Emlékezetes konferenciát tartottak Kassán, október 25-én, Kálvinról. Orémus Zoltán abaúj-tornai esperes nyitotta meg, majd Szólláth Tibor, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnöke üdvözölte a jelenlevőket, aki arra hívta föl a figyelmet, hogy a genfi emlékművön Bocskai és Kálvin nem véletlenül állnak együtt, s bennünk szavai nyomán már „elindult” Illyés Gyula verse, A reformáció genfi emlékműve előtt. Ady Endre meg Bocskairól azt írta: „Félünk, hogy plántája kipusztult már ennek a szép fajtának.”
Ezt követően Leczo Tamás legyesbényei és bekecsi (Zemplén) társgyülekezetek református lelkésze számolt be Kálvin életútjáról vetítéssel egybekötött élménybeszámolóval, melyet kiegészítettünk:
Kálvin nyomában
Egy 17 fős csoport a magyarországi Zempléni Református Egyházmegyéből indult el augusztus végén, hogy kilenc napon át sok ezer kilométert tegyenek meg Kálvin nyomában.
Az előadó a szülőhelyet mutatta be elsőnek. Kálvin János 1509. július 10-én született Noyonban, ahol ma 14.400 ember él. Franciaország sokak által legfranciábbnak tartott megyéjében, Pikardiában. Édesapja Girard Caulvin püspöki ügyvivő, édesanyja a szép Jeanne Le Franc, egy gazdag vendéglős leánya volt. Őt ötéves korában veszítette el. Amikor utcát kapott, egyesek lázongtak, senki sem ismeri őt, a vallást sem, amit létrehozott, főleg arról közismert, hogy vallásháborút indított, minek róla utcát elnevezni. Megnéztük a templomról készült felvételeket, melyet a kis Jean bizonyára gyakorta látogatott. A szülői ház régen elpusztult, ám közelében, de egyes feltevések szerint annak helyén áll ma múzeuma (Aristide Briand-tér). A társaság indíttatást érzett arra, hogy a 42. zsoltár eléneklésével tisztelegjenek emlékének. Alighogy nekifogtak, dühösen kirohant az egyik múzeumfelügyelő és erőszakosan leállította őket. Kiderült, a francia törvények tiltják a vallási megnyilvánulásokat nyilvános helyeken, így a múzeumokban is. Emiatt ki lettek tessékelve. Szomorú fényt vet ez a francia közállapotokra. A templomban azonban már szabadon énekelhettek. Láthattuk a katedrálist, ahol Nagy Károlyt koronázták (768). A következő felvételen a püspöki könyvtár épületét (1506) láthattuk, ahol Kálvin iskolába kezdett járni.
Noyon mellett Pont l’Evêque-ben éltek szülei és nagyszülei, ahol híres sajt készül. Ez volt a következő állomás. Itteni rokonai iránta való gyűlöletből ősi családi nevüket (Caulvin, vagy Cauvin; ez az utóbbi szó franciául kopaszt, tart jelent) elvetették. Itt járt Kálvin templomba. Ourscamp-ban megtekintették a gyönyörű cisztercita apátságot, mely ma már rom. Mélyen vallásos édesanyja itt élte életét. Magyarra fordítva a helynév medvetábor apátságot jelent. A helyi legenda szerint, amikor azt építették és igavonó állatokkal szállították az anyagot, a medvék elrabolták azokat, s ezért medvéket fogtak be helyettük.
Majd Párizs néhány régebbi s újabb nevezetessége következett. A Sorbonne egyetem épületébe a terrorista-veszély miatt nem sikerült bejutniuk. Így csak kívülről tekinthették meg. Kálvin édesapja tudományos pályára szánta az eszes fiút. Ezért a neves párizsi College de Montaigut látogatta. A párizsi Notre-Dame székesegyház előtt égették el legfontosabb munkáját, az Institutiót (1543-ban). A látogató mindmáig megbámulja a Sainte Chapelle kora-gótikus karcsú tornyait, kétszintes kápolnáját, melyet IX. (Szent) Lajos (1214/15-1270) francia lovagkirály építtetett. Ugyanis 1239-ben II. Balduin konstantinápolyi latin császártól megvásárolta Krisztus feltételezett töviskoszorúját, melyhez két évre rá Krisztus keresztjének darabja is társult. Az ereklyét eleinte a királyi palota Szent Miklós-kápolnájában őrizték, ám a másik felbecsülhetetlen értékű kegytárgy érkezésekor a király közvetlenül a palota mellett egy minden eddiginél szebb templom építését rendelte el. A 15 m magas ablakokon ezer bibliai jelenetet ábrázolnak. A rózsaablakok a Jelenések Könyvének motívumait érzékeltetik. Az emeleti rész a királyi család szertartásainak színhelyéül szolgált. Kálvin mindkét helyszínen megfordulhatott, hiszen Párizsban 1525-ben járt először, majd miután Orleans-ban jogot tanult, 1533-ban visszatért.
A társaság megbámulta a Concorde-tér 3300 éves obeliszkjét, mely Luxorból származik. A Champs-Elysées sugárút végén a Napóleon diadalíven át eljutottak az Eiffel-toronyig, majd a francia főváros szuper-modern negyedébe, a La Défense-be. Itt található a 100 m magas diadalív XXI. századi változata (Grande Arche). Megvallom, nem nyerte meg különösebben tetszésemet ez a 21. sz.-i csillogó, ám rideg világ. Majd a kis csoport elsétált a Montmartre-ra, s megtekintette a közeli Sacré-Coeur-templomot, sajátossága hogy a római építészeti stílust ötvözi a keleti bazilikális stílussal. Gyönyörű kilátás nyílik innen a városra, s a Pompidou-centerre.
Strasbourgi középkori utcát láthattunk a következő felvételen. Ide hívta meg Luther (1483-1546) Kálvint (1509-1564). S noha a noyoni múzeumban együtt szerepelnek egy képen, mégsem találkoztak soha. 1538-ban, amikor Kálvint elűzték Genfből, a francia menekültek kolóniáját gondozta ebben a városban. Isten igéjét a Szent Miklós-, majd a Magdolna-, végül a domonkos-templomban hirdette. A székesegyházban látható egy keresztelőmedence, mely Kálvin házasságkötéséhez kapcsolható. Luther buzdítására, Philip Melanchton (1497-1560) – az előbbi munkatársa – közölte vele, meg kell házasodnia. A szép özvegyet, a holland származású Idelette du Bure-t vette el 1540-ben, aki anabaptista volt, s így meg kellett keresztelkednie, mielőtt frigyre léphetett Kálvinnal. Az esketést Farel, genfi reformátor végezte.
Bázel Északnyugat-Svájcban fekszik a Rajna két partján a német-francia-svájci hármashatáron. Itt fejezte be huszonhat évesen főművét, az Institutio Religionis Christianae-t (Tanítás a keresztyén vallásra; A keresztyén vallás rendszere), mely latinul 1536-ban, franciául 1541-ban jelent meg. Érdekes, hogy Lutherrel és Zwinglivel – egy másik svájci reformátorral – ellentétben, mindjárt fellépése elején állt elő tanításának egész rendszerével, melyen később már csak igen keveset javított. Ide menekült 1534-ben Párizsból. Ezt megelőzően csatlakozik végleg a reformációhoz. Ebben a városban összesen 15-ször járt.
Rotterdami Erazmus (1466-1536) síremléke is itt található, akivel akár találkozhatott is volna. Ez az ágostonrendi szerzetes nagy hatással lehetett Kálvinra, hiszen bírálta a római katolikus egyházat. A dolgok lényegét nézte. A kor irodalmi életének központi alakja volt. Több mint ötszáz emberrel levelezett, tanácsát a legkülönfélébb témákban is kikérték a politikai és szellemi élet legnagyobb alakjai. Láthattuk a bázeli városháza képét is.
Genf nevezetességei vártak rájuk a továbbiakban. A Genfi–tó partján áll a híres Jet d’eau szökőkút, nem messze tőle egy gyönyörű rózsák kertje pompázik. A tóban egy római kori pogány oltár köveit helyezték el. Láttuk a város egyik jelképét, a virágórát. A város szülötte, a felvilágosodás nagy alakja, Jean-Jacques Rousseau (1712–1778) szobra kicsiny, róla elnevezett szigeten áll. A Társadalmi Szerződés c. munkájában Kálvinról a következőket írta. „Akik csak teológust látnak Kálvinban, azok nem ismerik fel lángelméjének teljes nagyságát. Bölcs törvényeink megalkotása, amelyben neki nagy része volt, éppúgy dicsőségére válnak, mint maga az Institutio. Bármekkora változást hozzon is az idő, amíg él bennünk a haza és a szabadság szeretete, nem szűnünk meg áldani e nagy férfiú emlékezetét…” A nagy filozófus egy órás fia volt. Kálvin, amikor reformátorrá lett, eltiltotta a kézműveseket a kegytárgyak készítésétől. Más munka után kellett nézniük. Azt ajánlotta nekik, foglalkozzanak óragyártással. A városháza, modernebb formában, de ugyanúgy néz ki, mint Kálvin idejében.
A genfi reformáció bölcsője a Madeleine-templom, hiszen eleinte itt prédikált a város első reformátora, Guillaume Farel (1489-1565). Ő győzte meg Kálvint, hogy maradjon ebben a városban (1536), illetve, hogy száműzetése után térjen vissza, s 1541-ben a genfiek felkérték lelkészüknek. Ők ugyanis szigorúsága miatt kergették el. Visszatérése után Farellel a genfi önkormányzat teokratikus állammá alakult át. Ezért a várost protestáns Rómaként emlegették. A Szentháromság-tagadó Szervét Mihályt (Miguel Serveto; 1489-1565) ebben a templomban fogták el. Máglyahalálra ítélték. Sorsát elsősorban az pecsételte meg, hogy találtak nála egy levelet, amelyben azt írta, ha katolikus területen tartózkodik, akkor hithű katolikus, szentháromságtagadónak csak protestáns területen mondja magát. Kálvin több lelkésztársával együtt sikertelenül lépett közbe, hogy karddal végezzék ki.
Kálvinról utcát és kávézót is elneveztek. Emléktábla jelzi egykori szállásának helyét. Az Egyetemi Könyvtár épületében a „Post tenebras Liber” azaz: Sötétség után könyv c. kiállításon az Institutio eredeti kiadását, számos kálvini bibliamagyarázatot, festményeket, okleveleket mutatnak be.
A Reformáció Nemzetközi Emlékműve, más nevén a Reformátorok Fala tíz fehér kőszobrával és hat mészkőbe faragott domborművével ma is a reformáció világméretű hatását sugallja. Kálvin negyedmagával együtt áll a középpontban. Svájc után Magyarország adta a legnagyobb összeget az 1909-ben megkezdett építkezésre. A szoboralakok fölött latin felirat hirdette: „Post tenebras lux” – sötétség után a fény. Erre „rímel” a korább idézet hasonló jelszó. Mindkettő a reformáció jelentőségét és lényegét fejezi ki a lehető legtömörebben. S felhangzott Illyés említett verse, melyet a műsor további részében Meleg Gyula is elszavalt: „Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza / szobor-sornak. Hírnök, ki megölt / végső tisztelgését hozza, / mentem el rajvonaluk előtt. / Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel / hadrakelt hit zord hadnagyai, / Vilmosok! és Coligny és Cromwell / ők néztek rám – s a szablyás Bocskay!…/ (…) Kik ott álltatok, »nem tehetve másképp«, / ez vagy az, de megalkuvás nincsen, / a langyosat kiköpi az Isten” Tőkéczki László előadásában a vers következő soraira utalt előadása végén: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság / ha nincs – Kálvin? / Nem hiszem. / Vagy mást mondok: szobádban volna villany, / ha nem lép Giordano Bruno a tűzbe? / Hol kezdődött, hogy atomerő is van / S holnap rakétán repülsz ki az űrbe? / Övék az érdem, kiket sem a máglya / nem riaszthatott vissza, sem a gálya – / sem harcaik bukása, / a léptenként fölmeredő »hiába«!”
A hatalmas Szent Péter-katedrális felé a Liszt Ferenc utcán jutottak el, ahol a nagy zeneszerző és zongoravirtuóz szobra áll. A székesegyház román, gótikus és klasszicista elemeket őrzött meg. Látták Kálvin székét, s engedéllyel fölmehettek a szószékre, ahonnan prédikált. A szószéken állva, melynek sarkait figurák díszítik, talán eszükbe jutott, hogy Kálvin kiváló szónok volt. A történelem egyik legaktívabbjai közül való. Teljesítménye ebben a vonatkozásban túltett első és második generációs reformátor-társainak tevékenységén. Egy gyülekezeti tag, Denis Raguenier 2300 prédikációját gyorsírással lejegyezte, azonban egy könyvtáros ezt az anyagot kilóra eladta! Mára úgy 1500-at sikerült rekonstruálni. Kortársai szerint, magával ragadta hallgatóságát. Gyakorta emocionális és lobbanékony kitörésekkel tarkította prédikációit. Ezek testi teljesítőképességét alaposan megviselték. Szolgálata végeztével ez a törékeny ember sokszor az összeomlás határán állt. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az eredeti genfi liturgia két és fél órás istentiszteletet jelentett. Ulmban találták meg. Ma a stuttgarti könyvtárban őrzik. Ennek magyar nyelvű fordítását ünnepélyes keretek között adják át az év végén a magyar zsinati elöljáróknak – ahogy ezt egy magyar presbitertől megtudták az egykori auditórium megtekintése után.
A közeli Auditóriumban, ahol egykor a Teológiai Akadémia működött (1562-64), Kálvin is oktatott, John Knox (~1510-1572) skót reformátor prédikált az angol kolóniának, aki Kálvin tanítványa lett (1554). Ma is itt tartják az angol- és idegennyelvű istentiszteleteket. Egy kis séta után Kálvin egykori lakóháza helyét, valamint a Collège Calvin korabeli épületét tekintették meg. Kálvin 1559-ben jelentette meg az Institutio végleges változatát, s ekkor, ötvenéves korában kapta meg a genfi polgárjogot. Ezt a munkáját Szenczi Molnár Albert fordította le Az keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás… cím alatt, s 1624-ben jelent meg.
A katedrális melletti Reformáció Nemzetközi Múzeumában különböző tárgyakon (ceruza, golyóstoll, gyertya, csésze, határidőnapló, sapka, póló, esőkabát és esernyő) felirat: Post tenebras lux. A nagy reformátor jelmondata, melyet Genf városa tőle örökölt. Egy gondolatébresztő képet láthattunk, amelyen egy mérleget láttunk. Az egyik serpenyője mélyen lefelé nyúlt, a másik, akármennyien kapaszkodtak belé, a magasban maradt. A kép azt üzeni, hogy abban a serpenyőben, ahol a Biblia van, az mindig súlyosabb lesz, mint az ember. A múzeumban Kálvin egy napját nézhetjük végig a háromdimenziós animációs technológia segítségével hajnali 4-től este 9-ig. Ő óráról órára szigorúan beosztott napirend szerint élt. Reggeli imádság, prédikációírás, igehirdetés, mely elemzi Ézsau és Jákob történetét és annak értelmét, akadémiai beszéd, fontos tárgyalás, vita Szervét Mihállyal, levélírás, előadás, szenvedélyes, sőt durva hangnemű vita feleségével a tánc tilalmáról, barátokkal elfogyasztott vacsora… A tárlat a többi prédikátorról sem feledkezett meg.
A kiállításról hallva, eszünkbe jut, Kálvin a fanatikusságig ragaszkodott elveihez. A városban alig múlt el nap prédikáció nélkül, vasárnap négyszer tartottak istentiszteletet, s azon mindenkinek illett megjelennie. A szertartás alatt tilos volt mosolyogni. Egyszer az énekszerző Clément Marot, francia költő, a református zsoltárok szövegének szerzője is törvényszék elé jutott, mert egy alkalommal kockát vetett.
S ha már itt jár az ember, akkor megnézi a Nemzetek Palotáját, az ENSZ különböző szervezeteinek képviseleteit, a Nemzetközi Vöröskereszt épületét, melynek hátterében megpillantható a hófödte Mont Blanc.
Az Egyházak Ökumenikus Világtanácsának központjában minden vallás saját egyéni alkotással igyekezett magát bemutatni. Amikor még Németország nem engedélyezte, hogy bármit is behozzanak Genfbe, akkor a németek vállalták, felépítenek egy orgonát. Különböző kultúrák hangszerei láthatóak. Egy kereszt is, melyet bombaszilánkokból állítottak össze, s hirdeti, csak ennek jegyében van igazi megbékélés. Afrika keresztjét talpfákból faragták ki. Ezeken szállították a rabszolgákat a tengerhez, hogy azután Amerikába hurcolják őket. Azt is szimbolizálja, hogy ezt a földrészt mindmáig keresztre feszítik, hiszen termékeiket potom pénzért vásárolják föl, s óriási haszonnal adják tovább. A román ortodox egyház ajándéka tíz ujjat ábrázol. Ez lehet Isten tíz ujja, vagy a Tízparancsolat.
A nagy reformátor 1564-ben hunyt el tuberkulózisban. Ismeretlen helyen nyugszik.
Ezt követően Meleg Vilmos, a nagyváradi Szigligeti Társulat színművésze két részben mutatta be Küldetés c. varázslatát, melyet Szemlér Ferenc, Emőd Tamás, Kányádi Sándor, Kölcsey Ferenc, Váci Mihály, Illyés Gyula, Áprily Lajos és mások verseiből szőtt egységes versfüzérré, üzenetté. Váci sorai az alkalomhoz is illő aktualitásuknál fogva újfent megragadtak: „Nem elég álmodozni. / Egy nagy-nagy álom kell! / Nem elég megérezni, / de felismerni kell! / Nem elég sejteni, / hogy milyen kor jön el; / jövőnket – tudni kell! // Nem elég a célt látni;/ járható útja kell! / Nem elég útra lelni, / az úton menni kell! / Egyedül is! Elsőnek, / elől indulni el! / Nem elég elindulni, / de mást is hívni kell! / S csak az hívjon magával, / aki vezetni mer! // Nem elég jóra vágyni: / a jót akarni kell! / És nem elég akarni: / de tenni, tenni kell! / A jószándék kevés!”
Kálvin, Európa, Magyarország
Dr. Tőkéczki László történész, a Dunamelléki Református Egyház főgondnoka tartott előadást Kálvin, Európa, Magyarország címmel. Elmondta, mit köszönhetnek a magyarok Kálvinnak.
Tőlünk keletre, az ortodoxia világában a reformáció nem tudott behatolni, mivel ott a 6-7. században megszűnik a teológia és a 20. századig nem is éled újjá. Így nem léteznek azok a fogalmak, nincsenek kapaszkodók, amelyek révén a reformáció terjedni tudna. Ezért maradtak sikertelenek az erdélyi fejedelmek effajta próbálkozásai. A nyugati keresztyénség határán fekvő Magyarország, a Kárpát-medence lett a kálvinizmus bástyája. Itt a magyarok lettek reformátusok. Csak egy református horvát falu létezett. A szlovákságnak volt 6-7 faluja Zemplénben. Német ajkú gyülekezet 25-30 ha akad. Ez önmagában is magyarázatot kíván.
A világon másodikként Európában a magyar nemesség élhetett alkotmányos politikai körülmények között az Aranybulla (1222) óta, mely törvényesen korlátozta az uralkodó korlátlan hatalmát, a királyi abszolutizmust.
A reformáció idejében Európában mindenütt kiépül az abszolutista hatalom. Az „Isten kegyelméből”-i jogcím alatt egy ember kezében összpontosul minden hatalom. Ez az az időszak, amikor megszűnik a nemzeti királyság s a Habsburgok kerülnek a magyar trónra. Tehát megkezdődik a magyar nemesség harca az abszolút hatalom ellen.
Amikor Kálvin azt tanítja, hogy egyedül Isten abszolúte szuverén, ennek következménye, hogy minden emberi intézmény leértékelődik. Egy teológiai gondolatban fogalmazódik meg az emberi társadalom „demokráciaigénye”. Kálvin akkor teszi meg azt a nagyon fontos teológiai lépést, amikor kimondja, a megromlott emberi természet miatt, nem szabad az emberi hatalmat egy kézben koncentrálni, hanem meg kell osztani. Mert ebben az esetben az emberi gonoszságok egymást fogják egyensúlyozni. A hatalommegosztás elve innen származik. A svájci reformátor az önigazgatás híve volt, s kimondta, ha az uralkodó nem tartja be a törvényeket, a választott testületeknek nemcsak hogy joguk, de kötelességünk ellenállni. Ha nem élnek az aktív ellenállás jogával, akkor hazaárulást követnek el. Úgy vélte, a Gondviselés óhaja, hogy a világ különböző részein, különböző módon kormányoztassanak a népek. Ez a nemzeti elv felé mutat, s ezt erősíti a nemzeti nyelv bevezetése a latin helyett az istentiszteleteken. Ez viszont a nemzeti művelődést sarkallja.
Ezek a gondolatok a magyar nemeseket megfogták. Hiszen most már teológiai alapja van a zsarnokság elleni föllépésnek. Főleg akkor, amikor a helyes és igaz istentiszteletet akadályozzák. A „bálványozó” uralkodó ellen egyenesen kötelező a társadalom önvédelme és a zsarnok elüldözése. 1525 után megjelennek a lutheránusok Magyarországon, de Luther miatt ezt német vallásnak tartják. A magyar nemesek nem igazán szerették a „német vallást”. Ezért az evangélikus vallás a németek és szlovákok körében terjed el. Luther Márton azonban nem híve az aktív ellenállásnak. 1910-ben a lutheránusok csupán 28%-a magyar. Viszont a református egyház híveinek mindig 97-98%-a magyar. Ezért a magyar nemesség ezt magyar vallásnak hirdette, s a nemzeti jogokat is védték saját jogaikkal együtt keresztyén meggyőződésük mellett, amikor a Habsburgok ellen felléptek. Ez hihetetlen művelődési és önkormányzati alkotásokkal kapcsolódott össze nemcsak a nemesség körében. A török területeken a magyar nemeseket a törökök elüldözték, s a magyar tömegek vezetők nélkül maradtak. Akkor a magyar református egyház önkormányzati testületei alakították ki a kereteket az Alföld nagy városaiban, hogy ezek a közösségek önállóan meg tudjanak élni. Debrecen nem falakat épített, hanem kollégiumot. Ezzel biztosították az állam nélküli magyarságnak a nyugati kultúrával való kapcsolatát. A tehetséges magyar fiatalok Nyugat-Európában fejezték be egyetemi tanulmányaikat. Tízezer számra szereztek képesítést, s így a református egyház több értelmiségit nevelt, mint ahányra szüksége lett volna a munkapiacon. De ennek az lett a haszna, hogy amint II. József meghirdeti a türelmi rendeletet, pillanatokon belül a reformátusok mindenhová elegendő tanítót és papot tudnak állítani. Emiatt a magyar művelődés összekapcsolódik a kálvinizmussal. Úgyannyira, hogy a katolikus művelődést a reformátusok mozdítják ki a holtpontról. Batthyányi József hercegprímás Mária Teréziát levélben arról tájékoztatja az ellenreformáció hideg korszakában, hogy most már nagyon veszélyes a helyzet mert minden hívő katolikus arisztokratának protestáns titkára van. Ezek több nyelven beszélnek, nyugati egyetemeket látogattak. Ezért hozta be a királynő a piaristákat, akik előmozdítják a katolikus iskolaügyet.
Az első magyar tankönyveket mind reformátusok, vagy evangélikusok írták. Az 1830-as, 40-es években úgy írnak a Magyar Tudományos Akadémiáról, hogy az szinte egy kálvinista kollégium, ahová az evangélikusokat kegyelemből, a katolikusokat meg irgalomból veszik föl. A művelődés, a nyelv és vallás így összefonódik.
A másik fontos mozzanat a politikát érinti. Máig vita tárgya, politizáljon-e az egyház vagy sem. Ha a magyar reformátusok és ezen belül a szervezett egyház nem politizált volna, akkor ma nem lenne reformátusság Magyarországon. A magyar református nemesség és értelmiség átlépett olyan korlátokat, melyekre másutt 100-200 év múlva kerül sor.
Óriási különbség volt és van Svájc és Magyarország között, ezért nem mindent lehetett átvenni a kálvini tanításból vallási önkormányzati, szociális és gazdasági téren. Hiszen a törökellenes háborúk idején a magyaroknak a túlélésre kellett összpontosítaniuk.
Két egyházfelfogás létezik. A katolikus válasz az, egyház ott van, ahol a püspök. Ha a Bibliából indulunk ki, akkor ott olvashatjuk, ahol ketten hárman összegyűlnek Krisztus nevében, Ő ott van, tehát az egyház is. Ez a nagy lázadás a hatalmilag szervezett egyház ellen, ahol végülis a püspököktől a pápa felé tolódik el a hangsúly, s végül a pápa jelenti az egyházat úgyannyira, hogy ő mondja meg, mit kell hinni. Kálvin olyan egyházat hoz létre, melynek alapja a gyülekezet. Magyarországon elképzelhetetlen volt a társadalmi tagolódás miatt, hogy a főnemes és jobbágy együtt döntsön bizonyos dolgokban egy testületben ülve. Ám a másik oldalon a Habsburgok rákényszerítik a püspöki egyházat a protestánsokra, mivel felfedezték azt amit a kommunisták is, hogy néhány embert könnyebb kézben tartani, mint közösségeket.
Ha további összefüggéseket keresünk, akkor látjuk, ahol a reformátusok éltek, ott felvirágzott a magyar nemzeti kultúra. A református nemesség volt a záloga a gyülekezetek megmaradásának. A kisnemesség személyes szabadságából adódóan a magyar értelmiség jelentős részét adta. Ezért lesz a politika is református meghatározottságú. A kisgazda párti politikusok közül 1945-48 között 52% volt református, holott országos arányszámuk 20-22% között mozgott. Tehát Illyés Gyulának arra a kérdésére, hogy lenne-e olyan magyarság amilyen – Kálvin nélkül -, a válasz: nem hiszem.
A 17. század politikai elitje: Bocskai István, I. Rákóczi György és Bethlen Gábor pontosan értették és alkalmazták a kálvini teológia alapelveit. Azt lehet mondani, hogy a reformátusság Kálvinban azt az embert hallotta meg, aki lényegében a magyar nemzeti közösség megmaradását teológiai alapokra helyezte.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
Kálvin életének színhelyei megtekinthetők Képgalériánkban
Meleg Vilmos nagyváradi színész
Dr. Tőkéczki László
Leczo Tamás lelkipásztor
