Ahogy közeledett a választóhelyiségek bezárásának ideje, a médiákban annál több értékelés jelent meg a két választási forduló kampányával kapcsolatban. Tény, ha összehasonlítjuk az öt évvel ezelőtt folytatott elnökválasztási kampánnyal, van miről értekezni.
Az első észrevételt, a magyar kártyát használata, amelyet saját bőrünkön tapasztaltuk. Ennyit még a magyar nemzetiséggel nem foglalkoztak a médiák, mint a kampány két fordulója alatt. Ha csak a legutolsó tévévitát vesszük alapul, a két jelölt, csakis Ivan Gasparovič jóvoltából, a harminc percből 17 percen át minket „emlegetett”. Mi tagadás, ennyi zagyvaságot régen hallottunk magunkról, mint tőle. Nem beszélve a vádaskodásról, rágalmakról, az útszéli hangnemről, és mindenről, amit tőle és az elnök holdudvarában ügyeskedő pártok „ránk köpködtek” a képernyőkön kívül és belül. Gyakran feltettem magamban a kérdést: „Hogy lehet ezt épp ésszel elviselni?” A kérdésre a feleletet is meg kellett találnom: „Csak úgy, hogy a „köpködőket” és gyalázkodókat nem veszem komolyan! De jól megnézem, hogy kimondja.”
Minden rosszban van valami jó. Ezért megpróbáltam az optimista énemmel szemlélni mindazt, ami ebben a jobb sorsra érdemes országban az elmúlt hetekben történt. Gondolom, nem vagyok egyedül, aki úgy érzi és tudja, hogyha valamivel sokat ijesztgetik az embert, egyre kevésbé fog félni tőle. Rájön, hogy csak szemfényvesztés az egész rémkép. Van olyan érzésem, hogy a kampány-rosszban a jó az, hogy a többségi nemzet rájött, az autonómia nem is olyan „ijesztő rém”. Sőt tovább megyek, a többségi nemzet szempontjából sem butaság. És még tovább megyek, a többség értelmesebb része most először kezdett el vele komolyabban foglalkozni. Rákényszerült gondolkodni róla, a tartalmát értelmezni pro és kontra alapon. Ha más eredménye nem is lesz ennek a gyalázkodó kampánynak, ez az egy igen. Valami elkezdődött. „Valami van, de nem az igazi” – mondta valamikor egy „szovjet” humorista (Arkagyíj Rajkin) Budapesten, magyarul. Hogy valami legyen, nekünk is meg kell tenni azt a „valami”-t.
Számunkra a kisebbség részére is van tanulság. Sokat mondjuk, még sem hisszük, pedig igaz: Az egységben az erő! (Az MKP-ra különösen érvényes!)
Az idén még két választás van hátra. Két hónap alatt remélem nem felejtjük el, hogy az elnökválasztásból mit tanultunk. Számunkra a következő, az európai parlamenti választás az igazán fontos tét, ha – csak kis lépésekkel is,- a jogaink gyakorlásában előbbre akarunk jutni, az “igazi valami” felé.
Uraim és Hölgyeim, magyar nemzetiségű választópolgárok, kérem vegyék a fáradságot és két hónap múlva még többen jöjjenek az urnákhoz, választani. Számunkra most ez a hiányzó, de nagyon fontos „valami”!
Felvidék Ma, ddg
