Létezik ilyesmi? Léteznek radikális fiatalok a Magyar Koalíció Pártjában? Egyáltalán mi az, hogy radikális? Vajon miért bélyegzik meg sok esetben azok (Önök), akik ott voltak a rendszerváltozás idején (fiatalon!) azon fiatalokat, akik határozottabb értékrendjükkel szeretnék képviselni a közjó érdekeit? – megj.: A sarkítás vádját elfogadva az olvasótól. Ez az új MKP-s generáció, (a mi generációnk) már a demokráciában nevelkedett. Azt hiszem, elsajátítottuk a rendszer alapvető és komoly játékszabályait.
Az 1989 után szocializálódott ifjúság (mint ahogy én is), „szabadabban“ merte (meri mind a mai napig) felvállalni önmagát, identitását, „szabadosabban“ gondolkodik, formálta (formálja) meg véleményét, amely sokszor a meglévő szocializációs hátterének köszönhetően, valamint újabb behatások, tapasztalatok révén egy határozott nézetté – ideológiává fejlődött (mindenképp mentesülve és megtisztulva az előző rendszer nyomasztó morális és erkölcsi átkaitól) (felidézve Gravasztói György történész és egyetemi tanár megállapítását).
Ez a szellemiség fejlődhetett a felvidéki magyar ifjúságnak az eltérő helyzetéből kifolyólag liberális érzelművé, formálódhatott nemzeti beállítottságúvá (nemzeti konzervatív), és baloldali nézetűvé (szociáldemokrata). – megj.: Kerülve az extrém példákat.
Mind a három ideológia mégis határozottan képviselve, a kommunizmus után 20 évvel új tőről fakadva, az előző generáció nézeteitől gyökeresen eltérve képviselhet ma egy radikálisabb aspektust.
„Tisztelt rendszerváltó MKP-s párttársak“ 20 év telt el a rendszerváltozás óta. Önök akkor 25 – 30 évesen dideregtek kint az utcákon, a szocreál tereken, a hideg novemberi időjárásban. Hála és tisztelet, még emlékszünk bátorságukra és remélem, soha nem felejtjük.
A társadalom bátran, megbízva Önökben “engedte”, hogy vezessék egy szebb jövő felé a magyarságot. Nem gördített akadályokat a felvidéki magyarság az utcáról bejött új politikai erőknek (Önöknek), annak ellenére, hogy az új rendszer képviselői a demokráciát, és annak működési elvét csak hírből, vagy jobb esetben tanulmányokból ismerhették. Hányszor kritizálhatták volna azt a generációt, hogy majd „fejjel neki megy a falnak“. Bizonyára mindenki féltette őket, de mégis…
Mindenki bízott az akkori, 1989-es fiatalságban. Ők voltak a mi rendszerváltóink. Nem kérdezték tőlük, visszatérően, hogy mit tettek le az asztalra előzőleg, mert akik pellengére akarták volna őket állítani azok nagy része már ekkora a politikai vezetésből “elszivárgott” (legalábbis a kommunista politikai hatalom és a csúcsvezetés Csehszlovákiában a 1990-es első szabad választásokra hitelét vesztette).
Igen tisztelt “olvasó”, a rendszerváltó generáció előtt politikai tapasztalattal legfeljebb az előtte hatalomban lévő kommunista nomenklatúra rendelkezett.
Húsz évvel a rendszerváltozás után felnőtt egy új generáció, akik fejében és lelkében az előző generációkhoz képest egy tisztább, határozottabb stílus, szellemi vonal fogalmazódott meg, amely egyben szemléletbeli változást is hozott magával, ezt lehet élesen eltérőnek vagy radikálisnak “bélyegezni”, de nem lehet nem észrevenni. Az meg primitív gondolkodásra vall (elnézést, kinek nem inge, ne vegye…) és lenézése e generációnak, hogy néhányan azzal érvelnek, hogy : – “ez a szemlélet radikális és ez “fejjel a falnak menetel”.
Ha a határozott, morálisan tiszta ideológia nézet – szellemiség radikális, akkor én radikális vagyok!
Akár tetszik, akár nem, 20 év eltelt az új generáció felnőtt, és kéri, hogy az 1989-es rendszerváltó generáció alapjaira, hadd építse tovább a jövőt. Igen, az alapjaira, mert az létezik, de a felvidéki magyarság jövője még csak épülget, és most még beláthatatlan, hogy mekkora épületté alakul. Határozott és merész elképzelésnek tűnhet, de mi már nem csak az egyéni jogok szellemében akarunk politikai harcot vívni, hanem a kollektív jogok, a társnemzet fogalmának, vagy ősetnikum jogi meghatározásának létjogosultságát, politikai ütközeteit is célba vettük. Nem szabad félni Önöknek rendszerváltóknak, hogy az ifjúság elbontja az önök által épített erős alapokat, el kell oszlatniuk aggályaikat. Ha lehetséges, akkor kísérjék figyelemmel ezt az építkezést és Önök közül, aki még képes a szemléletbeli váltásra a fiatalokkal szemben, akár az új generáció mentorává is válhat.
„Ha nem tudunk fellépni a félelem ellen, nem tudjuk oszlatni az aggályokat, nem tudjuk együtt tartani, megerősíteni magyar közösségünket, nehéz lesz megfogalmazni a közösségi célokat, s még nehezebb elérni azokat.” – írta Duray Miklós.
Egy 89-es rendszerváltó felvidéki magyar szülők elsőszülött gyermeke:
Samu István
