Turócszentmárton / Martin

 

A Nyitra, a Zsitva és a Turóc mente

Turócszentmárton / Martin a szlovák társadalmi és irodalmi élet fontos központja, a Matica slovenská székhelye, Ruttkával már összeépült város. 1250 körül alapították, 1284-ben villa Sancti Martini néven ismerték. Az Anjouk városi jogokkal ruházták fel, fejlődése azonban még sokáig váratott magára: gazdaságilag és szellemileg csak Mária Terézia idején tért magához, amikortól 1922-ig (a vármegyék megszüntetéséig) Turóc vármegye központja volt. A XIX. század elején a szlovák politikai és társadalmi élet centruma lett. 1861-ben itt írták alá a szlovák nemzet képviselői az előzetes népgyűlésen elfogadott Nemzeti Memorandumot, amelyben önálló nemzeti jogokat kértek a császártól. Később itt alapították meg a Matica slovenskát (a „Szlovák Anyácska” nevű művelődési egyesületet) és a Živena nőegyletet.

Könyveket, újságokat adtak ki, megszervezték a Szlovák Nemzeti Múzeumot és Könyvtárat. 1875-ben a magyar kormány a Maticát megszüntette, de 1918 után újraéledt. Turócszentmártonban kiáltották ki 1918. október 30-án a szlovákok csatlakozását az új Csehszlovák Köztársasághoz. A városban született Janko Jesenský (1874–1945) író, Hana Gregorová (1885–1958) írónő, Milan Mitrovský (1875–1943) festőművész.
A város legrégibb épülete a főtéri Szt. Márton-templom. Károly Róbert király hű lovagja, Dancs magister, zólyomi főispán alapította a XIV. század elején. Eredetileg román stílusú volt, a két oldalhajót a XVI. század elején építették hozzá. Ekkor, majd 1642-ben értékes reneszánsz belső díszítéseket kapott. A toronyóra 1690-ből származik. A hajdani Vármegyeháza 1746-ban épült. Az ellenállás hónapjaiban itt székelt a Nemzeti Forradalmi Tanács. A tér modern Jánošík-szoborcsoportja Fraňo Štefunka műve. A szobor mögötti épület – az egykori Földműves Kölcsönös Pénztár – sgrafittóit Martin Benka nemzeti művész alkotta. A Főtér északi részétől a Felszabadítók utcája (Ulica Osloboditeľov) vezet tovább. Ennek 11. sz. háza a Matica slovenská első épülete: közadakozásból épült 1865-ben. Amikor a Maticát a magyar kormány betiltotta, hivatalok foglalták el. 1919-ben újra a Matica költözött bele: napjainkban az intézmény Nemzeti Irodalmi Múzeumának székhelye. Az evangélikus templom (Ul. Andreja Kmeťa) 1784-ben épült empire stílusban. A mellette álló lelkészlak falán az 1861-ben szerkesztett Nemzeti Memorandum dombormívü szövege olvasható. A Szlovák Nemzeti Múzeum régi épülete (Ul. Andreja Kmeťa 20) 1908-ban épült nemzeti közadakozásból. Jelenleg a múzeum megalapítójának és a Szlovák Múzeumegyesület első elnökének a nevét viselő Andrej Kmeť Turóci Múzeum székel benne. A múzeum helytörténeti jellegű, legértékesebb kiállítási tárgyai között a Révay-képtár darabjai is ott vannak. A Martin Benka Múzeum (Kuzmányho ul. 30) abban a házban van berendezve, melyben Benka (1888–1971), a szlovák képzőművészet egyik legjelentősebb alakja 1958-tól csaknem haláláig élt és alkotott. A múzeumnak Benka dolgozószobája és műterme is része.

A turócszentmártoni temető nemzeti kegyhely: itt nyugszanak a szlovák nemzet nagyjai, többek között Svetozár Hurban-Vajanský, Martin Kukučín, Ján Kalinčiak, Andrej Kmeť, Štefan Krčméry stb. A város közvetlen közelében, a „Jahodnícke háje” nevű ligetben található a szlovák falu szabadtéri múzeuma (skanzen), ahol a környék népi építészetével ismerkedhetünk. Turócszentmártontól 3 km-re van Szklabinya (Sklabiňa) falu, melynek két egymáshoz kapcsolódó vára van: a Felsővár a tatárjárás után épült, az Alsóvár – a Révayak birtokaként – 1610-ben. 1746-ig itt volt Turóc vármegye székhelye.