Ha a Most-Híd magyar párt lenne, nyilván az lenne az első dolga, mint kormánypártnak, hogy:
– megszüntesse a nyelvtörvényt és módosításait,
– megszüntesse az állampolgárságról szóló törvény módosítását,
– elfogadtatná a kisebbségek jogállásáról szóló alkotmánytörvényt,
– módosítatná az alkotmány előszavát a kisebbségek helyzetét taglaló résszel együtt, és nemcsak a szlovák lenne államalkotó nemzet.
Ha a Most-Híd magyar párt lenne, akkor ragaszkodott volna a kulturális és az oktatásügyi tárcához, hogy az itt élő kisebbségek végre otthon érezhessék magukat szülőföldjükön.
Képzeljék el azt a csodát, hogy idegen nyelvként tanítanák a szlovákot, és nem sulykolnák bele gyerekeinkbe már kicsi korukban, hogy nem tudnak elég jól szlovákul. Pedig tudnak: az alapiskolában megtanulnak alapszinten, a középiskolában a középszintnek megfelelően, és a főiskolán, egyetemen elsajátítják a boldogulásukhoz szükséges nyelvtudást.
Hogy ez mennyire igaz, azt a tapasztalat erősítette meg. Szlovák rokonaim hozzám járnak tanácsot kérni, és bírósági beadványt íratni, pedig én magyar vagyok.
De a Most-Híd döntött. Neki nem magyarokat segítő, hanem zsíros tárcák kellettek. Persze, osztogatással lehet lekenyerezni a polgármestereket, megnyerni a következő választásokat. Mert ők már most a saját zsebükre hajtanak – hosszú távon. Nem gond, hiszen a Most-Híd néhány vezető emberének nem okozott lelkiismereti gondot azt sem, amikor 1998-ban a kormányba lépés érdekében lemondtunk a Beneš-dekrétumok okozta sérelmek – köztük a kollektív bűnösség – eltörléséről, és természetesen az önrendelkezésről, azaz az 1994-es Komáromi Nagygyűlés összes célkitűzéséről.
Felcseréltük a megmaradást a jóléttel. Helyesebben néhány ember jólétével. Mert az nem igazán nevezhető jólétnek, ha ivóvíz és csatornázás van egy-egy településen, és nem viszi szanaszét a szemetet a szél. Ha ráadásul még arra is futotta, hogy néhány községben szociális lakás épülhessen, akkor már igazán nem gond, ha településeinken két magyar első osztály helyett csak egy nyílik.
Olyan helyzet alakult ki az utóbbi időben, amikor jobb szlováknak lenni, mint magyarnak. Egyre több anya beszél szlovákul a pici gyerekével, míg az édesanyjával magyarul. De ne általánosítsunk, mert 109 ezer ember nyíltan vállalja magyarságát és nem akarja, hogy az MKP a Most-Híd csatlósa legyen.
A gond az, hogy az MKP néhány politikusa jó órabérért igen. Eljárás folyik – igaz ugyan, hogy az eddigi elnökség hallgatott róla – Hamerlik Richárd ellen, aki gyorsan kilépett a pártból, majd visszakozott, és Andruskó Imre ellen, mert a megyei választásokon a Most- Híd jelöltje mellett kampányolt. A Komáromi Járás Etikai Bizottsága az Alapszabály 5 §-a, 5. bekezdésének a/ pontja alapján 2010. 1. 13-án megszüntette Andruskó Imre párttagságát, mivel az a párt jelöltjével szemben más párt jelöltjét támogatta.
A Komáromi Járási Etikai Bizottság határozatáról azóta sem született döntés, így Andruskó Imrét semmi sem gátolta meg abban, hogy újult erővel szorgalmazza a Most- Híd és az MKP komáromi összeborulását, melynek dicső eredménye lehetne többek között Bastrnák Tibor holtig tartó polgármestersége. Mert miért ne köthetnének koalíciót helyi szinten?
Erre több ok is van:
1/ a Most-Híd nem magyar párt, és az érdekeinket nem vállalja fel,
2/ az MKP-nak Komáromban teljes választási listát – tehát képviselőjelölteket és polgármesterjelöltet – kell indítania. Tiszta kezű, becsületes embereket, akik felveszik a versenyt bármelyik más jelölttel.
Ehhez azonban az MKP komáromi alapszervezetének fel kellene vennie az új tagjelölteket és tisztújítást kéne véghezvinnie a pártban – amire nincs politikai akarat, hiszen akkor lehet, hogy mások kerülnének az alapszervezet élére.
Az MKP-nek el kell döntenie, hogy a Most-Híd csatlósaként rövid úton felszámolja önmagát – becsapva 109 ezer választóját – vagy végre megtisztítja a pártot a politikai élősködőktől és hiteles embereket választ az elnöki tisztségbe, illetve az elnökségbe, és hiteles embereket indít a helyhatósági választásokon. Tudatosítania kell:
Krisztusnak és Pilátusnak,
Farizeusoknak és vámosoknak,
Zsidóknak és rómaiaknak
Egyformán szolgálni
Nem lehet.

Szabó Olga, Felvidék Ma