Az érés mindig hoz örömet a gazdának így ősz táján, még akkor is, ha nem olyan a termés, mint amit elvár a sok-sok munka után. S van, amikor úgy érezzük, semmi eredménye az évtizedes munkának. Sőt a két évtizedes munkának. Értem itt már a hazai magyar politikai életet és eredményeit. Merthogy munka volt, tervek voltak, de vajmi kevés valósult meg belőlük.
Ma már kész tény: naponta bebizonyosodik, hogy a szinte állandóan fogyó felvidéki magyarság egyet nagyon megtanult eddigi egyetlen magyar pártunktól. Mégpedig a kompromisszumot, a hallgatást, a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, „a jó nekünk itt lenni” szlogent, melynek végső eredménye a teljes közömbösség minden és mindenki iránt.
Hogy csak a legfrissebb példáknál maradjak: már diákjaink is, akik vendégségben az anyaországban (párnapos ingyen ottléti találkozón) kiosztják a magyar Országgyűlés elnökét, hogy „nem jókor döntöttek a kettős állampolgárságról”! Akárcsak Fico és társai, na meg a mi „csak finoman” politikusaink is mondogatták a nyilvánosság előtt! Már az sem meglepő, hogy a magyar államtól jelentős támogatást bíró pedagógusszövetségünk és annak tagjai, vezetői minden ellenállás nélkül rendelik meg, függesztik ki – akár támogatók segítségével, de önköltségen is – a törvény előírta jelképeket, s el tudom képzelni, hogy a szlovák himnuszt is énekelik egyes iskoláinkban, mert „kötelező” – hisz nem törölték el hivatalosan.
A kettős állampolgársággal is úgy leszünk, hogy vannak, akik hangos szóval tiltakoznak, vannak, akik betartják a szabályokat, de lesznek, akik előnyeit kifürkészve, akár még magyarságukat is bizonygatva „élnek ám a lehetőséggel” – csak magyarságukban nem nyilvánulnak meg, ha kell, ha szólítják őket, ha hivatalba lépnek ôs sorolhatnám..
Húsz év alatt sajnos sok igyekezet volt, csak identitástudatban nem erősödtünk. Erre nem volt ereje, ideje, gondja, bátorsága sem pártunknak, sem a civil és egyházi életünknek. Tisztelet a kivételnek, azoknak, akik mindig ezért teszik a dolgukat, még akkor is, ha nincs biztonságos hazai háttér mögöttük. Hogy véleményemben tévedek, csupán az bizonyítaná, ha a következő évi népszámláláson és iskolaév kezdésekor számok mutatnák a gyarapodásunkat.
Dániel Erzsébet, Felvidék Ma
