A Magyar Festők Társasága eddig két alkalommal szervezte meg a Fekete Képek című kiállítást, 2008. novemberében a Csepel Galériában, 2010. januárjában a Magyar Alkotóművészek Házában, mindkét helyen óriási sikerrel. Idén a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában tekinthetik meg a harmadik tárlatot a művészetkedvelők.
A május 13-i megnyitón a város gazdag kulturális programja ellenére szép számú közönség jött össze, akik a először Brahms, Húgom, jöjj című szerzeményét hallgatták meg Orosz Alexandra és Németh Levente előadásában, majd Iván Péter, a galéria megbízott vezetője köszöntötte a látogatókat. Ezután Pogány Gábor művészettörténész nyitotta meg a tárlatot. Köszöntőjében kihangsúlyozta a fekete szín művészetben betöltött szerepét, azt hogy a fekete szín önmagában nem szín, hanem a fény, a szín hiánya. Majd külön-külön értékelte az egyes művészek munkáit, elsőként Ásztai Csaba Esti séta, majd Szily Géza Vendégségben Hantaiéknál című művét. Gaál Ádám (Az elhagyott tér I., II.) fragmentált falánál kiemelte, szinte három dimenziós hatást nyújt a szemlélőnél, Vinczeffy László sepsiszentgyörgyi festőművész vászonkollázsánál kiemelte, hogy a művész kifejezetten a derékszögekre építette fel alkotását, Oroján István (Örökségem XIII., Örökségem IV.) pedig a legtisztább konstruktív absztraktot jelenítette meg. „Mazalin Natália a Stalker című képe a legendabeli, azóta sajnálatosan valósággá vált „zónáról” ad egy lírai gesztust. Csí-Komor Krisztina (Marilyn Monroe az egyetlen I., II.) hullámvonalas gesztusát feszesebbé, erősebbé teszi a fekete, és az a párhuzamos faktúramegoldás, amit a képén alkalmaz. Luzsicza Árpád szőrös síkformái fegyelmezett ábrává rendezik a konstrukciót. Baksai József festékgombócai szinte kristályokká állnak össze, és csak az egyiken csillan meg távolról egy kék fény.
Vannak, akik a feketéből misztikus hatást váltanak ki, mint például Ganczaugh Miklós hajléktalanja (Egy hajléktalan éjszakája), vagy Barabás Zsófi (Villanás feketéből, Távolodó) osztódó organizmusa. Aknay János (Festőangyal) oldott bizánci angyala szinte csak sejlik, ám meg is mozdul ebben a misztikus hangulatban. Tóth Ferencz (Paszpartu romlás 1., 2.) kiállított munkait többször kell megnéznünk, hogy észrevegyük a kép a képben effektust.
A fekete segít abban, hogy tudományos észlelésnek lássuk az alkotó közleményét, költeményét. Sebők Éva (Éjszakai fények, Két világító test) mozgó éjszakai világító testét, Gály Katalin (Dublettek) osztódó kromoszómáit, Hajdú Katalinnál (Ragadozók) pedig csak ultraviola fényben jelennek meg a Petri-csészeben azok a jelenségek, amiket ő óhajt. Klasszikusabb szürrealista avantgárd Wágner János (Írás, Zuhanás) automatikus írással készített képei. A fekete kép óhatatlanul felidézi az ember művészettörténeti tudatalattijából Malevics műveit.” (Idézetek Pogány Gábor megnyitón elhangzott beszédéből) Végezetül Kazimir Malevics említése kapcsán a művészettörténész Nánay Szilamér (Fiktív zene (4’933 in memoriam John Cage), Fiktív teóriák (Fényérzékeny gondolatok)) munkáit méltatta.
Pogány Gábor köszöntője után Kováts Albert, a kiállítás kurátora köszönetet mondott a Kortárs Magyar Galériának, az intézmény munkatársainak, végül pedig méltatta a Vermes villa remek tereit, és nagyon jó rendezhetőségét. A kiállítás megtekinthető június 10-ig, hétköznaponként 9 és 17 óra között a Kortárs Magyar Galériának helyet adó Vermes-villlában. A belépés – mint minden kiállításra – ingyenes. A Fekete képek című kiállításról honlapunkat Iván Péter, a Kortárs Magyar Galéria vezetője tájékoztatta.
Felvidék.ma, ka
Fotók: Vojtík Szimi és Menyhárt László
{phocagallery view=category|categoryid=221|limitstart=0|limitcount=0}
