A ma megjelenő Szabad Újságban interjú olvasható Balázs Péterrel, Magyarország külügyminiszterével, aki a múlt hét keddi szlovák-magyar külügyminiszteri találkozó után nyilatkozott a lapnak. A magyar diplomácia vezetője rámutatott, éberen figyelik, hogy mi történik a nyelvtörvény körül Szlovákiában.
Nagy érdeklődés övezte Miroslav Lajčákkal folytatott tárgyalását, amin a két szomszédos európai uniós tagállam közötti pattanásig feszült légkörben nem is csodálkozhatunk. Mire jutottak szlovák kollégájával?
– Való igaz, hogy a magyar–szlovák viszony a nyáron rendkívül feszült volt. Szeptember 10-én azonban megtörtént a szécsényi találkozó, ahol Bajnai Gordon magyar, illetve Robert Fico szlovák miniszterelnök találkoztak, és ettől kezdve ez a viszony folyamatosan enyhült, normalizálódott. Rengeteg közös témánk volt és van, de abból igazából csak kettő volt konfliktusos. Az egyik az, ami Sólyom László köztársasági elnökkel történt augusztus 21-én, amikor nem engedték be őt Szlovákia területére. A másik pedig a nyelvtörvény. Persze tudnék még felsorolni akár száz olyan témát, amelyeket másképpen ítélünk meg, de most ez a kettő az, amely igazán hangsúlyos. A másik oldalon szintúgy rengeteg olyan dolog van, ami mind az együttműködésünkről szól, mint például, hogyan tudnánk még több hidat és utat építeni, még több munkaalkalmat teremteni stb. Ezekről is egyeztetni kell, de ezek pozitív témák.
Akkor vegyük sorra ezt a két vitás pontot. Sólyom László ügyében úgy gondolom, hogy az a szlovák állami arrogancia tetőfoka volt, és szerencse, hogy a 21. században élünk, mert néhány száz évvel ezelőtt voltak olyan esetek, amikor ennél kisebb sértéseket is hadüzenet követett. Úgy hiszem, a magyar diplomácia nem hagyhatja ezt válasz nélkül…
– Pontosan így van! Az egy nagyon sértő, és megalázó helyzet volt. Magyarország pedig egyáltalán nem nyugodott bele. Ez az eddigi legsúlyosabb konfliktus Szlovákia és Magyarország között. Mi két dolgot tehetünk és teszünk is. Az egyik, hogy megfelelő előkészítő lépések után az Európai Unióban elindítottunk egy eljárást, mégpedig egy kötelezettségszegési eljárást, ami azon alapszik, hogy a szlovák kormány által alkalmazott és hivatkozott uniós irányelv nem alkalmazható az adott komáromi helyzetre. Vagyis nem volt jogalapja, ugyanis Sólyom látogatása nem jelentett vészhelyzetet Szlovákia számára! Ez az eljárás egészen az Európai Bíróságig elvezethet. Reméljük, hogy ennek a végeredménye is kedvező lesz majd. Sólyom László úr, aki maga is jogász, méghozzá tudós alkotmánybíró, úgy nyilatkozott, hogy ez számára elfogadható elégtétel lenne.
De ez akár évekig is eltarthat… És mi a másik lehetőség?
– Sok évig talán nem, de több hónapig bizonyára. Tudjuk, hogy ott lassan mennek a dolgok. A másik dolog egy technikai egyeztetés volt, amely már meg is történt A két külügyminisztérium szakértői összeültek, és pontról pontra végigmentek azon, hogy az ilyenkor alkalmazandó nemzetközi előírásokat miként értelmezi a két ország, a két protokollosztály, hol mit neveznek hivatalos látogatásnak, munkalátogatásnak, magánlátogatásnak stb. Tehát tárgyaltunk, egyeztettünk. Ezen a téren világos szabályok vannak, nem kell kitalálni őket, csak értelmezni és alkalmazni. Ez az eljárás biztosíték lehet arra, hogy a jövőben ne ismétlődhessen meg az, ami Komáromban történt, és ne történjen hiba egy államfő vagy parlamentelnök érkezésének előkészítésekor.
A nyelvtörvény a másik érzékeny vitapont Szlovákia és Magyarország között. Szlovákia megint úgy véli, Magyarország beavatkozik a szlovák belügyekbe…
– Itt nem Magyarországról van szó, hanem a szlovákiai magyarokról és arról a felelősségről, amit Magyarország a kisebbségi magyarokért általában visel. Ez alkotmányos kötelességünk! Sőt, ezt a kötelességünket életre kelti és megerősíti a magyar-szlovák alapszerződés is, amelyben vállaltuk, hogy mindkét ország segíti a másikat a szomszédban élő kisebbséggel való kapcsolattartásban. Mi örülünk annak, ha például Čaplovič miniszterelnök-helyettes eljön Magyarországra, és találkozik a magyarországi szlovák kisebbségiekkel. Semmiféle akadályt nem támasztunk, és a szlovákok úgy beszélnek Magyarországon, ahogyan csak akarnak. Az igaz, hogy mások az arányok, ők nem teszik ki a lakosság tíz százalékát, mint a magyarok Szlovákiában.
A nyelvtörvényben már lapunk, a Szabad Újság is érintett. Feljelentést tettek ellenünk, mivel magyar nyelvű óriásplakátjaink vannak. Tervez Magyarország valamilyen válaszlépéseket az olyan esetekre, amikor a nyelvtörvény miatt büntetik a szlovákiai magyarságot?
– A szlovák nyelvtörvény valóban aggodalomra ad okot, de ugyanakkor ma még nem alkalmazható, mert nincs végrehajtási rendelete. Csak akkor tudjuk igazán értékelni a szlovák jogszabályt, ha ott lesz mellette a végrehajtási szabály. Addig fenyegethetnek, de a fenyegetést nem válthatják be, nem tudják magukat megbüntetni. A magyar kormány éberen figyeli, hogy Szlovákiában mi történik a nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Amikor június 30-án megszületett ez a módosított nyelvtörvény, már akkor aggódtunk amiatt, hogy mi lehet ebből. De addig nem akarunk ítéletet mondani róla, míg nincs meg hozzá a végrehajtási rendelkezés, amely nagyon széles skálán mozoghat. Mai tárgyalásunkon ígéretet kaptunk arra, hogy a magyar kormány bizonyos kérdéseit, észrevételeit Szlovákia hajlandó meghallgatni, miközben a végrehajtási útmutatót kidolgozzák. Már ez is valamilyen előrelépés. Biztosítottak bennünket arról, hogy a végrehajtás kormányrendelet formájában jelenik meg, tehát nem egy szimpla belső utasítás, hanem azt nyilvánosságra kell hozni. Az is fontos, hogy működik egy magyar– szlovák kisebbségi vegyes bizottság, amelyet az ilyen témák kezelésére hoztunk létre. Ott jelen vannak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, azaz az EBESZ kisebbségi szakértői is. Az, hogy nemzetközi reflektorfényt irányítottunk a nyelvtörvényre, úgy hiszem, elgondolkodtatja azokat, akik esetleg szélsőségesen gondolkodnak a szlovák kormányban. Ma együttműködési készséggel zártuk le a tárgyalásokat és várjuk a folytatást. Biztosíthatom a szlovákiai magyarokat, hogy minden konkrét esetet meg fogunk vizsgálni, ha netán büntetést szabnának ki. Annak is végére járunk, hogy mi miért és hogyan történt. Azt nem tudom ígérni, hogy automatikusan minden büntetést majd Magyarország fog kifizetni, bár tudom, hogy voltak ilyen jó szándékú javaslatok is. De nem ez a megoldás. A megoldás az, hogy jogszerűen járjanak el, ne büntessenek olyasmiért, ami másutt nem büntetendő cselekmény Európában. A nyelvhasználat önmagában nem lehet bűn, hiszen az csak gazdagítja egy ország kultúráját.
Vitákra adhatott okot az Európai Unió reformszerződése is. A Lisszaboni Szerződésként ismert dokumentum csehországi ratifikálásával kapcsolatban ugyanis felmerült hasonló szlovák igény is (Csehország mentességet kapott a szerződéshez csatolt európai alapjogi charta hatálya alól, Václav Klaus államfő kérésére, aki szerint így megakadályozható, hogy a II. világháború után kitelepített szudétanémetek visszakövetelhessék a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott vagyonukat). A magyar külügyminisztérium álláspontja szerint azonban a Lisszaboni Szerződés részét képező alapjogi charta nem visszamenőleges hatályú, tehát csak a szerződés életbelépésétől alkalmazható. Ön szerint az Európai Unió standard tagja lehet egy olyan ország, ahol a Beneš-dekrétumok még mindig nincsenek hatályon kívül helyezve?
– A Beneš-dekrétumokat szégyenteljesnek tartom, amelyek nagyon sok embert megalázó, sértő, kisemmiző rendeletek, de múltbeli eseménysorozathoz kapcsolódnak. Három ország van Európában, ahol nagyon érzékenyen kapják fel a fejüket, amikor Eduard Beneš dekrétumairól esik szó, Németországban, Ausztriában és Magyarországon. Biztos vagyok abban, hogy az európai uniós alapdokumentumokban ez a három ország semmilyen – akárcsak rejtett – olyan hivatkozást nem engedne meg, amelyek bármilyen formában is tartalmaznák a Beneš-dekrétumokat. Erre nem is került sor. Éppen a mai napon írta alá Václav Klaus a Lisszaboni Szerződést Prágában. A cseh államfő magatartásáról ebben az ügyben egyébként az a véleményem, hogy az nem a Beneš-dekrétumokról szól, nem is az Európai Unióról szólt, hanem csak magáról, Václav Klausról. Csáky Pállal folytatott eszmecserénk alatt kiderült, hogy neki is ez a véleménye. A maradék gyanút is eloszlatja az a tény, hogy Csehország nem alkalmazza az alapjogi chartát, Szlovákia viszont igen! Érdekes módon a volt Csehszlovákia két különböző úton indult el. Kétféle módon azonban nem lehet a Beneš-dekrétumokat fenntartani.
Csáky Pállal folytatott tárgyalásain miről volt szó?
– Tájékoztattam őt szlovák kollégámmal folytatott tárgyalásaimról, ő pedig a legfrissebb szlovákiai belpolitikai eseményekről. Jó hangulatú, kötetlen informatív találkozó volt az KMP-küldöttségével, ami a legtermészetesebb dolog Magyarország és Szlovákia állami vezetőinek találkozóit követően.
Oriskó Norbert
