Talán van benne valami, hogy a géniuszt csak az utókor tudja felismerni az emberben, míg a jelenkor bizony igen mostohán tud bánni lánglelkű forradalmáraival és államalapító atyáival. Legalábbis Vladimír Mečiarnak alapos oka van arra, hogy így érezzen, hiszen már megint kihagyták a buliból.

Most épp a “bársonyos” forradalom 20. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésekből. A sokszoros exkormányfő szerint méltatlanul viselkedtek vele szemben a többiek (kormány, ellenzék, sajtó), amikor kihagyták őt az ünneplésből. Holott ő volt a forradalmi napok hőse, az átalakulás motorja, a Szlovák Köztársaság, valamint politikai rendszerének megalapítója, a gazdasági és szociális rendszer megreformálója és még ki tudja mi minden más hasznos és jó dolog megteremtője. Ehhez bónuszként még azt is hozzátette, hogy még ma is a HZDS kormányozná az országot, ha ’98-ban nincs az a bizonyos külföldi nyomás. Ráadásul a párt tagjait ma is üldözik – például kirúgják őket munkahelyükről pártszimpátiájuk miatt – és így tovább.
Azt hihetnők, egy keresztény vértanú nem szenvedett annyit, mint ez a szegény ember.
A fogatlan oroszlán bömbizése ez, ami legfeljebb már csak szánalmat kelt, nem többet.

Szűcs Dániel, Felvidék Ma