“Képesek leszünk megújítani Magyarországot, és megerősíteni a nemzetet” – fejezi ki reményét Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke március 15-e alkalmából írt üzenetében:
Tisztelt ünneplő magyarok!
1848. márciusa a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit hozta el Európa népeinek. Százhatvanegy év elteltével, más hangsúllyal ugyan, de aktualitása van újra ezeknek az eszméknek, és a történelem gondoskodik arról, hogy minden nemzedék szükségképpen újra meg újra szembesüljön és megküzdjön ezekért.
Ma Európa népeinek nem kisebb kihívással kell szembenézniük, mint a másfél évszázaddal ezelőtti forradalmak hőseinek. A világgazdasági válság fenyegetésében meginogni látszik a szabadság, egyenlőség, testvériség véráldozattal szentesített európai egysége, de akárcsak a negyvennyolcas forradalmak idején, most is rá kell jönnünk, hogy a közös problémákat csak közös erővel, egységes akarattal tudjuk megoldani.
A XX. század utolsó évtizedétől kezdve, amikor már minden magyar szabadon és együtt ünnepelhette a szabadság ünnepét, amikor pozitív folyamatok sokasága indult el térségünkben, azt reméltük, végérvényesen beteljesülnek a ’48-as márciusi ifjak vágyai A XXI. század első évei is azzal kecsegtettek, hogy az egységesülő Európában a szolidaritás, az együttműködés és a tolerancia jegyében feloldódhatnak a nemzetek és etnikumok között korábban keletkezett feszültségek. A globális válság mintha épp ebbéli reményeinket rendítené meg.
2009. március 15-e nagy kérdése, hogy magyarként és európaiként helyt tudunk-e állni és meg tudunk-e erősödni a vért ugyan nem, de áldozatokat mindenképpen követelő válság idején, és vajon Európa megőrzi-e ’48 vívmányait, vagy zárójelbe teszi a testvériség eszméjét.
1848-ban március 15-e eufórikus lelkesedése nemcsak egyetlen napra egyesített több tízezer magyart Pest-Budán, de az ország majd minden szegletében mindenki meghozta a maga áldozatát a forradalom sikeréért. 1848-49-ben Európa népei egységes akarattal, egyazon céllal léptek fel saját jogaikért, és amint a lengyel Bem apó, vagy a bécsi forradalmár diákok példája is mutatja, készek voltak vállalni egymásért a legnagyobb áldozatot is.
Ma, a világválság közepette óriási a felelőssége a döntéshozóknak és minden egyes polgárnak. Az Európai Unió nagy kihívása, hogy meghirdetett elveinek megfelelően a válság következményei ne gyengítsék meg végletesen se a közösséget, se annak egyes tagjait. Az országok vezetőinek a felelőssége most az, hogy a krízis ne a leghátrányosabb helyzetben lévő kisebbségi közösségekre zúdítsa a legnagyobb nehézségeket. Az előttünk álló feladatokkal ugyanis csak együtt, egymásra támaszkodva tudunk megküzdeni — európaiak és nem európaiak, magyarok és nem magyarok, a többségi társadalom és a kisebbségek tagjai.
Közös erővel és közös akarattal sokkal rosszabb helyzetből is megtaláltuk már a kiutat, legyőztünk mindenféle zsarnokságot, diktatúrát és elnyomást. Elődeink százhatvanegy évvel ezelőtt megtalálták a megfelelő válaszokat koruk kihívásaira, és megfogalmazták a máig érvényes, általunk azóta is követett célokat.
Hajtsunk fejet azok elött, akik 1848 márciusában a szabadság, az egyenlőség és a testvériség jegyében kívánták szabaddá, sikeressé tenni a magyar nemzetet. Hajtsunk fejet előttük, és kövessük példájukat!
Bízom abban, hogy lesz elég erőnk és bölcsességünk ezúttal is megtalálni a helyes utat. Hiszem, hogy az elődök által ránk hagyott értékekre támaszkodva, egymással összekapaszkodva képesek leszünk megújítani Magyarországot, és megerősíteni a nemzetet.
