(Videóval) Szombaton, azaz 2009.március 28-án tartotta a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya azt az emlékkünnepséget, mely visszaemlékezés volt a szervezet elmúlt hat évtizedére és egyúttal a reményt villantotta fel a jövőre nézve.
Dániel Erzsébetnek, a területi választmány elnökének, aki az ünnepség egyik fő szervezője volt, ünnepi beszédét elevenítjük fel, elsősorban azok számára, akik személyesen nem vehettek részt a kürti ünnepségen.Dániel Erszébet először a Csemadok közel hat évtizedes múltját vázolta fel:
„Történelem ez a javából, ami mögöttünk van. S emlékezni nemcsak jó, de büszkeség is, még akkor is, ha nemcsak örömteli volt ez a több mint fél évszázad. A Szövetség 6 évtizedes létét három történelmi időszakra osztanám : 1949 – 1960 a legnehezebb, de a leglelkesebb időszak .Szinte már az alakulások pillanatában tudatosodott a cél: megtölteni anyanyelvi iskoláinkat, kitölteni kultúrházaink falait magyar műsorokkal, és létrehozni az összetartó közösséget !
Az 1960 – 1989 közti időszak kezdetén a magyarországi 56 –os politikai események hatása, majd az 1968 –as hazai események a gerincesebb tagokban megerősítette, az érdekvédelem ösztönös megnyilvánulását, s a gyengébbjei közül többen lemorzsolódtak vagy
asszimilálódtak. A hatóságok szigorú figyelése ellenére kezdtek
működni járásunkban is a művelődési klubok, kerültek színpadra azon irodalmi művek, népművészeti értékek , melyek egyetlen kifejező eszközei voltak az asszimilációs politikai ellenállásnak.
Tisztelet mindazoknak, akik vállalták a kihallgatásokat, vállalták a megfélemlítést , és ma is köztünk vannak.
1990 – 1995 A Csemadok újkora, amikor már hittük, hogy
minden másképp lesz, szólhatunk , és értékelnek, s az Anyaország szeretetét is élvezhetjük. Mindezen hittel, és reménységgel indultunk az 1990 –es évek elején”.
A 90-es évek rendszerváltó éveiről, az akkori időszak csalódottságairól is szólt a területi választmány elnöke, amikor már-már a megszűnés veszélye fenyegette a szervezetet: „Ugyancsak ott voltunk mindenütt, az örömünnepek emelvényein / olykor a szlovák honfitársakkal együtt/, a sok – sok új civil szervezet alakulásának is örülve, melyektől nem mindig viszonzott baráti kézfogást kaptunk, hallottuk tőlük egyre hangosabban, hogy : ez a szervezet már nem illik bele az új kor szellemébe . S hogy a múlt rendszert kiszolgáló maradi nevet viselő tömegszervezet nem tud megújulni . Szerettek volna lesöpörni az akkor még csehszlovákiai civil társadalmi színpadról. Ezek közülünk voltak, s ezt követően az 1996 –os kormányváltás már megtette a magáét, amikor országos viszonylatban elbocsátotta a 90 fős apparátust. Ami a mi járásunkat is, persze minden járást érintve – a teljes megszűnést jelentette volna. Hisz e járásban nem volt , aki a magyar versenyeket, fesztiválokat, vetélkedőket szervezte volna rajtunk kívül. „
Az 1996-os évet nevezte vízválasztónak az elnökasszony, mert ekkor sikerült a Csemadoknak megújulni: „Tulajdonképpen 1996 óta egy új időszámítás jött a Csemadok életében. Önállóan talpra állni , megtartani, ami felépült, s megteremteni a működéshez szükséges minimumot – nem könnyű feladat volt . Hála és köszönet elsősorban azon önkormányzatoknak, polgármestereknek, akik a segítség kérésre tettekkel válaszoltak. S talán ez az időszak volt / s ma is tart bizonyos értelemben/, ami felszínre hozta az őseinktől kapott , s a történelmünk adta ösztönt, hogy a megmaradásunkért mindent megteszünk. Voltak járások, ahol ideiglenesen megszűntek az irodák, de a legtöbb helyen vállalták, vállaltuk , ki fizetés nélkül, ki munkanélküliként, csak leállni nem volt szabad.” Ugyancsak az 1996-os évben sikerült elindítani a Tavaszi hadjárat emléktúrát és a regionális találkozóknak nevezett kétnapos tanácskozásokat, erről is hallhattak az ünnepség résztvevői.
Beszédének következő részében a Csemadok-alapszervezetekről, azok munkájáról szólt Dániel Erzsébet, hangsúlyozva, hogy ezek tartották meg a Csemadokot a múltban, és remélhetőleg a jövőben is.
„Ahol megerősödtek a szervezeti élet alapjai / tagsági bélyeg, tagnyilvántartás, a rendszeres működés/ , és jó kapcsolatot sikerült kialakítani a helyi önkormányzatokkal, szervezetekkel , ott semmilyen szélsőséges politikai szél nem fújja el szervezeteinket. Ahol abban az átkos múltban gerinces egyének voltak az élen, azoknak utódjai is vannak, és lesznek. Az is igaz, hogy hullámvölgy talán minden szervezet életében volt, de előbb – utóbb a közösségi igény, a helyi magyar kulturális élet hiánya újraélesztette szervezetünket falvainkon.”
Dániel Erzsébet végül köszönetét fejezte ki mindazon személyeknek, civil szervezeteknek, helyi és regionális önkormányzatoknak, továbbá azon médiáknak, melyek hathatósan segítették a Csemadok munkáját az elmúlt évtizedekben. Zárógondolatnak pedig Babits Mihály Örökkék ég a felhők mögött című ismert hitvallásának sorait választotta az Érsekújvári Területi Választmány elnöke: „ Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott,melyet nem dobok el : a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt,minden kincset,ami az emberiséget gazdagíthatja?A magyarság színét, a magyarság kincsét ! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék vetni, vagy meggyengíteni…”
Felvidék Ma, tt.
Kapcsolódó cikk:
Ünnepi Csemadok-konferencia: A legfontosabb a nemzettudat erősítése
