Idén sem változott a szlovák köztársasági elnök újévi köszöntőjének hangvétele, tartalma. Az államfő megpróbált beszédében érinteni minden kérdést, ami az esztendők fordulóján a magánembereket foglalkoztatja, illetve amit a politikából fontosnak tartott.
Mindenek előtt arról beszélt, egyre nehezebb jókívánságokat megfogalmazni a magánembernek úgy, hogy az valóban őszinte legyen, ezért elsősorban azt kéne kívánnunk családtagjainknak, amit magunknak nem sikerült beteljesíteni saját életünkben. Még akkor is, ha a nemzedéki tapasztalatok nem ruházhatók át másokra – fejtette ki. Mert így van ez a társadalomban is, amelyet mindenki a saját képére igyekszik átgyúrni – mondta -, hozzátáve: úgy kell ezt csinálni, hogy mindenki megértse a törekvéseket. Megemlékezett arról, hogy a modern szlovák állam megalakításának ünnepe is január elseje, s azt kívánta: e nap jeleltőségét egyre többen tudatosítsák. Az államiságnak köszönhető, hogy Szlovákia elfoglalhatta helyét a világban, ennek kszönhetően vált a nemzetközi jog alanyából egyenrangú partnerré, mely érvényre tudja juttatni érdekeit és egyre több elismerést vív ki a világban. Több nyugalmat és bizalmat kívánt Szlovákiának, arra intve a politikusokat és munkáltatókat, hogy ne legyenek könnyelműek az emberek életéről szóló döntések meghozásakor, hanem felelősen, belátással és szolidárisan viszonyuljanak hozzájuk. Kifejtette: tudja, nincs könnyű helyzetben a kormány, de Szlovákia az EU tagja, sőt tagja az euróövezetnek, gondjaival nincs egyedül. Ezt olyan fontosnak véli, hogy elítél mindenkit, aki kétséget támaszt a közös intézményekkel szemben. Az euró biztonság, a mentőcsomaggal együtt, az EU pedig befektetéseket, munkahelyeket jelent. Igaz, tette hozzá, azon is el kellene gondolkodni, hazai munkahelyteremtés hogyan lehetséges, mert egyre kevésbé van szükség a jól képzett, tanult emberekre itthon, miközben a jövő a tudásé és a kutatásfejlesztésé. Azt ajánlotta, parlamenti veszekedések helyett jobban magyarázzák el a politikusok a népnek, egyes lépésekre miért van szükség, milyen kockázatok küszöbölhetők ki álataluk.
Gašparovič elmondta: az ország polgárai büszkék lehetnek a nemzetközi sikerekre, ennek ugyan ára van, pl. az afganisztáni katonai misszió formájában, amit külön is megköszönt a kinn szolgáló katonáknak és családjaiknak. Mint mondta, ezekben a viharos hónapokban maga is következetesen védte külföldi útjain a biztonságot és Szlovákia érdekeit. További siker, hogy szlovák diplomaták készülnek EU-s külügyi szolgálatra, fűzte hozzá. Erre büszkék lehetünk, mondta, de a politikus célja az elégedett állampolgár, s ezért még sokat kell tenni. Soha ennyi gondot a családokban még nem látott az államfő. Sok a válás, a gyerekeket az utca neveli, mondta, az emberek keveset beszélgetnek, nincsenek bizalommal egymás iránt. Harag van bennük megértés helyett, egymás legjobb szándékait is félreértelmezik. Szakítani kell ezzel a gyakorlattal, akkor is, ha a létbizonytalanság szüli azt. Itt Gašparovič kitért a jogbiztonság kérdésére is. Elmondta: javítani kell a törvények kikényszeríthetőségét, a bírósági munka gyorsaságát – de minden érintett számára elfogadható módon. Ez nem lehet politikai hovatartozás kérdése, szögezte le. „A országban rendet senki nem tehet helyettünk – mondta. – Ezért mindenki felelős, aki a politikai pályára lépett. Akkor is, ha meggyőződésem, hogy döntő szerepe a bírák jogtudatának és lelkiismeretének van.“
Kitért az elnök a szolidaritás kérdéskörére is. Ennek lényegét a sokkal felelősségteljesebb magatartásban látja. A szociális béke fenntartásának kérdését nem fedhetik el műbotrányok, mondta. Mert a szociális béke meginogni látszik szerinte. Munkát és műveltséget kell biztosítani az embereknek, ez az út vezet a létbiztonsághoz és a társadalmi békéhez. Végezetül azt kívánta az ország lakosságának, szeresse hazáját, a haza pedig legyen hasznos védelmezője polgárainak itthon és a nagyvilágban.
