Nálunk nem az a disznó új típusú influenza szedi áldozatait, hanem csak a kormányfő kaszál. Szép rendet vág Slota gazda hegyvidéki lankáin, s egymás után dőlnek el a nemzeti miniszterek Fico karcsapásai nyomán. Izák és Chrbet a környezetvédelmi minisztérium parcellájáról, Janušek pedig az építésügyi tárca domboldaláról.
De reggelre már újra talpon vannak a klónok, így az élkaszás napszámos újra élesítheti a vasat, hogy közéjük suhinthasson. Mert a gazda mostanra nagyon kulák lett a szocialista legelőn. Már dugig a padlás, de még mindig hordani kell a szénát, szalmát, gabonát. Féláron kell megvenni, háromszoros pénzen eladni – vagy itthon, vagy külföldön. Tökmindegy. Meg a tenderezés. Faliújságon, szűk körben, bezárt ajtó mögött. Sógor, koma, pályázni kell, itt a guba – jön itthonról, jön külföldről! Nem tökmindegy? De.
Már nem kell nagyon idegenkedni a nemzeti vagyon elherdálásától. Mert másoknak ugyanúgy fáj rá a foguk. Csak ritkábban derül ki róluk. Vagy ügyesebben tudják titkolni.
Az korábban volt divatban a Tátra alatt, hogy az idegené nem kell, a miénket meg nem adjuk. Ma már minden eladó: az egész ország, a nemzeti büszkeség. És már nem szlovák koronáért, hanem kemény euróért. (Csak a magyarokat nem adják. Őket átnevelik. Már a bölcsődétől. Szlovákká. Meg panamázóvá? A lányok például lehetnének „Panamázová”-k.)
De vigyázni kell nagyon, mert megint munkába lépett a mániákus kaszás és padlássöprő szociáldemokrata agitátor. Meg kellene próbálni őt is lefizetni? Ha már annyira kevés pénz van az államkasszában a világválság miatt.
Felvidék Ma, jag
