A Heti Válaszban Ablonczy Bálint és Élő Anita összeállítása olvasható Szlovák ökölség címmel.Az összefoglaló írás a kettős állampolgárságról szól és annak következményeiről, valamint a pozsonyi helyzetet elemzi. Érdekessége a cikknek, hogy külön foglalkozik Magyarország szomszédainak hozzáállásával és az ott bevett gyakorlattal a kettős állampolgárság kapcsán. Európában bevett, ezért a korábbi státustörvénynél uniószerte “érthetőbb” a határon túli magyarok számára – honi lakhely nélkül – megadandó kettős állampolgárság. A parlament elé kerülő jogszabály felkorbácsolta a pozsonyi indulatokat, ám a beígért szankciókkal Szlovákia nem magyar polgárainak életét is megnehezítené.
Kis túlzással csak részleges mozgósítással nem élt Szlovákia egy olyan magyar törvény miatt, melyhez hasonlóval maga is rendelkezik. Miután az új magyar Országgyűlés elé beterjesztett első javaslatok között ott van a határon túli magyarok egyszerűsített honosítását lehetővé tevő tervezet, Pozsony konzultációra hazarendelte budapesti nagykövetét. Múlt pénteken rendkívüli szlovák kormányülés volt, kedden a nemzetbiztonsági tanács ülésezett. Robert Fico miniszterelnök kemény válaszlépésekkel fenyegetett, és “belügyekbe való beavatkozásról” beszélt.
A kardcsörtetés egyik oka a szlovák belpolitikában keresendő. Mivel a Görögországnak nyújtandó támogatás az eurózónába eső Szlovákiának is súlyos milliárdokba kerül, s a gazdasági válságot is megsínylette, a június 12-i parlamenti választás előtt Fico pártjának, a Smernek a népszerűsége 30 százalékra csökkent. Bázisának összedrótozása és új támogatók szerzésének egyik egyszerű módja a magyar veszély felemlegetése. Ebben egyik párt sem akar lemaradni, így a Ján Slota-féle sovinisztáktól az ellenzéki jobbközép kereszténydemokratákig – vérmérsékletének megfelelően – mindenki beállt a kórusba.
Ürügy a kampányra
Nem véletlen, hogy a magyar pártok (a Csáky Pál vezette Magyar Koalíció Pártja és a Bugár Béla-féle Híd) a döntés elhalasztását kérték. Ezért azt firtatjuk Németh Zsoltnál, a Külügyminisztérium leendő államtitkáránál, nem lett-e volna bölcsebb megvárni a kettős állampolgárság kiterjesztésével a június 12-i szlovák választásokat.
“A szlovák kormány számára a törvény csak ürügy, ez világosan kiderült Martonyi János leendő külügyminiszter pozsonyi látogatásán. Hiába a gesztus, a részletes magyarázat, ez semmit nem változtatott a helyzeten” – mondja a Heti Válasznak a fideszes politikus. Szerinte ha nincs a kettős állampolgárság, akkor annak jövőbeni lehetősége vagy Trianon közelgő kilencvenedik évfordulója lett volna az apropó a hungarofób kampányra. Ráadásul – mondja Németh – a kettős állampolgárság kiterjesztése pártja jelentős ígérete volt, s komoly identitásképző eleme a Fidesz választóinak.
A Nézőpont Intézet felmérése szerint a megkérdezettek 67 százaléka támogatja a kezdeményezést (Heti Válasz, 2010. május 6.), s egyedül a szocialista szavazók között voltak többségben azok, akik ma sem értenek egyet az állampolgárság kiterjesztésével. A többek között Orbán Viktor leendő kormányfő által is jegyzett törvényjavaslat szerint “kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyar származását, és magyar nyelvtudását igazolja”. A honi hatóságok egyéni elbírálás alapján dönthetnének a magyarországi lakhatást nem igénylő állampolgárságról, fenntartva a jogot, hogy a köz- és nemzetbiztonsági kockázatot jelentő kérelmezőket elutasítják.
Az állampolgárságról szóló, Magyarország és Szlovákia által egyaránt ratifikált európai egyezmény világosan leszögezi, hogy annak megadása, kiterjesztése egy állam szuverén joga, az Európai Unió pedig a kérdést ennek megfelelően nemzeti hatáskörbe utalja.
Tájékoztatási kötelezettség
A 2002-es státustörvényben is véleményt nyilvánító, az Európai Tanács mellett tevékenykedő alkotmányjogi tanácsadó testület, a Velencei Bizottság pedig korábban leszögezte: “A puszta tény, hogy egy adott jogszabály címzettjei külföldi állampolgárok, nem jelenti a területi szuverenitás elvének megsértését.” E kidolgozottabb jogi környezettel magyarázható, hogy a kettős állampolgárság Nyugat-Európában jobban érthető, mint az előző Orbán-kormány idején megszületett státustörvény. Az a konstrukció ugyanis akkor az állampolgárság megadása nélkül teremtett kapcsolatot Magyarország és a külhoni magyar kisebbségek között. Vizi Balázs, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa szerint ebben a környezetben erőszakolt érvnek látszik, hogy a szlovák fél a belügyekbe való beavatkozásra hivatkozik. “Az európai állampolgársági egyezmény mindössze a felek tájékoztatási kötelezettségéről beszél; ez megtörtént a magyar külügyminiszter-jelölt pozsonyi látogatásával. Közös kidolgozásról, különösen egy másik állam vétójogáról nem tesz említést a dokumentum” – magyarázza a nemzetközi jogász.
Ráadásul precedens akad bőven, a környező államok szinte mindegyikének van hasonló jogszabálya (lásd táblázatunkat). Nem véletlen, hogy más országból – legalábbis eddig – még nem érkezett tiltakozás. Pozsony 2005-ben fogadta el saját törvényét, melynek értelmében akár nyelvtudás nélkül is szerezhető állampolgárság: elegendő, ha a kérelmező felmenője szlovák, és két külhoni szlovák igazolja, hogy az illető érdeklődik északi szomszédunk kultúrája iránt (ráadásul az elvben megkövetelt helybenlakást is lazán kezelik a pozsonyi hatóságok).
Ezzel együtt nem lehet kizárni, hogy Robert Fico beváltja fenyegetését, s megfosztja szlovák állampolgárságuktól mindazon kisebbségieket, akik a magyar állampolgárság iránt is folyamodnak – erre ugyanis a már idézett európai egyezmény lehetőséget ad. Ennek azonban könnyen hanyatt esés lehet a vége. Hiszen a diszkrimináció tilalma miatt ez a jogszabály nem irányulhatna kizárólag a magyarok ellen. Pozsony vagy általában betilt mindenfajta kettős állampolgárságot, de akkor ezzel kibabrál a több tízezer, cseh útlevéllel rendelkező szlovákkal is. A másik lehetőség, hogy egy bizonyos dátumtól tiltja meg egy másik állam útlevelének kiváltását, de ezzel szintén keresztbe tehet nem magyar polgárainak is.
23 millió román?
Nemcsak a szlovák huhogással kell számolni, de egyesek idehaza az ellátórendszert féltik. “Nincs olyan szociális támogatás, amely egy magyar állampolgárnak járna, egy itt élő romániainak pedig nem” – oszlatja el a tévhiteket Soltész Miklós, a leendő Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális államtitkári címének várományosa. Kár tehát attól tartani, hogy a kettős állampolgárság bevezetése után “23 millió román” rohanná le a magyar államhivatalokat szociális ellátásért. Ha ilyen veszély fennállna, akkor az már évek óta valóság lenne, és nemcsak Románia, de Szlovákia és Szlovénia esetében is. Ráadásul nem csupán a magyar anyanyelvűek, hanem a románok, szlovákok, szlovének is jöhetnének a pénzért. De nem jönnek, pedig minden nálunk élő, dolgozó uniós polgár kaphat családi pótlékot, gyest – függetlenül attól, hogy van-e magyar állampolgársága.
Ha a kettős állampolgárságú magyarok a szülőföldjükön maradnak, ugyanúgy nem jár majd nekik anyaországbeli juttatás, ahogy kettős állampolgárság nélkül sem illette meg őket. A tamáskodók persze mondhatják, hogy Magyarországon egy ismerős lakásába bejelentkezni nem nagy ügy. Itt aztán senki nem fogja ellenőrizni, hogy életvitelszerűen itt él-e egy romániai vagy egy szlovákiai magyar, aki könnyedén felmarkolhatja az ellátásokat. Szerencsére az uniós országok még jóval a leleményes kelet-európaiak csatlakozása előtt megoldották ezt a gondot. Ha valaki például ma Ausztriában igényli (a miénknél jóval bőkezűbb) családi pótlékot, hiába szeretné, a két állam közötti megállapodás értelmében nem tudja felvenni az itthoni összeget is. Hasonló egyezmény van életben a többi uniós országgal, így Romániával és Szlovákiával is – tájékoztatja lapunkat a Magyar Államkincstár sajtóirodája.
Más a helyzet a nem uniós országokban lakó, vagyis a kárpátaljai és a délvidéki magyarsággal. Ők Magyarországon élve is csak akkor kaphatják meg a hazai támogatásokat, ha magyar állampolgárságú a házastársuk vagy a gyermekük. A kettős állampolgárság intézményével viszont ugyanolyan jogok illetnék meg őket, mint az anyaországbelieket. Viszonylag kis számuk miatt azonban aligha fogják kifosztani az államkincstárt. De nem fenyeget az a veszély sem, hogy a nyugdíjalapot ürítenék ki a határon túli magyarok. Hiába költözik át egy erdélyi magyar az anyaországba, ugyanúgy a román nyugdíjfolyósítótól kapja majd az ellátmányát, mintha a szülőföldjén maradt volna.
A magyar egészségügyi ellátások általában magasabb színvonalúak, mint a romániaiak vagy a szlovákiaiak, ám rohamra itt sem kell számítani. Mivel ezek – a sürgősségi beavatkozáson kívül – nem állampolgári jogon járnak, térítésmentesen csak azok vehetik igénybe őket, akik járulékot is fizetnek hazánkban. Kivétel persze létezik: Magyarországra településük esetén a szerb és a horvát nyugdíjasok számára ingyenes az ellátás – ám ez már most is így van, ehhez sem kell kiterjesztett állampolgárság.
A kettős állampolgárság inkább gesztusértékű, és elsősorban azok helyzetét könnyítené, akik már Magyarországra települtek, mert megszabadítaná őket az állampolgársági vizsga kínos procedúrájától. Jelenleg még annak is vizsgát kell tennie, aki régóta Magyarországon él, maga is magyar nemzetiségű, a házastársa, sőt a gyermeke is magyar állampolgárságú – csak éppen ő nem. A számonkérés nem puszta formalitás: 2007-ben számoltunk be egy olyan esetről, amikor a vizsgabiztosok a határon túli magyarok több mint felét megvágták; az eltanácsoltak külön megaláztatásként élték meg, hogy “magyarságból elégtelent” kaptak. (Heti Válasz, 2007. december 3.)
A másik gyakran emlegetett (ál)érv az állampolgárság kiterjesztése ellen a tömeges szavazati jog, s ezzel a magyarországi politikai viszonyok tartós átrajzolása. Mikola István 2006-os önveszejtő mondata óta (ami a határon túliaknak adandó választójogról és ezáltal a jobboldal húszéves bebetonozásáról szólt) sokan készpénznek vették, hogy a politikus elkottyantotta a szupertitkos fideszes tervet.
Nos, a törvénytervezet erről nem ejt szót, a választójoghoz a magyar állampolgárság mellett továbbra is állandó magyarországi lakhely kell. Elvben nem lehetetlen, hogy a választások idejére valaki mondjuk a felvidéki Párkányból bejelentkezik állandó lakosnak Esztergomba. A jelenlegi gyakorlat szerint azonban ekkor nyilatkoznia kell, hogy lemond a másik országban található állandó lakhelyéről. Ezt pedig az uniós lakossági nyilvántartók korában egyszerű leellenőrizni. Ha elszánt voksturisták még erre is hajlandóak, s mondjuk tucatjával jelentkeznek be egy budapesti cimbora lakásába, azt a helyi jegyzőnek kell észrevennie a választói névjegyzék összeállításakor.
Fontos kérdés, mennyien élnének az egyszerűsített honosítással. Pontos felmérésekkel nem rendelkezünk, némi támpontot a státustörvénnyel bevezetett magyarigazolványok száma adhat. Arányaiban legkevesebben Felvidéken (500 ezer magyarból 120 ezren), a legtöbben Kárpátalján igényelték a dokumentumot (150 ezerből 100 ezren). A legtöbb igazolványt Erdélyben osztottak ki (több mint félmilliót), Délvidéken a 300 ezres közösségből 110 ezren kérvényezték a dokumentumot.
Heti Válasz
