A hétvégi megyei önkormányzati választásokon 408 képviselőről és 8 megyei elnökről döntenek a választók. Az MKP jelöltjei mind az 5 magyarok lakta megyében indulnak, elnökjelöltet azonban a párt csak Nyitra megyében állított Biró Ágnes személyében. Az MKP kulturális alelnöke nincs könnyű helyzetben, hiszen a megyében ismét megalakult a szlovák nagykoalíció a magyarok ellenében. Biró Ágnes azonban úgy véli, erős választói összefogással megálljt lehetne parancsolni a kiszorítás politikájának, a programszerű magyarellenességnek.
– Feltételezem, szereti a kihívásokat. Ön ugyanis ezidáig elsősorban az államigazgatásban dolgozott. Miért vállalta a jelölést?
– A kihívásoktól valóban nem félek, mivel azt gondolom, ha az ember nem nem él a felmerülő lehetőségekkel, akkor sosem tudja meg, milyenek a képességei. Ugyanakkor azért az államigazgatás és a megyei önkormányzat között nincs olyan hatalmas szakadék. Az egyikben szerzett tapasztalat hasznos a másik területen is. Tudatos volt tehát a vállalásom, és tudatosítom, hogy nehéz helyzetből indulok, hiszen a jelöltek között van a jelenlegi megyei elnök is, aki pozíciójából adódóan sokkal könnyebb helyzetben van, mint mi, többiek. Bár én úgy vélem, ha valaki egy beosztásban nyolc év alatt nem tudja megvalósítani az elképzeléseit, azt a következő négy évben sem tudja majd. Döntésemben közrejátszott, hogy ebben a régióban a politizálás nagyon rossz irányt vett, a megye vezetői etnikai alapon osztották fel a megyét, büntetik a déli járásokat, a magyarokkal szemben a kiszorítás politikája folyik. Gondoljunk csak például arra, hogy az Érsekújvári járást két választási körzetre osztották. Ezek mind olyan dolgok, amelyek arra késztetnek, hogy próbáljunk változtatni. Megálljt kell parancsolni az embereket egymással szembeállító értelmetlen politizálásnak.
– A kampány lassan a végéhez közeledik. Miben volt inkább része, hangos csaták vagy korrekt párbeszéd jellemezte ezeket a heteket?
– Egyértelműen a korrekt párbeszéd dominált. Ugyanakkor szembesültem azzal, hogy az emberek még mindig tájékozatlanok, nem tudják, miről szól a megyei politizálás, nem látják át, mennyire befolyásolja életüket. Ezért is kampánystratégiánk legfőbb eleme a személyes találkozás volt, erre helyeztük a hangsúlyt, és talán nem eredménytelenül, hiszen a találkozások valóban lehetőséget teremtettek arra, hogy rámutassunk a regionális politika jelentőségét, és meghallgassuk az emberek véleményét.
– Két nagyon különböző korszakot tudhat maga mögött az MKP Nyitra megyében. Egyik sem volt jó, hiszen 2001 és 2005 között rossz döntések is születtek, majd 4, ellenzékben eltöltött év következett. Nem éli meg a párt kudarcként, hogy most sem sikerült elérnie az SDKÚ-DS és a KDH kiválását a szlovák nagykoalícióból?
– Tény, az MKP-nak szembe kellett néznie az első ciklus hibáival, és ez meg is történt. Aztán az elmúlt négy évben már valóban más volt a felállás, és bár a szlovák pártok is elismerték, hogy a képviselőink korrekt és konstruktív munkát végeztek, megegyezési hajlandóságot mégsem mutattak, pedig a többi megyében ez nem volt gond, sőt, van ahol koalícióban is indulunk. Azt gondolom, ez számító politizálás. Csak azért, mert mindenáron nyerni akarnak, az értékrend mellékvágányra került.
– Az elmúlt négy évben számos botrányos döntés terheli a szlovák nagykoalíció számláját, a kampánynak az is a feladata lehetett, hogy a szlovákokat meggyőzze, túlkapások történtek. Mit tapasztalt, legalább azok, akik délen élnek, kíváncsiak a magyar érvelésre?
– Igen, mondhatom, hogy meghallgatnak, mert őket a rossz döntések ugyanolyan hátrányosan érintik. Ők is látják, érzik, hogy mellőzött a régiójuk. Ha délen nincsenek fejlesztések, új beruházások, nem alakulnak új munkahelyek, akkor őket is büntetik, ugyanúgy, mint minket. Ezért ellenezzük a megosztó politikát, mi nem etnikai alapon, hanem polgári értékrend alapján szeretnénk politizálni. A programunk persze magyar szemszögből készült, de nem sért senkit, javát szolgálja magyarnak és szlováknak egyaránt.
– Ez az első választás, amikor ismét magyar-magyar szembenállás van. Számítani lehetett rá, hogy nem lesz ez zökkenőmentes. Lapunkban is megjelent a tiltakozásuk a Most – Híd kampánya miatt.
– Először is tisztázni szeretném: nincs magyar-magyar szembenállás, ugyanis az újonnan létrejött párt deklar álta, hogy ők nem magyar párt. Nekünk pedig nincs jogunk ezt átminősíteni. A részükről nem volt korrekt és tisztességes, hogy a Vágsellyei járásban olyan szórólapokat terjesztettek, amelyen az elmúlt négy év eredményeivel büszkélkednek, holott ennek a pártnak ehhez semmi köze nem volt, és nem is lehetett. Mi több, a szórólapon szereplő képviselőjelöltjeik között van, aki eddig egyáltalán nem is tevékenykedett a politikában, tehát olyan eredményeket tulajdonítanak maguknak, amikhez érdemben semmi közük nem volt. Így érthető az érintett polgármesterek tiltakozása, a felsorolt fejlesztések ugyanis ezeknek a polgármestereknek és az MKP munkájának az eredményei.
– Javaslom, vegyük sorjába a jogkörökből adódó feladatokat. Az egyik legfontosabb kérdés a kórházak működtetése. Sajnos, azt kell mondani, hogy általában a legtöbb megyei fenntartású kórház története nem sikertörténet.
– Sajnos, ez így van. Mint tudjuk, négy kórház tartozik a megye fennhatósága alá, a vágsellyei, a komáromi, a lévai és a nagytapolcsányi, valamint egy poliklinika Párkányban, a vagyonuk a megyéé, de nonprofit szervezetek működtetik, kivéve a párkányi poliklinikát. A fő gond viszont, hogy az egészségbiztosítók alig akarnak szerződést kötni velük, ebből adódóan leépülnek, a létükért küzdenek. A legrosszabb helyzetben a vágsellyei kórház van. Tehát azt gondolom, nem a legszerencsésebb a jelenlegi működési forma. Ebben a pillanatban úgy tűnik, az lenne a legjobb megoldás, ha teljes mértékben visszakerülnének a megyéhez. Egyébként a működtetés magánkézbe adását sem vetem el, de ez a konkrét szerződésektől, az ajánlatoktól és a vállalásoktól függne. Persze, nem könnyű megtalálni az ideális megoldást, az pedig csak nehezíti a helyzetet, hogy a nemzeti villongás akármikor háttérbe szorítja a szakmaiságot. Ennek ékes példája a párkányi rendelőintézet esete. A városban nincs kórház, viszont a határ menti regionális együttműködés keretében Párkány rendelőintézete és az esztergomi kórház közösen pályázhatott volna fejlesztésre, a megye szlovák képviselői azonban ezt elutasították, egyértelműen nacionalista indíttatásból. Az értelmetlen döntésnek az ott élők látják a kárát.
– Talán valamelyest jobb a helyzet az oktatásügy terén. A jelenlegi hálózat megtartása mellett fejlesztésre is lát esélyt?
– Nagyon fontos a fejlesztés, de átalakításra is szükség lenne. Kezdeményezni kell, hogy a szakközépiskolákban és szaktanintézményekben a képzés megfeleljen a munkaerő-piac igényeinek. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a pedagógusok karrierépítésére, anyanyelven történő továbbképzésükre, és nem utolsó sorban anyagi megbecsülésükre. A kultúra terén is nagyon sok a tennivaló, hiszen múzeumok, könyvtárak, művelődési központok, illetve a Jókai Színház is a megye fennhatósága alá tartozik. Egyik fő feladatomnak azonban egy kisebbségi művelődési központ létrehozását tartanám, amelynek kulcsszerepe lehetne kultúránk megőrzésében.
– És lenne erre pénz? Hiszen a meglévő intézmények is alulfinanszírozottak.
– Alulfinanszírozottak, de elsősorban a pénzek igazságtalan elosztása miatt. Az északi járások kulturális intézményei nincsenek mínuszban. Az aránytalan elosztásnak kell véget vetni.
– Komoly forrásokhoz lehet jutni pályázatok útján is. Úgy tudom, több megyében is sikeresen működik a kispályázati rendszer.
– Sajnos azt kell mondanom, Nyitra megyének e téren van a legnagyobb adóssága. Nehezen követhető a támogatások útja, tehát átláthatóbbá, visszaellenőrizhetőbbé kellene tenni a támogatási rendszert. És sok pénztől elestünk a rossz közbeszerzések miatt is. Fejlesztések, új munkahelyek nélkül azonban a megye nem él meg. A beruházókat viszont csak akkor tudjuk ide csábítani, ha az infrastruktúra megfelelő, ha jók az utak. Bár a megye hatáskörébe csak a másod- és harmadosztályú utak tartoznak, de számunkra az R7-es gyorsforgalmi út is kulcsfontosságú, hogy bekerüljünk a nemzetközi közlekedés vérkeringésébe. És a mobilitás szempontjából kiemelten kell kezelnünk az Ipoly-hidak megépítését is.
– Tervei tehát vannak… mégis, mi az, amit elsőszámú feladatának tartana?
– Azt gondolom, hogy az a ház, amelynek csak a fele szépül és épül, összedőlhet. Ez a megye is csak akkor fejlődik majd, ha minden egyes részével egyformán törődünk, és ezért együtt kell dolgoznunk magyaroknak, szlovákoknak. Én a kooperációt és nem a konfrontációt szorgalmazom.
– Az esélyekről az elemzői vélemények megoszlanak, mert az egyik oldalon ott vannak a számok, vagyis hogy a megyében a magyarok aránya a 30 százalékot sem éri el, a másik érvelés azonban abból indul ki, hogy a szlovákiai magyarok fegyelmezett szavazók. Ön hogyan látja az esélyeit?
– Azt gondolom, hogy a tét nagy és a helyzet komoly, hiszen nemcsak a szlovák nagykoalícióval állunk szemben. Nem lenne szabad a szavazatokban mérhető erőnket megosztani, mert két gyenge frakció kevesebb, mint egy erős. Sőt, ha a magyar szavazatok megoszlanak, akkor ott is a szlovák nagykoalíció jelöltjei lehetnek a nyerők, ahol egyébként ez nem lenne valószínű. Minden rossz körülmény ellenére azt remélem, van esélyünk a jó szereplésre, a déli részeken élők ugyanis érzik, hogy szükség van az erős érdekképviseletre. Emellett azt hiszem, az én döntésem is adhat biztatást a választóknak, hiszen nőként indulok a férfiakkal szemben. Ha nekem van akaratom és merszem felvállalni ezt a megmérettetést, akkor talán a választók is hisznek abban, hogy nem okvetlen vesztes csata, csak bízni kell magunkban, és el kell menni szavazni.
– Ha bejut a második körbe, tárgyalnak a Most-Híddal a támogatásáról?
– Egyelőre erről nincs szó. De ha az első körben nem minket támogattak, a másodikban miért tennék? Egyébként azt gondolom, ha a második körre sor kerül, akkor a szlovák nagykoalíció mobilizálná minden erejét, és akkor már a jelenlegi megyei elnökkel szemben aligha lenne esélyem. A helyzet talán csak akkor változhatna, ha az SDKÚ-DS, illetve a szlovák választók egy része átértékelné Belica támogatását.
– Együtt, szülőföldünkért – ez az MKP választási hívószava. Mit gondol, elég erőteljes hívószó lesz?
– Bízom benne. A jelszóban kétszeresen is benne van a közösségi dimenzió. Mi más adhatna tartást, mint a szülőföldünkhöz való közösségi és személyes ragaszkodás. Itt éltek az elődjeink, akik viharos történelmünk legnehezebb időszakaiban is továbbadták az életet és magyar nyelvüket, kultúrájukat gyermekeiknek, vagyis nekünk. Irántuk való tiszteletből is ragaszkodnunk kell szülőföldünkhöz. Ez azonban felelősségvállalással is jár, ami most éppen azt kívánja tőlünk, hogy menjünk választani. Szavazatainkkal a jövőnkről döntünk. Valóban bízom benne, hogy a választóink átérzik ennek a lehetőségnek a fontosságát.
Molnár Judit (Szabad Újság)
Felvidéki Ma
