Nem is olyan régen, amikor a Mária Valéria híd újjáépítésének köszönhetően kompköltség és időhöz kötöttség nélkül, bár még útlevél-ellenőrzéssel átgurulhattunk a határon, hosszú sorok kígyóztak a párkányi boltokban. A sajttal, tejjel, sörrel megrakott bevásárlókocsik mögött csak „esztergomias” dialektusú magyar szó hallatszott, és a benzinkutaknál is tolongtak a magyar autók. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, írja Hídlap, melynek munkatársa a szlovákiai vásárlók nyomába eredt.
Míg a gazdaságunk romba dől, addig a szlovák virágzik, a hét elején ráadásul 320 forintért is vehettünk uniós valutát, és mivel a Duna túlpartján élők abban kapnak fizetést, így a már korábban megfordult bevásárlóturizmus most fénykorát éli. Ma egy hétvégi bevásárlással egybekötött tankoláson legalább ötezer forintot spórol az a szlovák család, aki Esztergomban vásárol.
Kedd délután, 16 óra. Esztergom legnagyobb bevásárlóközpontjának parkolója. Tele van, mint általában ilyenkor mindig, ám mivel jövetelünk célja az, hogy megtudjuk, vajon a vevők seregében kik, hányan és miért érkeztek Szlovákiából, már a parkoló autók rendszámát is „csekkoljuk”. Háromsornyi próbaszámolás: az elsőben tizenhárom gépkocsi áll, közülük hét szlovák rendszámú, egy másik sorban tizenkettőből csak négy magyar, egy távolabbi, hiányosabb sorban pedig mindössze kilenc kocsi várakozik, de közülük ötnek NZ jelzéssel kezdődik a rendszámtáblája. A szlovákiai vásárlók többségének ilyen a rendszáma, ők a szomszédból, az érsekújvári járásból érkeztek, de a hipermarket parkolójában akadt szép számmal LV-s, azaz a lévai járásból származó kocsi, sőt KN jelzésű komáromi, DS jelzésű dunaszerdahelyi, HC-s galgóci és TO jelű nagytapolcsányi autó is. Az egyik autótól épp az üzlet felé igyekezett Jónás János, aki elmondta, hogy már jó néhány éve járnak át Esztergomba vásárolni és tankolni, mert az élelmiszerek már régóta olcsóbbak. Amióta az eurot bevezették Szlovákiában, a forint árfolyama pedig egyre zuhan, azóta egyre többet és többet lehet spórolni egy-egy hétvégi nagybevásárláson, mert szinte már minden alapvető élelmiszer olcsóbb, mint odaát, sőt cipőt, ruhát és egyéb terméket is jobban megéri már Magyarországon venni – fejtette ki a szalkai férfi. Az üzemanyag árán még többet lehet spórolni, a 15–20 százalékos különbség egy nagyobb tankkal rendelkező autó esetében négy-ötezer forint megtakarítást is jelent.
Az elmondottakat később saját szemmel is tapasztaltuk. A polcokról kiválasztott, a táblázatban is felsorolt termékek a legalapvetőbb fogyasztási cikkek, amelyek akár egy átlagos család hétvégi bevásárlása során is bekerülhetnek a kocsiba. A kasszánál mindezért 10 ezer 659 forintot kell fizetni.
A hídon át
A magyarországi akciót követően a híd felé vettük az irányt. Közben azt is megnézhettük, hogy a pénzváltókban azon a napon 310 forintot adtak egy euroért, viszont aki uniós fizetőeszközt szeretett volna vásárolni, annak 317 forintot kellett fizetnie érte. Szlovákia területére érkezve leparkolunk az egyik kedvelt üzlet előtt. Az esztergomihoz hasonló zsúfoltságnak nyoma sincs, igaz, más az üzlet jellege is, ide sokan gyalog jönnek és itt főként élelmiszert, illatszert, vegyszert, háztartási cikkeket, valamint néhányféle ruhaneműt, lakberendezési- és használati tárgyat lehet csak kapni jóval kisebb területen. Az viszont rögtön feltűnik, hogy a mintegy tizenöt autó közül csak egyetlenegynek magyar a rendszáma. Ha Párkányból mindenki átjár Esztergomba, vajon mit érdemes még itt venni? – tettük fel a kérdést az autó tulajdonosának. Szabó Tamás elárulta, hogy kifejezetten vásárolni már nem szokott Párkányban, de ha valamiért ott jár, beugrik a boltba, mert vannak olyan korábban megismert és megkedvelt termékek, amik a magyar boltokban nem kaphatók, mint például a jó minőségű és még mindig valamivel olcsóbb sajtok, a füstölt és pácolt halféleségek és a sörök egy része.
Az üzletbe lépve felkutattuk ugyanazokat a termékeket, amit az esztergomi boltban megvettünk. Gondosan ügyeltünk rá, hogy ne csak a márka egyezzen, de a kiszerelés is. Ahol nem találtunk egyforma terméket, például a mosópor esetében, ott az egységárat hasonlítottuk össze. A kasszánál fizetendő végösszeg 41,39 euro lett, azaz a napi hivatalos devizaárfolyamon számítva 12 ezer 752 forint, amely közel 20 százalékkal több, mint amennyit Esztergomban költöttünk minderre. Játsszunk a számokkal! Egy tavalyi, 2008 első tíz hónapját vizsgáló statisztika szerint Magyarországon a közszférában 128 ezer 772 forint, a versenyszférában pedig 117 ezer 437 forint volt a nettó átlagkereset. Az egyszerűség kedvéért számoljunk e két szám számtani közepével, 123 ezer 105 forinttal. Az esztergomi bevásárlásunk összege az átlagbér 8,7 százaléka. Szlovákiában a tavalyi adatok szerint Pozsony térségében 22 ezer korona, Nyitra környékén pedig 18 ezer korona volt a bruttó átlagbér. A most uniós közös valutában meghatározott nettó átlagkereset értéke 550 euro. Ha a szlovák „átlagpolgár” saját lakóhelyén vásárol, akkor a fizetése 7,5 százalékát kell kiadnia a minta-bevásárlókocsink tartalmáért (még így is jobban jár, mint a magyar átlagpolgár), viszont ha átjön Magyarországra, akkor az átlagbérének mindössze 6,3 százaléka fogy el a mindenféle földi javakra.
Ha hasonló összegű hétvégi bevásárlásokat feltételezünk, akkor a Szlovákiában kereső, de Magyarországon költő és tankoló vásárló havonta 30–50 eurót, éves szinten tehát – jelenlegi árfolyamon számítva – közel 200 ezer forintnak megfelelő összeget takarít meg úgy, hogy ezért semmiről nem kell lemondania. Nekünk, anyaországi magyaroknak persze ez jó, mert itt realizálódik a fogyasztás, az ebből származó adók országunkat gazdagítják, és van munkahelyük az árufeltöltőknek is. Kár, hogy ebből a saját bőrünkön semmit nem érzünk, jegyzi meg írásának végén a Hídlap munkatársa.
Gábor Éva, Hídlap, Felvidék Ma
Kapcsolódó cikkek:
