Érdekes volt megfigyelni a tegnapi európai uniós csúcsértekezlet után a kormányfői nyilatkozatokat.
Gyurcsány Ferenc hangjában az eredmények felsorolása mellett is érezhető volt a csalódottság az elutasított gazdaságélénkítő pénzcsomagja miatt. Hiába próbálta palástolni, végül el kellett mondania a kudarca okát is. A magyar miniszterelnökről sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy nincs taktikai érzéke, azt nem. Valahogy laikus „gazdasági énem” is sejti, hogy terve és mondani valója nem volt véletlen. „Valami lappang bokrának mögötte”,- mondanám Arany Jánossal.
Gyurcsánnyal ellentétben, Robert Fico és Miroslav Topolánek magabiztosnak tűnt, talán túlzottan is. Egyiknél sem értem miért? – Kezdjük a csehekkel.
Tényleg annyira jól áll a cseh gazdaság szénája, hogy nincs szüksége az erősebb európai országoktól, az unió segítségével lehívható nagyobb gyorssegélyre? Én innen nem így látom. A cseh autóipar is roskadozik, nem beszélve a már csődbejutott cégekről, a cseh ipar büszkeségéről, a luxuscikknek számító kristályüveggyárakról, a nehéziparáról, és most a „fehér” ipari termékeket előállító cégek (hűtők, mosógépek, stb.) közelgő tömeges bezárásáról. Valóban annyira jól áll a cseh ipar, és nem csehül? Vagy csak a nem létezőt szeretnék elhitetni az egyszerű emberekkel, nehogy a cseh szocialisták újabb obstrukcióval buktassák meg a jobboldali kormányt a cseh parlamentben?
Mi a helyzet Szlovákiában? Fico az autóipar kapcsán hősiesen felemelte szavát a francia megkülönböztetési politika ellen. „Sikerült, mint elvet felszámolni az Európai Unió országainak gondolkodásában. A gyárakat és a gyártást nem viszik haza,”- nyilatkozta. A termelés felújítására szánt tőkeinjekciók és a „roncsprémium” a vásárlási kedv élénkítésére, a forgalmi adónak köszönhetően, várhatóan itthon tartja az adóbevételeket.
Valóban így lesz?
A kilátásba helyezett 1000 euró, annyira vonzó kedvezmény, hogy tömegesen fognak új autót venni a vállalkozóink, polgáraink? És a nagyüzemek? Biztos lesz elegendő pénz a számukra is? Én ebben nem vagyok annyira biztos. Ezt az üres zsebem mondatja velem. Pedig én Pozsonyba élek, ahol az elbocsátások, a munkanélküliség még el sem kezdődött. Minél keletebbre megyek, annál rosszabb a helyzet. Tegnap újabb 1933 ember elbocsátását jelentette be Központi Munkaügyi Hivatal. A legtöbb embert Kassa és Eperjes környékén (7-700 főn felül) tesznek az utcára.
A kormányfő hallani sem akar egységes béradó-csökkentésről. Ignorálja az ellenzék javaslatait, vagy jobb esetben elcseni az ötleteiket, hogy megcsonkítva vigye a parlament elé. Tegnap óta nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Gyurcsány Ferenc valamit jobban tud, mint a mi Ficonk, és azt elvakult gőgében a kormányfő még csak nem is sejti. Mi van, ha mégis szükség lesz Kelet- és Közép-Európának arra a 160 – 190 milliárdra, amelynek ügyében Gyurcsány tegnap Brüsszelben lobbyzott! „De már akkor késő lesz,”- mint a népdalban.
(Sejtem, hogy Gyurcsánynak alaposabb válságellemzés áll a rendelkezésére, és tudja, hogy a fizika törvénye a gazdaságban is érvényes. Miszerint, minnél magasabbról esel le, annál mélyebbre sülyedsz, és közel háromszorosára nő a sérülés veszélye. Pénzben kifejezve, nem 65, hanem 195 milliárd euróra lesz szüksége a térségnek, hogy a válságból kilábaljon.)
„Ne add Isten, hogy így legyen!”
Tegnap óta, a kormányfőnkkel kapcsolatban egy vicc motoszkál a fejemben. A nyuszi és a medve esete, amikor a nyuszi megunja a sok megaláztatást és bosszút esküszik a medve ellen. Széltében hosszában terjeszti az erdő lakói között, hogy „kiporolja” a bundáját. Elfárad a nagy készülődésében és leül egy fatönkre tisztítani a körmeit. De mit ad Isten, arra jön a medve, aki a hírre keresni kezdte a nyuszit. Kérdőre vonja,- ”Mit fecsegsz te itt össze-vissza, nyuszi? Kinek akarod te kiporolni a bundáját? A nyuszi megszeppenve válaszol: „Látod medve koma, ülök itt a fenekemen, tisztítom a körmeimet, és össze-vissza fecsegek itt minden butaságot”.
Nehogy a vicc valóság legyen, Robert Fico esetében.
Felvidék Ma, -ddg-
