Már nyolcvan-nyolcvanöt évesek azok a második világháború alatt fiatalkorukat élő magyarok, akiket a történelem, a sors, levente mivoltuk okán máig indokolatlanul megbélyegez. Mert a történetírás, beleértve a magyart is, még mindig nem számolt el az 1925 és 1930 között születettek háborús szerepével.
A Hitler – Szálasi egyezség értelmében a több mint 250 ezer fiatalt, köztük lányokat is, németországi munkára és honvédelmi segédszolgálatokra osztották be, mint önkénteseket. Többségük megérte a békét, közülük több tízezren hadifogságba kerültek, tizenötezren pedig sohasem tértek haza.
Felsőszeli község helytörténésze, Danajka Lajos szintén a háborúba kényszerített „önkéntesek” korosztályába tartozik. Őt, és a vidékről származó háromezer leventét az elsők között vitték el 1944. decemberében. Ezekről a napokról és hónapokról származó emlékeit, a mátyusföldi, csallóközi fiatalok sorsát és hányattatásait a Két tűz között című könyvében írja le.
A leventék háborús kiszolgáltatottságának élményét az anyaországban minimális nyugdíjkiegészítéssel feledtették. A Csehszlovákiához csatolt országrészből háborúba szólított fiatalokkal azonban soha senki nem törődött. A háborús bűnösök bélyegétől őket soha nem szabadították meg. Tíz évvel ezelőtt két volt levente úgy döntött, hogy tenniük kell valamit a maguk és sorstársaik erkölcsi rehabilitációja érdekében. Danajka Lajost és a köbölkúti Kovács Ferencet az igazságérzet, az emberi méltóság, a bajtársakhoz, barátokhoz való hűség és tisztelet vezérelte ebben a küzdelemben. Kérvények, kérések sora, magyarországi méltóságok és nemzetközi szervezetek megszólítása után sikerült némi eredményt elérni.
Sólyom László, volt köztársasági elnök közbenjárására a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója Dr. Holló József Ferenc altábornagy foglalkozott a kérvénnyel. Ennek eredményeképpen 2009. december 7-én a Hadtörténeti Intézet díszudvarán, a Budai várban, az első levente transzport 65. évfordulóján leplezhették le azt az emléktáblát, amely méltóan emlékezik erre a meghurcolt és méltatlanul megbélyegzett korosztályra.
A leventék háborús szerepének értékelése még mindig nincs lezárva, közülük az erkölcsi elégtételt már csak kevesen élik meg.
Négy évig kallódott az a levél is, amelyet a két felvidéki európai emberjogi szervezetekhez írt, kérve őket a kérdés alapos feltárására és újraértelmezésére. A nemzetközi szervezetek válasza negatív volt. Pedig az 1945-ös év elején a légvédelmi ágyúkkal felszerelt vonatszerelvényeken nem csak a magyar leventék adogatták a lövedékeket a tüzérek kezébe, de német tizenévesek is. Őket a világ felmentette a bűnösség terhe alól.
Felvidék Ma, Szabó Frigyes, TERRA Hírújság
