34
A szlovákiai belpolitikai helyzet megítéléséről, a választási előkészületekről és az MKP esélyeiról, elképzeléseiről beszélgetett Csáky Pál pártelnökkel a SITA hírügynökség munkatársa, Radovan Pavlík a Webnoviny portálon közzétett interjúban. A beszélgetés néhány érdekesebb gondolatát olvashatják az alábbiakban.
Csáky szerint bizonyos mértékig rosszabb a szlovákiai magyarok helyzet, mint 2006-ban volt. Az előző 4-8 évben viszonylagos nyugalomban éltek, nem visszhangzott magyarellenes kirohanásoktól az ország. 2006 után azonban ismét Szlovákia legfőbb ellenségei lettek, és Csáky szerint mindenkit megdöbbentett, milyen gyorsan tud változni a közhangulat. Ma elmondható, Robert Fico nem tartotta meg a status quo-ról tett ígéretét, mert a nemzeti párt rossz hatása magával rántotta a kormányzati politikát. Csáky beszél arról, hogy ez nem a politikusok szubjektív véleménye, mert három közvélemény-kutatás eredménye is alátámasztja, tehát a kisemberek is így tapasztalták meg. Készített felmérést a Szlovák Tudományos Akadémia, de a Fórum Kisebbség-kutató Intézet is, tehát szociológusok igazolták vissza a nemzetiségi viszonyok romlását a társadalmi közérzet, a szabad nyelvhasználat, az oktatásügy és a kultúra terén. A megkérdezettek a változásokat a 2006-os hatalomváltáshoz kötik.
A kérdező szerint viszont a szlovákok többsége úgy gondolja, az itt élő magyaroknak többletjogaik vannak, s ezt tartja problémának. Csáky szerint ez a vélekedés téves, és legalább annyira hamis, mintha Brüsszel azt állítaná, Szlovákia lakossága az EU lehetőségeihez mérten túlságosan jól él. A létfeltételekről, de a kisebbségi jogok érvényesíthetőségéről is inkább az érintetteket kell kérdezni. Pavlík azzal vág vissza, hogy az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa is rendben találta az államnyelvtörvényt, a magyarok mégis tiltakoznak, Csáky viszont arra figyelmezteti: a főbiztos két dologról beszél párhuzamosan. Az egyik a szlovák államnyelv védelme, amelyre joga van az országnak, a másik a többségi és kisebbségi nyelvhasználat közötti egyensúly, amit ez a törvény megbontott. Vollebaek éppen ennek a helyreállítását sürgeti, tehát nem igaz, hogy minden rendben van. Csáky szerint meg kell várni más, össze-európai intézmények értékeléseit is. Kifejti azt is, hogy ha egy többnyelvű régióban a többségi nyelv dominanciáját a kisebbségi nyelv rovására növelik, az óhatatlanul ellenreakciót vált ki és feszültséget kelt. Ennek elkerülése végett kétnyelvű pl. Finnország, vagy négynyelvű Svájc. Egy flamandnak sem írhatják elő Belgiumban, hogy a boltján első helyen és legnagyobb betűvel vallonul legyen a cégtábla, s ha a spanyolok akarnának ilyesmit a baszkok által lakott területeken, kitörne a lázadás. De Tony Blair kormánya is elkezdte támogatni Nagy-Britannia nyelvi közösségeit, újraélesztik a walesi nyelvet, melyet már csak a lakosság 23 százaléka beszél, Skócia, Észak-Írország pedig saját hatáskörben dönthet ezekről a kérdésekről, így ott a helyi nyelv az első hivatalos nyelv.
Pavlík szerint azonban legitim többségi óhaj, hogy egy szlovák mindenhol beszélhessen szlovákul, amire Csáky egyetlen konkrét példát kér tőle, melyik faluban nem tud szlovákul értekezni egy szlovák. És arra figyelmeztet: az Európa Tanács biztosa, együtt az Európai Bizottság jogszolgálati szervével sokkal inkább azt kifogásolja, hogy a szlovák államnyelvtörvény a szlovák nyelv túlzott mértékű ismeretét akarja előírni a kisebbségieknek. Az unióban, ahol érvényes a szabad mozgás elve, olyan szintű államnyelv-ismeretet követelni, amilyet a szlovák törvény előír, túlzás. AZ EU-ban legfeljebb egy adott munka elvégzéséhez szükséges szintű nyelvismeret követelhető meg, nem a művelt köznyelv vagy irodalmi nyelv tökéletes ismerete. Csáky azt is hozzáteszi: az MKP a háromnyelvűséget pártolja, az anyanyelv, a szlovák nyelv és egy világnyelv ismeretét.
Az MKP-t Csáky konszolidált pártnak tartja, amely pozitív küzdőszellemben készül a választásokra. Céljuk a lehető legjobb eredmény, hogy változzon a hatalomgyakorlás stílusa az országban. A Szlovák Nemzeti Párton kívül bármely más politikai erővel hajlandók tárgyalni a kormányalakítással, ha a választások eredményeként ilyesmi szóba kerül. Fenntartásaik persze vannak, még az SZDKU-val kapcsolatosan is, főleg a pártfinanszírozás terén, de az MKP-ban az új vezetés alatt ilyen gondok nincsenek. Hogy voltak-e korábban, arról néha felvet ezt-azt a sajtó, de ez Csáky szerint már nem az MKP, hanem az onnan távozottak ügye. És az sem bántja, hogy Bugár Béla szerint az MKP a mostani kormánypártokkal kokettál. Inkorrekt pártokkal az MKP Csáky szerint nem fog szövetkezni, a párt elvi politikát folytat, tudja, mit akar, nincs takargatnivalója, és a választókat sem csapták be, mint Bugárék, akik nem azzal kampányoltak, hogy pártot alakítanak az MKP ellenében. „A Most-Híd a Smer trójai falova. Eddig csak egyetlen dolgot bizonyított, gyengítette az ellenzéket, bár más pártok és politikusuk is tettek ezért” – fogalmaz Csáky, aki szerint az MKP számára azért nem a Most-Hídról szólnak majd a választások, hanem sokkal inkább arról, hogy módosulhat-e a hatalomgyakorlási módszer június 12-ét követően. „Szlovákia veszélyes pályán mozog. Romlik a politikai kultúra, neo-bolsevik módszerekkel dolgozik a kormány, kétségbeejtő állapotban vannak a bíróságok, növekszik a korrupció. Változhat a külpolitika irányvonala… nő a szlovák-magyar feszültség, növekszik a munkanélküliség…” A kormány nem mond semmit arról, hogyan akarja rendbe tenni a gazdaságot… Az MKP számára a legfontosabb ezeknek a rossz tendenciáknak a megváltoztatása. Ehhez azonban felhatalmazás kell a választóktól, vázolta pártja kampánytémáit Csáky, aki az interjúban kifejti: nem a Fidesztől várja, hogy sikerre segíti az MKP-t. Ahogyan az MKP sem lehet a szlovák-magyar viszony meghatározója. Ha a félmilliós magyar kisebbség nyugodtan élhet Szlovákiában, ha a kormánynak jó nemzetiségi politikája lesz, akkor Budapestnek nem lesz miért bírálnia Pozsonyt, vélekedik, tehát az államközi viszony javulhat, s a hidak a Dunán, az Ipolyon épülhetnek. Ha a kormány Pozsonyban egyenrangú partnernek fogadja el szlovákiai magyarokat, kedvező légkört teremt nekik, beleszólást ad ügyeik intézésébe, nem lesznek viták. Egy ilyen kormányban az MKP is szívesen vállal szerepet, magyarellenesben azonban nem.
AZ MKP választási listája március 6-ára készül el. Ez idő tájt a járási javaslatok készülnek, az első harminc helyre már 45 jelölt van. Barátságos légkörben folyik az elképzelések egyeztetése is. Csáky szerint Duray Miklós stratégiai alelnök biztosan ott lesz az első tízben, és külön „húzós” neveket – művészeket, sportolókat – nem vadásznak a listára, az MKP szervesen kötődik a szlovákiai magyarokhoz, nem kell ilyen módszerekkel külön felhívni rá a figyelmet.
A pártelnök reméli, az MKP jól szerepel majd a választásokon, és a mostani 15 képviselői mandátumnál többet tud szerezni.
Felvidék Ma, webnoviny (gy)
