Fanyalogni mindig muszáj. Elvégre hová jutnánk, ha egyszer színt kellene vallanunk! Ha egyszer meg kellene fogalmaznunk: ki vagyok én. Mindenkinek, egyes szám első személyben. Nem azért, mert valaki kéri: hanem hogy legalább én magam tisztában legyek vele. Nem másnak fontos tudni: ki vagyok én, hanem nekem. Nem felülről, belülről kell kérni és hallani a választ.
A süket csönd, a tétovaság, a választalanság is válasz. Sokat elmond magamnak, önmagamról. A belülről jövő némaság is kihívás. S lehet felháborodva világgá kiáltani, hogy „… milyen kritériumok alapján döntik el, hogy ki a magyar”, de a felelet csak belül fogalmazódhat meg, ahogy a kritériumok is, melyeket minden ember maga választ, mikor önnön kérdéseire a saját válaszait megfogalmazza.
Egy nemzeti kataszter nem adhat választ annak, aki maga sem tudja, kicsoda. A gúnyolódó fanyarság sem leplezi el a kérdező fellengzős gyatraságát. A nemzeti kataszter lehetőség a számbavételre annak, aki magyar. Megvallása és felvállalása, hogy én én vagyok. Kényszer a más emberek, intézmények elvárásainak való mindenáron megfelelni akarás, s ha ez vezérel, akkor igen komoly gond, hogy nincsenek kritériumok, mert hát honnan is tudnám, hogyan lehetek a megfelelő, hogy most és itt éppen mihez kell igazodnom…
Néhány héttel a népszámlálás esztendeje előtt különös mellékíze van az írástudói felelősségre áhítozó véleményformáló „… milyen kritériumok alapján döntik el, hogy ki a magyar” kérdésének. Teljesen mindegy, mi vettette papírra vele a fellengzős fanyalgást, a logikátlan következtetésekkel teli pamfletet, többet árul vele kisebbségünk derékhadának – a harmincas-negyvenesek – dilemmáiról, mint hinné. Mert nem csupán az foglalkoztatja, kik és milyen kritériumok alapján döntik el, hogy ki a magyar, hanem az is: lehet-e magyar az, aki nem magyar állampolgár. Ha Trianon után kilencven évvel véleményformáló harmincas-negyveneseinknek ilyen kérdések okoznak nyugtalan éjszakákat, a baj nagyobb, mint hinnénk. Nagyobb, mert a fel nem tett igazi kérdésük úgy hangzik: aki szlovák állampolgár, megengedheti-e magának, hogy ne szlovák nemzetiséget valljon be az összeíráskor?! Elvégre: a ki a szlovák kritériumait sem fogalmazta meg nekik senki, a népszámláláson is kataszter készül, egészen pontos személyi azonosító adatokkal… Csak a többségi közelvárás világos a mindenáron megfelelni akarás kényszere alatt cselekvőknek, bár azon eddig még nem fanyalogtak.
Csak minden máson, ami nem felülről, hanem belülről fakad.
Felvidék Ma, N. Gyurkovits Róza
