Chevrolet Aveo 1.4 LS high: Testet öltött átlag

Szóval ez egy úgynevezett normális autó, biztatgattam magam, amikor átvettem. Nem 300 lóerős muscle-car, nem guruló számítóközpont, és nem is űrhajó. AUTÓ, érted?! Van négy kereke, egy tisztességes motorja, jó sok ajtaja, de azért néhány olyan kellemetessége is, amelyek elviselhetővé teszik az utazást. Szóval ez egy úgynevezett normális autó, biztatgattam magam, amikor átvettem. Nem 300 lóerős muscle-car, nem guruló számítóközpont, és nem is űrhajó. AUTÓ, érted?! Van négy kereke, egy tisztességes motorja, jó sok ajtaja, de azért néhány olyan kellemetessége is, amelyek elviselhetővé teszik az utazást. A többi majd kiderül az egy hét alatt, amit együtt töltünk.

(A képek kattintással nagyíthatók)

Alaktan

Ez tehát az ötajtós, felfrissített Chevrolet Aveo, a hasonló karosszériájú Kalos kései utódja. Tulajdonképpen csinos jószág, bár fényszórói kissé furán szabottak, hátul pedig enyhén kubista az összkép. Jól mutat viszont a legmagasabb szinten járó tetőspoiler, az oldalnézetet pedig az alufelnik és a tükrök előtti „kopoltyúk” dobják fel látványosan. A méhsejt-rácsozatú maszk is kellemes látvány, de a márkaemblémával a közepén még kellemesebb lenne; a Chevy-kereszt ugyanis, szerény véleményem szerint igen szerencsétlen elhelyezést nyert a rendszámtábla fölött. Szépek a hátsó lámpák, és az említett rácsozatból ide is jutott egy csíkra való. Az autó egyébként a B-szegmensbeli olcsóbb ötajtósok (Škoda Fabia, Hyundai i20, Kia Rio stb.) piaci konkurense.

Belvilág

Nos, ez is olyan, mint egy átlagautóé. Közepesen esztétikus a műszerfal, közepesen kényelmesek az ülések, közepes a felhasznált anyagok minősége. Az életteret a kocsi méretei határozzák meg: a hátsó traktusról készült kép kb. félig előretolt elülső ülésekkel készült. Az autó egyébként nemcsak formájával, de berendezésével is picit a mini egyterűekkel kokettál, lásd a lehajtható utazóasztalkát. Éppen csak az érthetetlen – az viszont abszolúte –, hogy ha már van, miért csak egyre futotta. A csomagtér alapmérete jócskán elmarad a konkurensek többségétől; a bővítés sem sokat javít ha helyzeten, mert óriási fenékküszöb keletkezik. Ami pedig a szereltséget illeti, tesztautónk a legmagasabb szintet képviselte, oldallégzsákokkal, automata légkondival és 6 hangszórós, távirányítható rádióval.

Az országúton

„Tisztességes motor” alatt ebben az esetben az Aveo erősebbik erőforrása értendő a kettő közül. Minden szempontból maga a megtestesült átlag, bár 1,4 literből 100 lóerőt kihozni még ma is dicséretes dolognak számít. Kb. másfél előzés után arra is rájöttem, hogy mind a csúcsteljesítmény, mind a maximális nyomaték a megszokottnál picit magasabb fordulatszámon jelentkezik; ezt tudatosítva azt a bizonyos fél előzést is sikerült gond nélkül befejeznem. Magyarán: pörgetni kell ezt a masinát, de ez szerencsére nem megy drasztikusan a fogyasztás rovására. Menettulajdonságok? Nos, százhuszadszor is kénytelen vagyok használni az „átlagos” szót, mert tényleg átlagosak. Félni nem kell, az autó végül is kiszámíthatóan viselkedik, de vagánykodni nem ajánlatos vele. Úgyhogy aláhúzva és összeszámolva: ez, kérem, egy átlagautó…

Vas Gyula
(A szerző felvételei)