Utálom a jellemtelen embereket. Tudom, naivitás elvárni, hogy mindenki mindig elvszerű legyen. Ám soha nem fogom tudni tisztelni azokat, akik egy adott helyzetben, egy adott témát illetően tudatosan hazudnak, s utána, amikor már megszabadultak politikai vagy egyéb kötöttségeiktől, egyszeriben megtalálják a bölcsek kövét.
Ján Kubiš a szememben ilyen gerinctelen ember. Elfogadta a külügyminiszteri posztot egy olyan kormányban, amelynek a Szlovák Nemzeti Párt is a tagja. Tapasztalt diplomataként tudnia kellett, hogy nem fogja tudni kivasalni a kivasalhatatlant. Tudnia kellett, hogy Slota primitivizmusával olyan tartalékokkal rendelkezik, amelyet az USA diplomáciája sem volna képes semlegesíteni, nem egy kevésbé fontos kis ország kormányzó rétege.
Kubiš azonban megpróbálta a lehetetlent. Gyakran furcsán viselkedett partnerével, Göncz Kingával szemben, gondolván: hozzájárulok a partner – esetleg ellenfél – besározásához, ez talán áttételesen az én esélyeimet növeli. Az MKP-t ő is megpróbálta a Szlovák Nemzeti Párt ellenpólusának beállítani. Mondván, ha van is gondunk Slotával és szlovák ultranacionalista partnereinkkel, az csupán abból adódik, hogy ott van az ellenpólus, az MKP, s Slota ellenpólusa, Duray, majd Csáky. Miután világossá vált, hogy kivasalhatatlan Slota primitivizmusa, menteni kellett a helyzetet. Slota csak – úgymond – reagál a magyar provokációkra. Védekezik, szegény.
S kiült a miniszterelnök és a belügyminiszter mellé tavaly novemberben, amikor Királyhelmecen 28 furcsa kosztümös egyén „tette tiszteletét” – hangsúlyosan zárójelben: netán a szlovák titkosszolgálat meghívására? Ő is dörgedelmezte: veszély van, Magyarország radikalizálódik! Ő is sugallta: az MKP feszíti a húrt!
Azután kapott egy zsíros ENSZ-állást. S egyszeriben megvilágosodott. A Die Pressének adott interjújában szimpatikus nyíltsággal beszél: amíg Slota-félék lesznek a szlovák politikában, addig Szlovákiának gondjai lesznek. Láss csodát világ: egy fél utalás sem az MKP-ra, sem Durayra vagy Csákyra! Slota, egyedül Slota a gond.
S most nem hiszek a szememnek: azt mondja, tankönyvügyben a magyaroknak van igazuk, a kompakt magyar szöveget nem szabad megbontani szlovák helységnevekkel. S arra is rájött, mesterségesen gerjesztett az ügy. Azt már nem meri hozzátenni: mesterséges volt az egész múlt évi októberi-novemberi boszorkányüldözés. Amikor az MKP-t lehetetlenné akarták tenni. Amikor meg akarták osztani őket, s leválasztani róluk potencionális támogatóikat.
Csakhogy a szlovákiai magyarok ennél okosabbak. Ösztönösen ráéreztek arra, hogy mindeme aljas játék az ő bőrükre megy. S tudatosították: az MKP bár – sajnos – nem tökéletes, de a leghatékonyabb szervezet, amely őket védi. Kritizálni lehet és kell is őket, de szembefordulni velük öngyilkosság.
S most Kubiš elmegy, ENSZ-politikus lesz. Részvétünk az ENSZ-nek. Pozsonyban pedig megjelenik majd egy újabb Kubiš. Karrierdiplomatának mondják az ilyet, akinek a sajtón keresztül már meg is üzenték, mi lesz a fő feladata: kivasalni Szlovákia imidzsét. Magyarán: Slota, Čaplovič, Fico és Mečiar arcát kell elfogadtatni, demokratikusra sminkelni. A jelek szerint vannak emberek, akik a 21. század körülményei között a vándorcirkuszosok módszereivel akarnak érvényesülni.
Nem megy, nem fog menni. Egyetlen út a járható: leváltani a jelenlegi kormánykoalíciót. Slotát és Mečiart kell jegelni, Lajčák úr. Minél előbb, annál jobb.
Magyarellenességgel Szlovákia sem jut sehová. Hazugságokkal sem.
– Fekete Alajos –
