Fordulatokkal teli pályafutásként jellemzi Gašparovič eddigi politikusi ténykedését a Pravdában megjelent cikk. A legfőbb alkotmányos funkcióból az ellenzékiségbe, majd a mélyről egyenesen az Elnöki Palotába vezetett az út. Jelenleg Gašparovič másodszor is az elnöki funkcióért száll ringbe, és szinte karnyújtásnyira van tőle, köszönhetően a Smer masszív támogatásának, írja a Pravda.
Vajon mi győzte meg Ficot arról, hogy Gašparovičot kezdje favorizálni, akiről még a Mečiar-korszak alatt egyetlen jó szót sem tudott mondani? És vajon milyen jövő elé nézhet egy ilyen, gazdag múlttal rendelkező politikus? – teszi fel a kérdést a Pravda. Ezt követően a lap részletesen ismerteti Gašparovič pályafutásának eddigi állomásait, többek közt megszellőztetve azt az információt is, mely szerint a Nafta Gbely akkori privatizációja mögött a jelenlegi elnök állt. Mečiar és Gašparovič közös útja 2002-ben vált ketté, írja a lap, amikor a HZDS vezére már nem számolt a régi és egykor hűséges pártkatonával. Amikor aztán a 2004-es elnökválasztási kampányban az egyik jelöltként feltűnt, még senki sem gondolt arra, hogy megnyeri a választásokat. És ez nem is következett volna be, ha nincs a Smer támogatása, szögezi le a Pravda.
A győzelem mindenesetre nagy meglepetés volt nemcsak a politikai élet szereplői számára, hanem Ivan Gašparovič számára is. „Szerencséje volt abban, hogy a baloldali pártok nem tudtak megegyezni egy közös elnökjelöltben” – idézi Pavel Haulík elemző szavait a lap.
Gašparovič elnökké választásakor ígéretet tett arra, hogy minden állampolgár elnöke lesz, ugyanakkor rendszeres országértékelő beszédeiben soha sem titkolta, hogy közel áll a kormánypártokhoz. Az oktatásügyi törvény módosításakor, a kétnyelvű kifejezések kapcsán például a Szlovák Nemzeti Pártot támogatta azzal, hogy nem írta alá a törvényt. A szlovák-magyar viták kicsúcsosodása idején, mely Ján Slota kormányszintű fellépésétől számítható, Gašparovič az ő pártjára állt. Nemrégiben pedig azt üzente a magyaroknak, hogy rosszul beszélnek szlovákul és ez hiba, szögezi le a Pravda.
A lap ezt követően Peter Horváth politológust szólaltatja meg, aki szerint Gašparovič csak akkor bukna el az elnökválasztáson, ha szimpatizánsainak egy része azt gondolná, hogy éppen elegen választják őt, és így nem mennének el szavazni. Az állam szempontjából azonban semmi különös nem történne ebben az esetben, mert Radičová nem kockáztathatna nyílt konfliktust Ficoval. A Smer számára viszont mindez jelzésértékű lenne ahhoz, hogy mobilizálja saját szavazóbázisát a 2010-es választások előtt, idézi Horváth szavait a Pravda.
A Pravda cikkéhez részben kapcsolódik az Aktuálne.sk portálon megjelent írás, mely azt taglalja, hogy a pozsonyi Elnöki Palota előtti zászlódíszben az Európai Unió kék zászlaja nem kapott helyet, holott a Belügyminisztérium ajánlása alapján nyugodtan ott lengedezhetne a szlovák zászlók mellett. Gašparovič elnök az uniós zászló elutasításával Václav Klaus cseh elnök mellé sorakozott fel, aki – amint az tudvalevő – az euroszkeptikusok közé tartozik, vonja le a következtetést a hírpotál. Klaus elnök elutasítja az uniós zászló kitűzését a prágai Hradzsin tetején, pedig Csehország az unió teljes jogú tagja. A cseh elnök emiatt már többször a külföld kritikájával volt kénytelen szembesülni, de ennek ellenére sem változtatta meg véleményét, és az unió zászlaját továbbra sem engedi kitűzni.
Gašparovič viszont, cseh kollégájával ellentétben, többször is nyíltan hitet tett az Európai Unió mellett, sőt a Lisszaboni Szerződés lelkes támogatója. Elutasító álláspontja az uniós zászlóval szemben már csak ezért is érthetetlen, állapítja meg az Aktuálne.sk hírportál.
Felvidék Ma, Pravda, Aktuálne.sk, tt.
