Ez év június 6-án tartják az Európai parlamenti választásokat. A Magyar Koalíció Pártja képviselőjelöltjeinek listáját csakúgy mint 5 évvel ezelőtt, Bauer Edit vezeti. Interjúnkban megkérdeztük, hogy vajon tapasztalt EP-képviselőkét milyennek látja az EU jövőjét, és az európai fórumok, intézmények miért oly fontosak az európai kisebbségek számára.
Mit jelent ön számára az, hogy ismét az MKP jelöltlistájának élére került?
– Természetesen megtiszteltetés számomra az MKP jelöltlistájának az első helye, főleg annak tudatában, hogy a párt országos tanácsa nagy szavazattöbbséggel támogatta ezt. Ez egyben az ötéves munkám megbecsülésének jele is. Nagyon örülnék, ha úgy sikerülne bejutnom ismét az Európai Parlamentbe, hogy legyen legalább egy képviselőtársam is, akinek majd átadhatom a tapasztalataimat. Az Európai Parlamentben ugyanis nagyon fontos a kontinuitás, mert egész másként működik, mint a jellegzetes állami parlamentek.
Fotó: Felvidék Ma
Már csak néhány hónap van hátra az Európai Parlamentbe történő választásokig. Folyik még ott érdemi munka, vagy jobbára már mindenki csak a választásokra összpontosít és a kampánnyal törődik?
– A helyzet inkább fordított. Egy sor olyan jogszabály és jelentés áll befejezetlenül, amelyek rendkívül szorossá teszik az elkövetkező hónapok munkaprogramját. Sőt félő, hogy nem is tudjuk e választási ciklusban befejezni azt a munkát, mely még vár ránk. Ma még azok a jogi normák vannak napirenden, melyeket a francia elnökség égisze alatt készítettünk a különböző bizottságokban. Említhetem itt példának az egész migrációs vagy energetikai csomagot. Én magam is érdekelt vagyok még legalább egy témában.
Ön a szlovákiai magyar párt képviselőjeként tevékenykedik az Európai Parlamentben. Schmitt Pál a Fidesz EP-i képviselői csoportjának vezetője a párt programalkotó konferenciáján elmondta, hogy nagyon jó az együttműködés a magyar képviselők között – legalábbis az Európai Néppárt frakciójában -, attól függetlenül, hogy azok melyik országból érkeztek. A szlovák politikusok viszont emiatt olykor panaszkodnak, azzal vádolva önöket, hogy sokkal inkább képviselik a magyar, mint a szlovák érdekeket. Jogos ez a bírálatuk?
– Kétségkívül igaz, hogy Duka Zólyomi Árpád képviselőtársammal többször ki voltunk téve ilyen támadásnak. A szlovák kollégák közül többen nem tudatosítják azt, hogy az Európai Parlament képviselői nem az országot és annak kormányát képviselik, hanem a választópolgáraikat. Nyilvánvaló, hogy az itthoni problémákra ma már nem lehet kizárólagos belügyekként tekinteni. A kisebbségekkel kapcsolatos problémák az emberi jogok kérdéskörébe tartoznak, és ezért ezeket nem lehet országhatárok közé zárni. Különösen akkor – ahogy Szlovákia esetében többször is tapasztaltuk –, ha a kormányzat részéről nincs mód vagy hajlandóság, hogy azokat otthon, belpolitikai eszközökkel megoldják. Akkor nem marad más választásunk, mint hogy azokat olyan nemzetközi fórumokra vigyük ki, melyeken megoldások kereshetők ezekre a problémákra. De hiszen tulajdonképpen erről szól az Európai Unió, azaz, azokat a feszültségeket, amelyek az unión belül keletkeznek, valahogy tárgyalások útján meg kell oldani. Kevesebb gondunk lenne az EU-ban, ha a kormány tudatosítaná, hogy a kisebbségi problémákat nem lehet a szőnyeg alá söpörni, a nacionalizmussal pedig nem lehet kisebbségbarát politikát folytatni. Amíg egy kormány nem tudatosítja azt sem, hogy az ország valamennyi polgárának otthont kell teremtenie, addig az európai fórumok számunkra a jövőben is rendkívül fontosak lesznek.
Az MKP az itthoni és az Európai Parlamentben is akkor került leginkább a figyelem középpontjába, amikor 2008 áprilisában a szlovák kormánypártokkal szavazott, azért, hogy az ország ratifikálja a Lisszaboni Szerződést. Ez viszont azóta más országokban zátonyra futott. Hogy látja Ön az államközi szerződés jövőjét, avagy kérdezhetné, lesznek Egyesült Államok Európában is?
– Nagyon remélem, hogy valamennyi ország elfogadja végül a Lisszaboni Szerződést, mert ez egy hatalmas előrelépés lenne az Európai Unió eddigi történelmében. És szerencsére az EU mindig is „előre menekült” és mindig szorosabbra fűzte az összetartozás szálait. Már nincsenek sokan azok az országok, amelyek még váratnak magukra. Az írek valószínűleg jövőre új népszavazást tartanak erről, a cseh parlament is lassan napirendre tűzi ezt a kérdést. Én el tudok képzelni egy európai konföderációt, ám Európa sohasem lesz Amerika mása, már csak az öreg kontinensen lévő kultúrák és a nyelvek sokszínűsége miatt sem. És ezeket nagy becsben kell tartanunk, mert éppen ezek adják Európa igazi gazdagságát. Nagy hiba lenne, ha egy nyelvre és egy kultúrára törekednénk. De mindenképpen szorosabbra kell fűznünk az összekötő kapcsokat és az európai azonosság érzését.
– Felvidék Ma, on –
