Egyesek szerint úgy jó és úgy tökéletes, ahogy van. Mások szerint ideje lenne eltávolítani belőle a gyermekbetegségeket. 18 év alatt ugyanis sokat változott a világ. Szlovákia nem csupán önálló állam lett, hanem belépett az Európai Unióba is. Az alkotmány egyes, túl általános részeit ezért talán módosítani kellene. Radoslav Procházka (KDH) szerint a parlamenti képviselők mentelmi joga mindenképpen változásért kiált, és újra kellene gondolni a bírói hatalommal kapcsolatos rendelkezéseket, illetve a parlament, az államfő és a kormány kölcsönös viszonyát is. Procházkát (de pártját is) élénken foglalkoztatja a nemzetközi szerződések és az Európai Unió kötelező érvényű rendelkezéseinek a nemzeti jogrendet érintő hatása és fölérendelt szerepe. „Ha változna az alkotmány, annak mindenképpen foglalkoznia kellene a készülő új választási kódexszel, hogy alkotmányos alapot teremtsen ennek megvalósításához” – fűzte még hozzá a sajtónak adott nyilatkozatában.
Miroslav Číž, a Smer-SD képviselője is hiányolja az alaptörvényből, hogy nem kezel egyes új szükségleteket. Neki hiányoznak belőle a világosan behatárolt szociális alapjogok, mert ezek létezésére az alkotmány most csak utalást tesz, tehát kötelező érvénnyel nem jelöl meg semmit. Ugyanígy nem határozza meg a közérdek és magánérdek kölcsönös viszonyát. Číž szerint ráadásul egyes cikkelyek mára értelmüket vesztették.
Ernest Valko és Peter Kresák alkotmányjogászok szerint vannak olyan rendelkezései a szlovák alaptörvénynek, amelyek 14 éve kiáltanak változásért, hiába. Valko szerint ezek egyike az emberi jogokról szóló fejezet, mely a jelenlegi általános megfogalmazásaival nem mond semmit. Peter Kresák szerint viszont a népszavazásról szóló rendelkezéseket kell teljes egészében átírni, mert jelenlegi formájukban ténylegesen lehetetlenné teszik, hogy az ország állampolgárai élhessenek a közvetlen demokrácia eszközével, hiszen Szlovákiában csak véleménymondó referendum létezik, az ügydöntő népszavazást a jogrend kizárja.
Rólunk, Szlovákia nem szlovák nemzetiségű állampolgárairól egyik szakember sem beszélt a szlovák sajtónak. Pedig hát az ország ma 18 éves alaptörvénye éppen a bevezetőjében nyilvánít másodrendű állampolgárrá minket csak azért, mert nem a szlovák etnikumhoz tartozunk. A magyar politikai képviselet – jobb óráiban, időszakaiban – ezt gyakran szóvá is tette, ahogyan többször szerette volna elérni, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetét megfogalmazó egy-két általános alkotmánycikkely mögé törvény is szülessen jogállásunkról, elvitathatatlan alapvető, nemzetiségünk megőrzését garantáló szükségleteink biztosításáról. Ezek a törekvések egyelőre elnapoltattak, bár a regnáló friss kormánykoalíció alkotmánymódosításokat tervez, amihez partner keres az ellenzéki padsorokban, arról már a kormányalakítási szándéknyilatkozat megszületése előtt megállapodás született a négyesfogatban, hogy a nemzeti kisebbségek jogállásának kérdésében négyéves csend következik. Nekünk, szlovákiai magyaroknak így aztán 18 éve arról szól ez a szeptember elsejei ünnep, hogy ilyen-olyan alamizsnával időnként kiszúrják az ilyen-olyan magyar csoportosulások szemét, de tartós, nehezen módosítható és számunkra is elfogadható alkotmányos jogállásunk ma sincs, s feltehetőleg sokáig nem is lesz még.

Felvidék Ma, ngyr