Zachariaš Istvánt 1990-ben, a bársonyos forradalom utáni első helyhatósági választásokon Szepsi polgármesterévé választották. A választás teljes mértékben megváltoztatta addigi életét, szakmáját és tevékenységét. Polgármesteri tevékenységét az első pillanattól a város és annak lakosai iránti szolgálatnak tekintette. Gondolom, ez a titka annak, hogy öt választási cikluson keresztül a városban ő tölthette be ezt a tisztséget, élvezve az emberek megtisztelő bizalmát.
Tavaly novemberében a 2010-es önkormányzati választásokon ismét Szepsi polgármesterévé választották. A választópolgárok újra megtisztelték bizalmukkal. 535 szavazattal kapott többet, mint eddigi legkomolyabb kihívója Dr. Slavomír Borovský. A polgármesternek ezzel már a hatodik választási időszaka kezdődött.
Csakhogy Dr. Slavomír Borovský, aki a novemberi választásokon több mint ötszáz szavazattal kapott kevesebbet, a polgármesteri bársonyszékért való küzdelemben nagy különbséggel alulmaradt, a Kereszténydemokrata Mozgalom és az SDKÚ-DS Kassa-környéke járási szervezeteivel közösen választási panaszt nyújtottak be a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságára. Beadványukban kifogásolták a 2010. november 27-én lezajlott helyhatósági választásokon a polgármester és a Szepsi Városi Önkormányzat képviselőinek megválasztásának törvényességét és alkotmányosságát.
A múlt hétvégén, pénteken megtartotta 4. rendes ülését a városi képviselő-testület. Zachariaš István, Szepsi város polgármestere ismertette az utolsó ülés óta eltelt időszak tevékenységét, ami a város honlapján teljes terjedelmében olvasható. Ebben a jelentésében beszámolt a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 2011. március 23-án nyilvánosságra hozott döntéséről is:
„2011. február 15-én mint alperes részt vettem az Alkotmánybíróság ülésén, azon a tanúkihallgatáson, amely a szepsi helyhatósági választások érvényességét volt hivatott kivizsgálni, Dr. Slavomír Borovský és a Kereszténydemokrata Mozgalom Kassa-környéke járási szervezete panasza alapján. A bíróság 12 tanút hallgatott ki. Honlapomon – ígéretem szerint – nyilvánosságra hozom a tanúkihallgatás jegyzőkönyvét is. Az Alkotmánybíróság saját honlapján 2011. március 23-án a következő hírt hozta nyilvánosságra:
„A Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága Ivetta Macejková elnök vezetésével a 2011. március 23-i zárt ülésén döntött a 3. a PL. ÚS 90/2011 beadvány esetében: JUDR. Slavomír Borovský, a Kereszténydemokrata Mozgalom és az SDKÚ-DS Kassa-környéke járási szervezetei választási panaszait illetően, akik beadványukban kifogásolták a 2010. november 27-én lezajlott helyhatósági választásokon a polgármester és a Szepsi Városi Önkormányzat képviselőinek megválasztásának törvényességét és alkotmányosságát. Dr. Slavomír Borovský, a Kereszténydemokrata Mozgalom és az SDKÚ-DS Kassa-környéke járási szervezetei panaszát, mint nyilvánvalóan indokolatlant, elutasítja.”
A polgármester beszámolójában így folytatta: „Amint azt már néhányszor kijelentettem, amíg az ügyben az Alkotmánybíróság nem döntött, nem akartam nyilatkozni, mert ezt nem tartottam etikusnak. Semmilyen módon nem akartam az ügyben befolyásolni a közvéleményt. Most is azt gondolom, hogy az egész ügyből a város, és az ügy résztvevői is tanulságot meríthetnének. Úgy gondolom, hogy az igaztalanságok terjesztése, a rágalmazás, a nyilvánvaló eredmények megkérdőjelezése és az igazság ferdítése a választások előtti harc nagyon veszélyes módja, mert egyrészt nagyon könnyen az ellen fordulhat, aki ezt a harcmodort válassza, de főleg azért, mert ez az így cselekvő személyt újabb és újabb kétes praktikákba, hazugságokba, olykor már a jó modor és az etika határain is túlra kényszeríti.
Örülök annak, hogy az Alkotmánybíróság Borovský úr aktivitásainak ellenére is így döntött, és nem adott hitel azoknak a hazugságoknak, amelyet a körülötte tevékenykedő emberek terjesztettek, megpróbálva így befolyásolni a döntést. Az Alkotmánybíróság annak ellenére is helyesen döntött, hogy Borovský úr jogi képviselője egy volt alkotmánybíró volt, aki nyilvánvalóan jól ismeri az Alkotmánybíróság munkáját és döntéshozatalának módját, és annak ellenére is helyesen döntött, hogy Borovský úr milyen aktivitásokat fejtett ki a döntéshozatal előtt.
Amint azt kijelentettem, a saját honlapomon nyilvánosságra hozom a 2011. február 15-i tanúkihallgatás jegyzőkönyvét is. Azt akarom, hogy mindenki képet alkothasson a dolgokról. Ennek ellenére engedjék meg, hogy néhány dolgot kihangsúlyozzak, tanúbizonyságul a résztvevők gondolkodásmódját illetően. Az a videófelvétel, amelyikre a panaszosok elméletüket építették, és amelyet rögtön a választások után a YouTube-ra el is helyeztek, az titokban és nyomás alatt született. A résztvevő Roma lakos, rögtön a választások utáni hétfőn büntető feljelentést tett a Járási Ügyészségen azért, mert a videófelvétel előtt – és itt idézem az Alkotmánybíróság jegyzőkönyvét: „Jaroslav Pupala megfenyegette a tanút, hogy amennyiben nem azt fogja mondani, amit Denis Hornák akar, akkor likvidálják a családját, és ráuszítják a rozsnyói maffiát”.
A polgármester jelentése így folytatódott: „A videófelvételen semmi olyan nem hangzott el, ami igazolná a panaszosok elméletét, még akkor sem, ha ebből ilyet akartak kiolvasni. Aki látta a videófelvételt rögtön azután, miután kitették azt a YouTube-ra, az azt is észrevehette, hogy manipulálták a felvételt, mert kitöröltek belőle egy részt, amelyik a panaszosoknak nem felelt meg, és ezután újra elhelyezték a felvételt a YouTube-ra. A tanúkihallgatás során a panaszosok egy hangfelvételről is beszéltek, amelyik állítólag a videófelvétel előtt készült, és amelyiken állítólag a tanú elmondta, hogyan történt a szavazatvásárlás. A tanú viszont a bíróság előtt és a rendőrségen való tanúkihallgatás során is tagadta, hogy a hangfelvételen az ő hangja lenne. Az is érdekes, hogy amíg a videófelvétel még a választások napján megjelent a YouTube-n, addig a hangfelvétel, amelyik szenzációteljesebb volt, hisz állítólag a szavazatvásárlás módjáról adott információt, és az állításuk szerint még a videófelvétel előtt készült, az a mai napig nem hozták nyilvánosságra. Kérdem, hogy ennek esetleg nem az a magyarázata, hogy a hangfelvétel hamisítvány, amelyiket később gyártottak le, azért, hogy igazolja a panaszosok elméleteit? Nem tudom így van-e?
Néhány tanú arról beszélt, hogy véleményük szerint a választók a telefonos véleménykutatás által is befolyásolva lehettek, amelyet szepsi fiatalok végeztek 500-600 lakos bevonásával, a „Fiatalok a jövőért” polgári társulás nevében. Bizonyosan sokuknak volt személyes tapasztalatuk a közvélemény kutatással, így igazolni is tudják, hogy a kérdezők három kérdést tettek fel: „Milyen nyelven óhajtanak kommunikálni, szlovákul, vagy magyarul?”, „Tudja-e, hogy szombaton helyhatósági választások lesznek?” és „Tudja-e, kit fog polgármesternek választani?”. Egyetlenegy tanú sem állította, hogy a telefonálók szájából elhangzott volna valamelyik polgármesterjelölt neve. Az egyik tanú viszont állította, hogy a közvélemény kutatást az én javamra szervezték, mert „a telefonáló ugyan szlovákul beszélt, de magyar hangsúllyal”! Mindemellett szeretném hangsúlyozni, hogy a helyhatósági választásokról szóló 346/1990-as törvény aktuális állapotában, a 30-ik paragrafus 14-ik bekezdésében arról beszél, hogy a választások ideje alatt tilos nyilvánosságra hozni a közvélemény kutatások eredményeit, viszont sehol nem beszél arról, hogy tilos közvélemény kutatásokat folytatni.
Az egyik, az alkotmánybírósági tanúkihallgatáson részt vevő tanú arról is beszélt, hogy egy „csomó” embert tartalmazó listája van azokról, akik tanúsították neki, hogy szavazatvásárlás történt. A bíróság kérdésére, mennyi az a „csomó”, azt válaszolta, hogy négy darab „csomó”, és hogy leadja ezt a listát. Végül – bár többen tanúsították, hogy rögtön a kihallgatás után a tanú lázas igyekezetben telefonálgatott Szepsibe – a listát a kihallgatás vége után sem adta le, azzal az indoklással, hogy nincs neki ilyen.
A tanúkihallgatás során a panaszosok részéről felmerülő következő elmélet az volt, hogy amikor a városban az 1-es választási körzetben egy roma választó kezében több üres polgármesteri szavazólapot találtak, annak ellenére, hogy ezek teljesen üresek voltak, és még a Városi Választó Bizottság elnöke sem tudta megállapítani, hogy ezek eredetiek, vagy másolatok voltak-e, automatikusan úgy akarták elmagyarázni a helyzetet, hogy az én érdekemben való választási csalás történt. Hogy miért, azt már senki sem tudta a tanúk közül elmagyarázni. Milyen címen, milyen jogon, milyen volt ennek az állításnak a logikája? Nyugodtan lehetett fordított célja is az esetnek, csak én nem foglalkoztam azzal, hogy hasonló kísérletekkel próbáljam befolyásolni az embereket. Nem uszítottam az embereket különböző elméletekkel és olyan büntetőjogi feljelentésekkel, amelyek alapján semmi sem valósult meg.
Én is kaptam a választások során információkat a különböző csoportok mozgásáról, e-maileket kaptam az ellenjelöltek praktikáiról, csak nem volt ahhoz kedvem, hogy erre reagáljak. Tudtam, hogy az igazság egyszer úgyis kiderül. Nem a Magyar Koalíció Pártja mutatta meg igazi arcát ezekben a választásokban, mint ahogy azt Borovský úr állítja a honlapján, ebben az ügyben azok mutatták ki foguk fehérjét, akik igyekeztek rágalmazni, szapulni és győzni anélkül, hogy ezért a városért valamikor is valamit tettek volna, bármilyen módon is bizonyították volna eddig városvezetési képességüket.”
A polgármester szólt a választópolgárokhoz is: „Tisztelt Barátaim, nem örülök annak, hogy ezekről a dolgokról kell beszélnem. A választási kampány idején, mostanáig sem akartam konfrontálni a dolgokat, nem rágalmaztam az ellenjelöltjeimet. Ha elolvassák választási kiadványainkat, látják, hogy mi arról beszéltünk, mit csináltunk eddig, mit akarunk a város fejlesztése érdekében elvégezni a jövőben, és nem foglalkoztunk az ellenjelöltjeinkkel. Mindannyiunk érdekében szeretnék néhány dolgot elmondani, mert ez minden olyan szepsi embert érint, akik büszkék városukra, és énnékem ezek az emberek fontosak.”
Zachariaš István, az eddigi helyhatósági választásokon induló legkomolyabb kihívójához is intézett néhány gondolatot: „Tisztelt Borovský úr, van néhány kérdésem, amelyekre nem tudok válaszolni, illetve amelyekre csak nagyon egyszerű válaszokat találok. Az állítólagos gyakorlatokra miért csak a helyhatósági választások előtt próbálta felhívni a figyelmet? Miért nem vett részt az előző időszakban már a kommunális politikában? Tényleg azt vallja, hogy a kommunális politikát három hónap alatt meg lehet tanulni olyan helyeken, mint az autómosó, a bár, vagy akár a végrehajtói hivatal? Nem, Borovský úr, nem lehet! Az, hogy Szepsi az ország egyik legsikeresebb önkormányzatai közé tartozik, és ezt a tényt Szlovákiában mindenütt elismerik, és az elismerés sok felelős városi ember húsz évnyi kemény munkájának köszönhető! Én ezt a munkát nagyon tisztelem, mindannyiuknak ezt a munkát hálával megköszönöm, és büszke vagyok rá!
Választási eredményeink között 535 szavazat volt a különbség. Ilyen nagy különbséget nem szokás megkérdőjelezni. Elismerem, hogy a helyhatósági választások eddigi történelmében Szepsiben Ön volt az eddigi legsikeresebb ellenjelöltem. Én eddig minden ellenfelet tiszteltem, tisztelettel és megbecsüléssel fordultam feléjük. De vagyok annyira kiegyensúlyozott ember, hogy el tudom viselni a vereséget is. Tudok felejteni is, megbocsátani is, ha kell, és nagyon szeretném, ha Szepsiben nem a harag, a gyűlölet és a hazugság uralkodna, hanem az összetartozás érzése és a jó együttműködés. Tudatosítom, hogy a város minden lakosának meg vannak a saját problémái, és nem szeretném őket művileg előállított problémákkal terhelni. Ez az egér-macska harc nem viszi előre a várost, és semmit nem old meg. Szeretném, ha ezentúl teljes erőnkkel a munkának tudnánk szentelni időnket, ha a város dolgait tudnánk oldani, a város fejlesztését tudnánk előbbre vinni és nem egy olyan valaki problémáival foglalkozni, aki nem tud megbékélni a polgármesteri választások eredményével.
Zachariaš Istvánnak, Szepsi város polgármesterének saját honlapján ez olvasható: „Otthonom a hazám, ahol élek. A Föld egy darabja csupán, de nekem a legfontosabb. Törvényeit betartom, a hozzám közelállókkal élem mindennapjait, politikai ténykedésemmel azon iparkodom, hogy ebben az országban mindenki egyenjogú és egyenrangú állampolgárként élhesse életét és életfeltételei jobbak legyenek. Politikai meggyőződésem, hogy az ország és a város fejlődésének alapfeltétele a nemzetek és nemzetiségek közötti békés egymás mellett élés. gész politikai pályafutásom alatt ezért harcoltam. S ez a közeljövőben sem lesz másként. Kívánom, városunk barátságos környezetében a jó csapatmunka hozzon szép sikereket továbbra is. Ez a város legyen olyan darabkája a világnak, ahová mindnyájan mindig szívesen térünk vissza. Meg vagyok győződve, hogy minden dologban érzékenyen és toleránsan jártunk el, figyelembe véve elsősorban a város és annak lakóinak érdekeit. Örülök, hogy városunk nem botrányairól híres, Sikerült megtartanunk a város gazdasági és a Városi Önkormányzat politikai stabilitását. Városunkban, a mi nagy közös otthonunkban, békésen egymás mellett él Szlovák, Magyar, Roma.“
Gondolom, ez a titka annak is, hogy már a hatodik választási cikluson keresztül a városban ő töltheti be a polgármesteri tisztséget, a továbbiakban is élvezve a városi emberek megtisztelő bizalmát.
