29185

A tollforgatónak a hétvége és a véletlen a legnagyobb ihletadója. Olyan dolgokat lát meg az utcán, amit máskor hiába keresne, nem talál meg, mert a hétköznapok rohanásában és a tömegben takarva maradnak.

Egy hibát nem szabad elkövetni: ments Isten, ízben és mennyiségben a politikai menükínálathoz igazítani a vasárnapi ebédet!
Mielőtt belekezdenék a téma lényegébe, elmondom m – mert a kettő összefügg – két nap nem voltam számítógép-közelben, és ettől nagyon-nagyon boldog voltam. Huzatot nyitottam a kobakomban, a lelkemben és egy kicsit a motorra, a szívemre figyelve, pihentettem, lazítottam vasárnap estig. Vasárnap este viszont a kíváncsiság csak rátette az ujjam az indítógombra, s ettől vége lett a pihentető varázsnak. Ömlött rám újra a politika.
A szlovák hírtévé (TA3) még mindig a lerágott csontot, a főügyészválasztást „főzte levesnek”. Most Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök volt a „szakács”. Az egész riportban a volt sztárkommentátor Vadkerty Andrea volt a „fűszer”, amely feldobta a belpolitikai szuppét, mert kemény kérdésekkel próbálta vallomásra bírni riportalanyát: miért nem akarja kinevezni a parlament által megválasztott új főügyészt, Jozef Čentéšt? Az igazi ok most is Gašparovič bajusza alatt maradt, bár sejtette: a megválasztott új főügyésznek más a politikai hitvallása, mint az övé. Ennyire egyszerű. Ezért megvárja az összes alkotmánybírósági beadvány sorsát, amelyet a politikai szín- és játszótársai a kinevezés halogatása érdekében kiagyaltak. Ezzel minden törvényes marad, a szlovákiai állampolgár pedig pukkadjon meg, ha úgy gondolja, a fejétől bűzlik a hal! Hogy miért korrupt, lusta és állam az államban a bírói társadalom? Arra Gašparovič válasza: mert politikai nyomás alatt, különböző érdekcsoportok befolyásolják a döntéshozatalt, az ítéleteket, ami szerinte ugyan nem helyes, de ez mindig is így volt nálunk. Nincs meggyőződve, hogy Jozef Čentéšt az, aki ezt meg tudja változtatni, ezért burkoltan rögtön azzal vádolta meg, hogy ő a politikai térfél „jobbik” oldalát fogja döntéseivel támogatni, és nem a neki szimpatikusabb „rosszabbik” oldalt. Ez az oka annak, hogy nem sieti el a kinevezését. A riporter kérdéseinek köszönhető, hogyha burkoltan is, de „ártatlan” példálózással Ivan Gašparovič elárulta, ő sem bízik a bíróságban, ha a bírákat nem ő és párttársai jelölik pozíciójukba.
Más, keményebb magyarázattal szolgált a következő riportban a smeres honatya, Róbert Madej. Szerinte, mindennek az oka a jelenlegi jobboldali parlamenti többség, amelyik volt oly kegyetlen és a válságra, a költségvetési hiányra hivatkozva csökkentette a bírák bérét. A pénzelvonással a független bírói testület tekintélyét ásták alá, ráadásul ez a megfélemlítés eszköze is, amivel politikai hatalmuk alá akarják vonni az ítészek döntéseit – jelentette ki demagóg módon Madej. Hozzátette még, ez a cselekedet a Smer és az ellenzék másik tagja számára a „demokrácia védelmének” szellemében elfogadhatatlan. Azzal vádolta meg továbbá a szlovák kormánykoalíció négy, illetve hat tagját, hogy a fizetéscsökkentéssel ők kényszeríthetik korrupcióra az ítészeket. Mert, ha az állam nem tudja megfizetni a bírákat, megfizetik helyettük a rosszfiúk. Ezért a tisztességes állampolgár ne csodálkozzon, ha a maffiózók csak a börtöncellákon kívül élve szeretik látni a cellalakatot. Róbert Madej vitapartnerét, Radoslav Procházka (KDH) képviselőt szinte szóhoz sem engedte jutni, sokszor a szavába vágva akadályozta meg, hogy cáfolja meredek állításait, illetve Procházka a Smer politikusait vádolja meg hasonló, gyanús törekvésekkel.
Szerintem nem véletlen, hogy a két vitaműsor előtt a hírtévében egy nyugdíjas otthonról szóló riportot láttam. Ebben az egyik idős lakó arról beszélt, hogy vannak bentlakó társai, akik évek óta három részre osztva naponta csak egy ebédet esznek meg, mert a nyugdíjukból már többre nem telik. Ebből képet alkothatnak arról, micsoda etikátlanság a bírák részéről, hogy a bércsökkentésük miatt Alkotmánybírósághoz fordultak és pert nyertek. Az államnak vissza kell majd adni az elmaradt bérüket is. Miközben sok idős, egész életét robotolással töltött ember az idősek otthonában kapott ebédjéből másnap reggelre hagyják a menü desszert részét (egy almát, vagy egy szelet süteményt), ebédre fogyasztják el a levest, és hogy a jóllakottság hamis érzetével feküdjenek le aznap, vacsorára eszik meg a főételt. Miközben a falvak és városok kasszájából hiányzik a pénz a közvilágításra, a szociális otthonok támogatására, az oktatásra, a kultúrára stb., stb. S eszembe jutottak az előző este történései, amikor Dél-Szlovákia egyik kis fürdővárosában a fürdőből a panzió felé haladva, ahol a szálláshelyünk volt sáros, piszkos, szemetes járdanélküli úton, esti világítás helyett, egy kis elemlámpával botorkáltunk a tócsák között. Az országút szélén, a sárban és a nedves füvön tudtuk csak megközelíteni a másik utcában levő szálláshelyünket. Közben szidtuk a polgármestert, aki itt úgy osztott telkeket, hogy se’ járda se’ közvilágítás nincs rajta. Megjegyzem, a panziók tulajdonosai sem nagyon törik magukat – tisztelet a kivételnek – hogy az épületek előtti kátyúkat eltüntessék, vagy közösen rendben tartsák a fürdőhöz vezető utakat és az utak mentén járdákat építsenek a biztonságos gyalogosközlekedés érdekében. Pedig özönlenek oda a cseh és a lengyel turisták. Én szégyellném magam, ha a portánk előtt a külföldi vendégeket ilyen kép fogadna.
Azon viszont már nem csodálkoztam, hogy a fenti tapasztalatok után a kisvárosban elfogyasztott vasárnapi rablóhús megülte a gyomromat.

Felvidek.ma, Dunajszky Géza