Ünnep volt augusztus 22-én Komáromban. Összejött a város. Szívet melengető volt látni az otthonomat jellemző arcokat, személyeket. Igen, mindenki a Bánk bán-ra jött. Fiatalok és idősek, családok és egyedülállók, szülők és gyerekek, tanárok, zenészek, egyházi személyek, orvosok, nyugdíjas színészek, egyszóval: ott volt a város.
A rekkenő melegben, a szabadságolások idején, jöttek-jöttek az emberek. Mindenki a Bánk bánt jött megnézni. A hatalmas színházterem megtelt, a levegő néhány percen belül elfogyott, a meleg nyomasztó volt, de csak amíg meg nem szólalt a zenekar, és nem kezdtek énekelni a művészek. Nem tagadom, amikor néhány hónappal ezelőtt Dráfi Mátyás művész úrral arról beszélgettünk, hogy el kellene játszani a Bánk bánt, megijedtem. Végigfutott az agyamon a harminctagú zenekar igénye, a végtelenül nehéz énekek sora, a díszletek, a ruhák és minden. Nem bólogattam, helyette ingattam a fejemet, és aggodalmamat fejeztem ki. Itt most, ezen a helyen megkövetem őt, igaza volt, meg tudott birkózni ezzel a hatalmas feladattal is. És a város azzal köszönte meg, hogy ott volt. Hogy végig hallgatta, erőteljes tapssal köszönte meg már előadás közben az egyes produkciókat, és bár nemigen tudnék kivetni valót találni a művészek teljesítményével kapcsolatban ( biztos vagyok benne, hogy ezt majd megteszik mások helyettem), lokálpatrióta és dráfista létemre nem mehetek el e helyen szó nélkül Dráfi Mátyás alakítása mellett. Aki ott volt, és látta-hallotta, annak nem kell felidéznem, aki meg nem, annak melegen ajánlom, hogy találjon időt és pár eurót, hogy megnézze, és akkor majd meglátja. Viszonzásul a közönség sem fukarkodott a taps erejével. Összefoglalva: ünnep volt Komáromban, egy kulturális Esemény. Boldog lehet, aki ott volt, és sajnálhatja, aki nem jutott be, de remélem, hogy sok előadást ér meg a Bánk bán, így mindenki eljuthat, akit érdekel. Köszönjük ezt az estét! Gratulálunk!
Dobi Ákos, Felvidék Ma
