván mindenkinek. Szeretetet és kölcsönös tiszteletet. Engedjék meg, hogy az új évben, 2009-ben én is ezt kívánjam önöknek.
Tisztelt polgártársaim!
A 2008-as év, amelyet mindennapi örömök és gondok közt éltünk meg, már a múlt része, csak emlékeinkben és tetteinkben marad fenn. Biztosan mindenki arra törekedett, hogy legjobb tudása szerint töltse el munkája, családja, személyes élete terén. Szerintem a Szlovák Köztársaság és annak lakói szempontjából sikeres év volt 2008.
Megnyíltunk a világ számára és a világ is nyitott felénk. Volt elég bátorságunk a változtatásokra, de a következmények módosítására is.
Büszke vagyok rá, hogy Szlovákia teljes jogú és elismert tagja az európai és nemzetközi közösségeknek.
Szlovákia – lakói becsületes munkájának köszönhetően – a világ gazdaságilag fejlett országai közé került, elismerést aratott megfontolt és elvhű nemzetközi politikájával. És mától az euró-övezetnek is a tagja lettünk, amit magam nagy sikernek tartok.
Nem kevésbé vagyok büszke arra, hogy Szlovákia nem merül önsajnálatba, nem rendeli magát alá az erősebbnek csak ezért, mert területileg kis állam. Nekem fontos, hogy országunk polgárai büszkék legyenek arra, hogy kik ők, hol élnek vagy honnan származnak. A nagy Európában is fontos, hogy a nemzetek megőrizzék identitásukat. Mert csak így – őszinte szándékkal és igyekezettel – vihetik be a többi nemzet közé a sajátjukat, az egyedit, s önmagukról nem megfeledkezve, saját gyökereiket ápolva tudják majd tisztelni a mások másságát, egyediségét. Ez adja ugyanis minden jó minőségű együttélés és viszony erejét és lényegét. Lett légyen szó testvéri, családi, baráti, nemzetek közötti, nemzetiségi vagy kontinensközi kapcsolatokról.
Tisztelt polgártársaim!
A múlt ősz, amikor az Egyesült Államok hosszú és fájdalmas gazdasági recesszióba esett, az egész világra rányomta bélyegét. Mi is azt kérdezzük: milyen hatása lesz gazdaságunkra, a szociális fejlődésre, életünkre.
Az új év küszöbén, a Szlovák Köztársaság megalakulásának ünnepén és az Európai Unió napi valóságának tükrében 2009-et az európai szolidaritás éveként kellene felfognunk. Azért is, mert osztjuk és közösen viseljük a felelősséget a világ békéjéért, biztonságáért és jólétéért.
A tudatos szolidaritás és segítség nem csupán magatartásforma, hanem erkölcsi alapja is annak, hogyan védekezzünk, segítsünk rossz időkben vagy veszély esetén egymásnak. Kihívás ez politikusainknak, Szlovákia politikai vezetőinek, hogy a mi fiatal hazánk érdekében cselekedjenek – annak összes polgára érdekében, figyelmen kívül hagyva nemzeti és politikai hovatartozásukat, felekezetüket, szociális státusukat és műveltségüket. Törekedjünk polgári érettségre – alkotmányunk értelmében. Meggyőződésem, hogy ezt a célt képesek vagyunk elérni, ha együtt fogadjuk el a jövő kihívásait.
Biztosan tudják már, hogy a pénzügyi válság kihatással volt a befektetési és nyugdíjalapokra. Igen, mert a piac jó szolga ugyan, de nem mindig jó úr. A szabad kezekben lehet bízni, de mint az élet bizonyítja, a megbízhatóságot ellenőrizni kell.
Szlovákia sem bízhat már vakon abban, amit a magánügynökségek mondanak, ezért fokozni kell a szigort és az állami szerepvállalást. A politika már nem támaszkodhat vélekedésekre. Ezt a magatartást nem gátoljuk, és nem gátolja az Európai Unió, sem az európai pénzintézetek. Megfontoltabbaknak kell lennünk, mint korábban, mérlegelnünk kell, mekkora eladósodást engedhetünk meg magunknak, vagy hogyan változtathatunk a mostanin. Vonatkozik ez az államra és a családokra is.
Örülök annak, hogy kormányunk felelősséggel kezeli a problémákat és olyan intézkedéseket hozott, amelyekkel megakadályozhatja, hogy a válságnak drámai hatásai legyenek Szlovákiában.
Családjainknak azonban érezniük kell a szolidaritás jelentőségét, a valódi esélyegyenlőséget, a gondoskodást az emberhez méltó alkotó és teljes értékű élet feltételeiről. Csak így érthetik meg az utánunk jövő nemzedékek, miért kell egy életen át tanulni, hogyan lehet érvényesülni a munkában, miért kell arányos bérezést követelni, mit jelent a gyermekes családok támogatása, mivel jár együtt a tisztes öregség. Csak a tudás ad esélyt a szociálisan hátrányos családok gyermekeinek, hogy kitörjenek az ördögi körből, amelyben szüleik évtizedek óta topognak. Ebben az irányban is kitörési lehetőséget látok a szociálisan igazságos társadalom felé, a kirekesztettség és szegénység elleni harcban.
Fontosnak tartottam hangsúlyozni mindezt, főleg azért, mert nőnek a szociális igények, gondok és nő a bizonytalanság. Ám ahogy apáink mondogatták régen: „sosincs elég pénz”. Fontos tehát, hogy ne essünk pánikba, amit főleg azok szítanak, akik a válságon nyerészkedni akarnak. Ez így nem tisztességes, és a mi hazánk nem tartozik az ilyenek közé. Ezért vagyunk körültekintőek és következetesek.
Az eddiginél jobban ki kell mutatnunk szociális érzékenységünket. Segítsünk azoknak, akik rászorulnak. Vegyük észre őket, nyújtsunk kezet nekik. Azoknak is, akik nem is számítanak rá, mert már elveszítették hitüket az emberségben. Segítsünk a magányos, az idős, a beteg embereken. És becsüljük meg azokat, akik képesek áldozatot hozni másokért. Köszönetem az övék, és azoké, akik előteremtik mindennapi kenyerünket, a szellemit is, mellyel nemzetünk erkölcsi és anyagi javait gyarapítják.
És kikívánkozik belőlem, hogy 2009-ben is bizonyítsuk – hagyományaink szellemében –, hogy a szlovák nemzet jószívű nép. Törekedjünk jó emberi kapcsolatokra. Soha ne szűnjünk meg közös hazánkra, gyermekeink jövőjére gondolni. A szülőföldre, a hazára, Szlovákiára. Foglalkozzunk vele gondolatban, tetteinkben és imádságainkban.
Drága polgártársaim!
Még itt vannak szemem előtt a gyerekek, akik az elnöki palotába is elhozták gyermeki örömüket, dalaikat, versikéiket, jókívánságaikat. Elhozták a betlehemi lángot is, az emberi melegséget, a gyengédséget. És a különös fényt tekintetükben, ami csak a szép és jó szülhet, és megosztották a többiekkel.
Az új év küszöbén ezért azt kívánom, hogy boldog gyerekek vegyék körül mindnyájukat. Bölcs, nemes és jóakaró emberek. Hogy szolgáljon jól az egészségük, és hogy egy év múlva újra találkozzunk, és jó érzéssel töltsön majd el minket, amit addig tettünk. Mindenkiért, a családunkért, az otthonunkért és a hazánkért.
Adjon Isten boldogságot itt, a Földön. Áldja meg Szlovákiát bölcsességgel, erkölccsel, türelemmel és összetartással. Boldog új évet, drága polgártársaim!
Felvidék Ma, Pátria
