A Political Capital az alábbi elemzést készítette a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról.
Legfontosabb megállapítások
-A térség egészének stabilitását és Magyarország szomszédsági kapcsolatait tekintve a határon túli magyarok kedvezményes honosítása miatt nem emelkednek jelentősen a politikai kockázatok.
– A szlovák-magyar viszonyt tekintve növekszik a politikai kockázat, ám nem lehet a két ország konfliktusát pusztán a kettős állampolgárság kérdésre visszavezetni. A magyar parlament időzítése nem volt szerencsés, de két ország ellentéte valószínűleg az ügy napirendre vételétől függetlenül is kiéleződött volna a szlovákiai kampány idején. A Fidesz pedig belpolitikai, taktikai okokból sem kerülhette volna ki az ügyet veszteségek nélkül.
– A Fidesz politikusai minden téren „forradalmi” változást szeretnének megjeleníteni a megelőző
időszakhoz képet. A külpolitikai fordulatot a határon túli magyarok kedvezményes honosítása hivatott érzékeltetni.
– A magyar belpolitika szintjén akár hátrányos is lehet a kettős állampolgárság ügye a jelenleg megalakuló Fidesz-kormány számára. A határon túli magyarok kedvezményes honosításának népszerűsége korántsem egyértelmű Magyarországon.
– A Fidesz programjaiból és nyilatkozataiból egyelőre nem olvasható ki koherens nemzetpolitikai koncepció, de ennek pótlékául már nem sokáig szolgálhat a kettős állampolgárság ügye. Ez a kérdés ugyanis jelentős szimbolikus politikai témából napi végrehajtási feladattá fog válni.
– Eljárási szempontból a törvénynek vannak buktatói, így a határon túli magyarok honosítási határidejének három hónapra csökkentése nehezen látszik kivitelezhetőnek. Nagyszámú igénylő esetén az eljárások elhúzódása várható.
Alacsony politikai kockázatok
– A térség egészének stabilitását illetően a határon túli magyarok kedvezményes honosítása nem emeli jelentősen a politikai kockázatot. Egyelőre csak Szlovákia ellenezte a tervezett intézkedést, Magyarország többi szomszédjának nem érdeke kormányzati szinten tiltakozni, és ezzel esetlegesen rontani a kétoldalú viszonyt Magyarországgal, ráadásul több térségbeli ország, például Románia, Horvátország, Szerbia, Szlovénia, de részben Szlovákia is hasonló állampolgársági szabályokat alkalmaz.
– Nemzetközi jogi szempontból sem jelent kockázatot a határon túli magyarok kedvezményes honosítása, mivel az állampolgársággal kapcsolatos szabályozást az egyes országok belügyének tekintik. Ebből nem következik az, hogy a magyar félnek nem kell egyeztetnie az érintett országok kormányaival, a határon túli magyarok ugyanis csak akkor tudnak majd élni a bevezetendő kedvezménnyel, ha azt az érintett államok nem akadályozzák. Ezzel a felállni készülő magyar kormány is tisztában van, nyilvánvalóan ezért találkozott Martonyi János kijelölt külügyminiszter még a kormány megalakulása előtt a szerb, a horvát, az ukrán, a szlovén és a szlovák külügyminiszterrel.
– A szlovák-magyar viszonyt tekintve növekszik a politikai kockázat, ám nem lehet a két ország konfliktusát pusztán a kettős állampolgárság kérdésre visszavezetni. Ebből a szempontból legfeljebb nem volt szerencsés, hogy a magyar parlament a Szlovákiában zajló választási kampány idején vette napirendre a kettős állampolgárság ügyét. A szlovák-magyar konfliktus kiéleződése azonban eddig is elsősorban a szlovák belpolitikai helyzet sajátosságaival volt magyarázható. Robert Fico célja az, hogy elterelje a figyelmet kormányának Görögország uniós megsegítése kapcsán elszenvedett kudarcáról, továbbá, hogy a júniusi választások után véget vethessen a Jan Slota vezette szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) való koalíciónak. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az SNS ellehetetlenítésével és erősen magyarellenes retorikával képes annak szavazóit magához csábítani. A kettős állampolgárság ügye azonban inkább hátrányos a Smer számára az SNS-sel folytatott versenyfutásban, mivel ez a bejutási küszöbön billegő szélsőjobboldali pártnak is hozhat annyi szavazatot, hogy a SMER ne tudja kihagyni a következő koalícióból. Az új szlovák kormány mozgástere ugyanis nagyban függ majd a kialakuló parlamenti erőviszonyoktól. A legutóbbi közvéleménykutatási adatokat figyelembe véve még – elsősorban a Szabadság és Szolidaritás párt megerősödése miatt – az is megtörténhet, hogy a várható ellenzék egységes fellépésével leváltható lenne a SMER, ezzel pedig felborulhatnak Fico SNS-re vonatkozó tervei.
– A kialakult helyzetben a határon túli magyarok kedvezményes honosításának a szlovákiai magyarok lehetnek a legnagyobb kárvallottjai. Egyrészt a szlovák kormányzat és az SNS reakciói nyomán felerősödő szlovákiai magyarellenesség miatt, másrészt politikai képviseletüket illetően, hiszen szűkülhet a szlovákiai magyar pártok mozgástere a választások utáni időszakra nézve. A két ország közötti konfliktus ugyanis akadályozhatja azt, hogy a magyar pártok koalíciós partnerként jöhessenek szóba a szlovák pártok számára.
– A válságból való kilábalással új verseny kezdődött a régió országai között. A konfliktusba való beleragadás Magyarország és Szlovákia megítélését egyaránt ronthatja a befektetők körében is, hiszen azt láthatják: a két országban az etnikai konfliktusok határozzák meg a politikai folyamatokat.
A külpolitika változásának szimbóluma
– A Fidesz politikusai minden téren „forradalmi” változást szeretnének megjeleníteni a megelőző időszakhoz képet. A külpolitikai fordulatot a határon túli magyarok kedvezményes honosítása hivatott érzékeltetni. A Fidesz értelmezésében az intézkedés üzenete az, hogy az új kormány elődeinél határozottabban – ha kell, erővel – képviseli a nemzeti érdekeket a nemzetközi színtéren. Ugyanakkor ez a lépés a Fidesz szempontjából jótékonyan leplezi, hogy a szlovák nyelvtörvény ellen várhatóan ugyanolyan tehetetlen lesz majd, mint az elődje.
– Ahogy a nyelvtörvény esetében, úgy a kettős állampolgárság ügyében sem fognak nemzetközi fórumokon dönteni a két ország vitájáról. A nemzeti alapon történő kedvezményes honosítás ráadásul a nemzetközi jog és más országok gyakorlata alapján sem vitatható. Az Európai Unió nem szabályozza ezt a kérdést, hanem elfogadja az Európa Tanács 1997-es egyezményét, amely az állampolgársággal kapcsolatos kérdéseket a tagállamok belügyébe utalja. Az Európa Tanács magyarázó jelentése szerint: „az állampolgárság tulajdonításának jellege már önmagában is megköveteli az államoktól, hogy meghatározzanak bizonyos követelményeket saját állampolgáraik meghatározásához. Ezek a követelmények adott esetben kedvezőbb eljárást eredményezhetnek az állampolgárság terén. A megkülönböztetés vagy preferenciális elbánás indokolt jogalapjaira vonatkozó gyakori példák közé tartozik a nemzeti nyelv ismeretének megszerzése a honosításhoz, és a származás vagy születési hely miatti támogatott állampolgárság-szerzés.” ( részlet innen: http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/allampolg/tv_17.html )
– A kettős állampolgárság ügyében Magyarország külpolitikai pozícióját a nemzetközi jogi szempontokon túl az is erősítheti, ha a szomszédos országok körében, valamint az Európai Unióban láthatóan többségben lesznek a semleges/pozitív álláspontot képviselők. Ennek elérését nehezítheti, ha Szlovákiával szemben Magyarország beleragad az egyeztetést elutasító fél pozíciójába.
– A kettős állampolgárság ügyétől elvonatkoztatva jelenleg még kérdés, hogy a határon túli magyarok kedvezményes honosításán és a Szlovákiával való kemény ütközés vállalásán túl miben áll a Fidesz külpolitikai koncepciója, erről bővebb információ egyelőre nem került a nyilvánosság elé.
Kérdéses belpolitikai siker
– A magyar belpolitika szintjén akár kockázatot is jelenthet a kettős állampolgárság ügye a jelenleg megalakuló Fidesz-kormány számára. A határon túli magyarok kedvezményes honosításának népszerűsége korántsem egyértelmű Magyarországon. A szinte már uralkodóvá vált értelmezéssel szemben az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a téma sosem hozott jelentős politikai hasznot a Fidesz számára.
– Bár a közvélemény-kutatások szerint ma a válaszadók több mint 60 százaléka általában véve helyesli a tervezett döntést, ám a részleteket illetően már nem egyértelmű a kép. A Medián friss felmérése szerint például a választójog határon túliaknak történő megadását csupán a megkérdezettek 23 százaléka támogatja. Ha 2004-hez hasonlóan a választóknak kellene dönteni a kérdésben, akkor feltételezhetően még nagyobb lenne a megosztottság. A kérdésről szóló hat évvel ezelőtti népszavazás eredménytelen volt a mindössze 37 százalékos részvétel miatt, a szavazóknak 51,5 százaléka mondott igent, 48,5 százaléka pedig nemet a határon túli magyarok honosítására, azaz a szavazásra jogosultak kevesebb, mint 19 százaléka tartotta fontosnak támogatni az ügyet.
– Fontos különbség persze az akkori helyzethez képest, hogy jelenleg egyetlen párt sem folytat kampányt az intézkedés ellen. Az MSZP kizárólag a kérdés időzítését bírálja a szlovákiai magyarokat féltve, miközben még mindig a 2004-es népszavazási kampánya miatt magyarázkodik. A Jobbik pedig azzal igyekszik megkülönböztetni magát a Fidesztől, hogy az állampolgársággal együtt választójogot is követel a határon túli magyaroknak – de mai támogatóit tekintve nem biztos, hogy kedvező lesz a párt számára, hiszen a Medián kutatása szerint a Jobbik szavazóinak 35 százaléka nem hogy választójogot, de még csak az állampolgárságot sem adna a határon túliaknak. A pártok rivalizálása ezen a téren tehát mintha elszakadt volna némileg saját választóik elvárásaitól. A Fidesz sietsége – amelynek következtében a szlovákiai magyar politikusok téma halasztására vonatkozó kérését sem vette figyelembe – is leginkább a Jobbikkal folytatott nemzetpolitikai versenyfutással magyarázható.
A nemzetpolitikai koncepció pótléka
– A hatályos hazai jogszabályok lehetővé teszik, hogy a magyar állampolgár más állam állampolgárságával is rendelkezzen, a „kettős állampolgárság” témája valójában tehát nem a kettős állampolgárság intézményének bevezetését jelenti, hanem a külföldön – elsősorban a szomszédos országokban – élő magyar nemzetiségűek egyszerűsített honosítását. Ez az eredendően jogtechnikai kérdés azonban történelmi és politikai okok miatt jelentős szimbolikus és érzelmi tartalommal bír, így a magyar nemzetpolitika kulcskérdésévé válhatott.
– Ezt jól mutatta a témáról folytatott országgyűlési vita is, amelynek keretében a felszólaló képviselők többsége a határon túli magyarokhoz fűződő személyes kapcsolatáról és érzelmi kötődéséről beszélt. Ez kétségtelenül alkalmas a nemzeti összetartozás és az ünnepélyesség érzésének erősítéséhez, de nemzetpolitikai koncepciónak aligha nevezhető. Márpedig léteznek megválaszolatlan kérdések ezzel kapcsolatban. Így például az, hogy miként illeszthető a kedvezményes honosítás ahhoz a konszenzusosnak tekintett elvhez, hogy Magyarországnak a határon túli magyarok a szülőföldön való boldogulását kell elősegítenie. Látni kell ugyanis, hogy a kedvezményes honosítás – ha nem is közvetlenül és azonnal – de végső soron a Magyarországra irányuló bevándorlást ösztönzi – mint ahogyan ezt a boszniai horvátok példája is mutatja.
– A Fidesz programjaiból és nyilatkozataiból egyelőre nem olvasható ki koherens nemzetpolitikai koncepció, de ennek pótlékául már nem sokáig szolgálhat a kettős állampolgárság ügye. Ez a kérdés a törvény minden bizonnyal ünnepélyes hatályba lépése után ugyanis jelentős szimbolikus politikai témából napi végrehajtási feladattá fog válni – kivéve, ha a szlovák kormány a választások után is napirenden tartja majd a kérdést.
Jogok és kötelességek
– Legfeljebb az állampolgárság tartalma maradhat még politikai vitatéma, és dilemma az új kormány számára, különösen, ami a választójog, az adózás, valamint a szociális jogok kérdését illeti. Ezeket a kérdéseket tekintve fontos, hogy nem minden, magyar állampolgársághoz köthető jog gyakorlásának feltétele pusztán a magyar állampolgárság megléte.
– A választási eljárásról szóló törvény szerint bejelentett állandó lakóhely hiányában nem gyakorolható a választójog Magyarországon. Igaz ez a külképviseleten történő választásra is, hiszen a külképviseleti névjegyzékbe való felvételét a lakcíme szerinti névjegyzékben szereplő választópolgár kérheti csupán. Ebből azonban az is következik, hogy a határon túli magyarok esetében a választójog gyakorlásához nincs feltétlenül szükség arra, hogy a magyar parlament jogszabályt módosítson, elég annyi, hogy a szavazni kívánó határon túli magyar bejelentkezzen egy magyarországi lakcímre.
– Az adózás ügye – bár rendre felmerülnek ilyen hírek – jogi értelemben nem függ össze a választójoggal. Ha a magyar állampolgár egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, akkor továbbra is külföldi illetőségű magánszemélynek tekintendő, akit főszabályként csak akkor terhel adófizetési kötelezettség, ha jövedelmét Magyarországon szerzi. Ha tehát a magyar állampolgárságot szerzett, de változatlanul a határon túl élő magánszemély kizárólag külföldi lakóhelyén végez jövedelemszerző tevékenységet, magyarországi adófizetési kötelezettsége nem keletkezik.
– A szociális jogokat illetően társadalombiztosítási szempontból belföldinek minősülő személyek köre biztosítottként (pl. munkavállalóként) vagy egészségügyi szolgáltatásra más jogcímen jogosultként (pl. nyugdíjasként) tarthat igényt, amennyiben egyik csoportba sem tartoznak, ún. egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségük keletkezik. Ennek 2009. július 1-jétől feltétele, hogy az állampolgár megszakítás nélkül legalább egy éve a lakcímnyilvántartás szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezzen Magyarország területén. A szociális igazgatásokról és szociális ellátásokról szóló törvény személyi hatálya is csupán a Magyarországon élő magyar állampolgárokra terjed ki, azaz a magyar állam központi szervei és a helyi önkormányzatok által biztosított szociális ellátások igényléséhez elengedhetetlen a bejelentett magyarországi lakó- vagy tartózkodási hely.
Eljárási buktatók
– Eljárási szempontból két területen hoz jelentősebb változást a Fidesz módosító javaslata: a kérelmet több helyen lehet ezentúl benyújtani, az eljárási határidő pedig három hónapra csökken – ez utóbbi azonban nehezen látszik kivitelezhetőnek.
– Jelenleg az illetékes miniszter honosítási kérelem esetén 12 hónap, visszahonosítási kérelem esetén 6 hónap alatt nyújtja be a döntési javaslatra vonatkozó előterjesztését a köztársasági elnöknek. Ezen eljárási határidők ezidáig magukba foglalták például a hiánypótlásra vagy a kötelezően megkeresendő hatóságok eljárására fordított időtartamot is. A módosító javaslat bár az ügyintézési határidőt a honosítási és visszahonosítási kérelmek esetében egységesen három hónapban határozza meg, ugyanakkor rendelkezik arról is, hogy ezen határidőbe nem számít be a hiánypótlás teljesítéséig, az eljárás felfüggesztése alatt, illetve a véleményezés vagy a megkeresés teljesítéséig eltelt időtartam. Márpedig ezek hónapokkal meghosszabbíthatják az eljárást.
– További eljárási buktató ebben a vonatkozásban, hogy a javaslat nemcsak a magyar nemzetiségűek kedvezményes honosítási eljárására vonatkozik a három hónap, hanem egységesen minden honosítási kérelemre. E különbségtétel hiánya tehát nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a kedvezményes honosítás körébe nem tartozó kérelme esetében továbbra is vizsgálnia kell az eljáró hatóságnak minden a követelményt.
– A módosítások bár szimbolikus időpontban, 2010. augusztus 20-án lépnének hatályba, a módosult rendelkezéseket ugyanakkor csupán 2011. január 1. napját követően induló eljárásokban kell alkalmazni. Így tehát jövő januárig kapnának időt az eljáró magyar hatóságok, hogy felkészüljenek szervezetileg is a változásokra, illetve ezen időszakban kellene majd a kormánynak a végrehajtási rendelkezéseket is módosítani annak érdekében, hogy három hónapos időkeret mégis tartható legyen.
Political Capital
