Mgr. Szalay Gyula egyházkarcsai esperes-plébános 50. születésnapja alkalmából az egyházkarcsai plébániatemplomban tartotta hálaadó szentmiséjét paptestvéreivel, közéleti személyiségekkel és az egyházközség híveivel közösen. Életjubileuma alkalmából készült interjúnk az egyházkarcsai lelkipásztorral.
Miért választotta a papi pályát, Kik segítették rajta? Milyen volt elszakadni a szülőföldtől és más tájon hirdetni az evangéliumot?
– Úgy, ahogy Szent János evangéliumában olvassuk (Jn 15,16 fejezetben), elfogadtam az Úr Jézus hívását. Már ministráns koromtól, amikor még Serédi György légi plébános úrnak ministráltam, éreztem és fontolgattam, hogy Isten szolgája szeretnék lenni.
1990. június 16-án a rozsnyói székesegyházban Mons. Eduard Kojnok püspök szentelt áldozópappá. 1990. július elsejétől egy évig voltam rimaszombati káplán, valamint plébániai kormányzó. 1991. július 1-től dereskei plébános voltam excurendo Harkács (Gemerská Ves). 1994. június 1-től fülekpüspöki plébános voltam excurendo Síd. 1995. július 1-től 2006. június 30-ig szádalmási plébános excurendo Görgő (Hrhov), excurendo Silická Jablonica. Valamint ez idő alatt egy ideig elláttam Hárskútot is. 2006. július 1-től Pozsony-Nagyszombat Egyházmegyébe kerültem Lukanyényére mint kisegítő lelkész, 2006. november 5-től pedig plébániai kormányzó voltam. Mivel a Rozsnyói Egyházmegyéből saját kérésre átjöttem a Pozsony-Nagyszombati Egyházmegyébe, mert szerettem volna közelebb kerülni a beteg, idős édesapámhoz, aki Nagylégen lakott, ezért Mons. Ján Sokol érsek atya kisegítő lelkésznek tett, ez egy szokásos eljárás volt nála, hogy kisegítő lelkésznek, vagy káplánnak nevezte ki a más egyházmegyéből érkezőket. Ha ez idő alatt nem felelt meg valaki az érsek atya elvárásainak, akkor nem fogadta be egyházmegyéjébe az illetőt. Megfeleltem! 2007. július 1-től a vágyam teljesült, mivel Egyházkarcsára nevezett ki plébániai kormányzónak, és Dercsikára plébániai kormányzónak (administrátor). Mons. Róbert Bezák nagyszombati érsek 2009. november 1-én megerősített plébánosi pozíciómban. 2010. március 3-án az érsek atya a Rozsnyói Egyházmegyéből a Nagyszombati Egyházmegyébe inkardinált. Mivel a Rozsnyói Egyházmegyében címzetes esperesi rangot viseltem 2005-től, ebben a tisztségemben megerősített a Nagyszombati Érseki Hivatal 2010. szeptember 21-én.
Nagyon örültem annak, hogy még közelebb kerültem édesapámhoz, akit lehetőségem volt így gyakrabban látogatni és betegségében mellette lehettem egészen az utolsó percig. Kicsit furcsa volt, mivel a Rozsnyói Egyházmegyében majdnem 16 évig szolgáltam és elmondhatom, hogy sok tapasztalatot gyűjtöttem és tudásomhoz képest igyekeztem hűségesen és odaadóan a Jóistent szolgálni minden plébánián. Mons. Eduard Kojnok akkori rozsnyói püspök jóvoltából plébános, esperes, konzultor, papi tanácsadó, iskolák tanácsadója, a liturgiai bizottság tagja és pasztorális tanácsadó voltam hosszú éveken át. Sőt, kinevezett a Rozsnyói Egyházmegye részére tiszteletbeli kanonokká azzal a feltétellel, hogy nem megyek át a Pozsony-Nagyszombati Egyházmegyébe. Az édesapám iránti kötődés azonban nem engedte meg, hogy tovább maradjak, még akkor sem, ha elveszítettem a kanonoki kinevezést. Úgy érzem, hogy nagyon jól döntöttem, és nehéz óráiban, öreg napjaiban mellette voltam egészen a haláláig.
Az első napok és hónapok távol a szülőföldemtől tagadhatatlanul nagyon nehezek voltak, mivel az ottani szokások eltérőek voltak az általam megszokottól, a pasztoráció pedig nehéz volt, mivel több esetben egyszerre több plébánián is kellett helyettesítenem, annak ellenére, hogy kezdő, tapasztalatlan pap voltam.
Hogyan látja a felvidéki magyar katolikusság helyzetét az egyházmegyei átrendeződés után?
– Az én tapasztalatom szerint nincs változás a felvidéki magyar katolikusság helyzetében az egyházmegyei átrendeződés után sem, mivel mindnyájan tudjuk, hogy továbbra is van olyan püspökünk és püspöki helynökök, aki foglalkozik a magyar hívőkkel.
Ön szerint régiónkban milyen hatásos munkával lehetne az embereket Jézus Krisztushoz vezetni? Vallásos-e a Csallóköz?
– Már többször említettem a velem készített interjúkban, hogy a Csallóköz nem a legvallásosabb régiók közé tartozik, de nem lehet azt mondani, hogy vallástalan lenne. Hiszen a Csallóközből több papi hivatás is van. Hacsak a saját családomból indulok ki, akkor máris két papi hivatást találunk, én és az öcsém is a papi pályát választottuk. Nem beszélve csak azokról, akiket én személyesen ismerek a Csallóközből, bizony jó páran vagyunk. És úgyszintén vannak fiatalok, akik a Csallóközből készülődnek a papi pályára.
Kérem, mutassa be az egyházkarcsai egyházközséget – származnak-e papok onnét?
– Egyházkarcsa 12 Karcsából tevődik össze, a szétszóródottság miatt nem könnyű itt a pasztoráció, mégis több papi hivatást adott egyházunknak, erről tanúskodik, hogy több plébános nyughelye található egyházközségünk temetőiben.
Milyen a kapcsolata a falu vezetésével, segítenek-e munkájában?
– A falu vezetésével nagyon jó a kapcsolatom ,és ismételem magam, hogy mindig igyekeztem 20 éves papi működésem alatt nagy hangsúlyt fektetni az együttműködésre a faluk elöljáróival. Már a Rozsnyói Egyházmegyében nagyon jó barátság és kölcsönös tisztelet volt közöttünk, ami segített abban, hogy templomokat, plébániákat újíthassunk fel. Ma is tisztelettel gondolok rájuk.
Egyházkarcsán, ahogy a többi egyházközségben is, igyekeztem az elejétől fogva együttműködni a falu elöljáróival. Ez az együttműködés, úgy gondolom, hogy sikeres, hiszen 50. születésnapom alkalmából, melyet október 31-én tartottam, az ünnepi szentmise keretében Gódány László, Egyházkarcsa polgármestere a képviselőtestület megbízásából a község legmagasabb kitüntetésében részesített. Úgyszintén Csiba János, Királyfiakarcsa polgármestere, valamint Jámbor László apátújfalusi polgármester is a község legmagasabb kitüntetését nyújtotta át hálája jeléül.
Felvidék Ma, ka
