Miközben a Most-Híd parlamenti képviselői soha nem tapasztalt sikerként könyvelik el a közelmúltban elfogadott kisebbségi nyelvtörvényt, miközben ugyanazok az emberek szemrebbenés nélkül megszavazták a magyar alaptörvényt elmarasztaló parlamenti határozatot (ezzel nem csak a felvidéki magyarságot, hanem az anyaországot is elárulták), Érsekújvár házain megjelentek a magyarokra halált követelő feliratok, és a népszámlálás kapcsán kitelepítéssel és a szlovák állampolgárság elvesztésével riogatják a város magyar nyugdíjasait. És most ugyanazok a képviselők csöndben vannak… Érti ezt valaki?
Egy olyan, magát nemzetiségi tekintetben mérsékeltebbnek és demokratikusabbnak tartott kormánykoalíció tagjai ezek a képviselők, amely a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása kapcsán könnyedén fittyet hányt az Európa Tanács erre vonatkozó egyezményeire, illetve az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa és a Velencei Bizottság ajánlásaira. Egy olyan sunyi törvénymódosítást könyvelnek el sikerként az említett pártalakulat tagjai, amely tovább növeli a magyar nemzetiségű polgárok kiszolgáltatottságát, és nem enyhíti az államnyelvtörvény diszkriminatív jellegét. Sokan, sokfajta módon elemezték az elfogadott kisebbségi nyelvtörvényt. Az elemzések többsége mérlegre helyezi a törvény által megadott jogokat, valamint a diszkriminációnkat tovább mélyítő elemeket. Még a legóvatosabb, legmérsékeltebb pártsemleges vélemények is döntetlenre hozzák a törvényből eredő változásokat. Kivételt képeznek természetesen a Most-Híd berkeiben fogant önajnározó, önsajnáló, önimádó, véres tárgyalások (egy szem együgyű Matovič kontra Most-Híd) eredményeként napvilágot látott hamis törvényértelmezések. De még maga Bugár Béla pártelnök is nyíltan, a televízió képernyője előtt elismeri, vagy inkább a maga jelleme vagy jellemtelensége szerint természetesnek veszi, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény csak az államnyelv használata mellett engedi meg a kisebbség nyelvének a használatát, s először államnyelven kell kommunikálni, csak utána lehet a kisebbség nyelvén. Mi ez, ha nem a magyarok másodrendűségének nyílt bevallása, vállalása Szlovákiában? Kiragadva csak egy példát: hogyan lehet belemenni például egy olyan abszurd rendelkezés elfogadásába, amely az önkormányzati rendőrök esetében minden “jelenlevő” beleegyezéséhez köti a kisebbségi nyelv használatának lehetőségét?! Gondoljunk bele ennek végrehajtásába, mondjuk, egy DAC – Slovan dunaszerdahelyi labdarúgó-mérkőzésen, ahol az összes Pozsonyból érkező bőrfejűt végig kellene kérdezni, hogy ugyan már megengedik-e, hogy magyarul beszéljenek ahhoz eltévelyedett magyar szurkolóhoz, aki jogtalanul bitorolva lenget címeres magyar zászlót…
De nem szabad megfeledkeznünk „képviselőink” szavazásáról a magyarországi alaptörvényt elmarasztaló parlamenti határozat elfogadásakor sem. Az anyanyelv elárulását ugyanazzal a lendülettel (egy kivétellel) követte az anyaország elárulása! Itt nincs helye mosakodásnak, a tények szokásos csűrésének–csavarásának. Erre nincs, és nem is lehet magyarázat! A Most – Híd képviselői (talán a kifacsart, kiherélt kisebbségi nyelvtörvény megszavazásáért cserébe) csatlakoztak azokhoz, akik gyűlölködve tekintenek Magyarország irányába, és azt neheztelik, hogy az anyaország a jövőben nem csupán felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, hanem az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. Az érez szó helyébe a visel szó került. Magyarán: a mindenkori magyar kormány kötelessége a jövőben nem csupán az lesz, hogy a határon túli magyarok jogainak tiprása esetében rosszul érezze magát, hanem, hogy ennek hangot is adjon bármilyen fórumon. Már szinte hallom a védekezésüket: ha ezt a „dzurindás” határozati javaslatot nem szavazták volna meg, akkor jött volna a sokkal durvább és elmarasztalóbb, az SNS által benyújtott változatról a szavazás, és félő, hogy a koalíció demokratái megint csak elbizonytalanodtak volna. Azt kellett volna tenni, uraim! Maguk tisztábbak maradtak volna egy árnyalattal, némi tartást nyertek volna, a világ meg lássa, hogy milyen nevetséges, önmagát és történelmét lázasan kereső kis ország ez a Szlovákia! Orbánék ugyanúgy megmosolyogták volna a durvább változatot, mint az önök által is támogatottat.
Kellett ez maguknak? Nekünk viszont nagyon kellett, hogy tisztábban lássunk janicsár-kérdésben… És jön még kutyára dér, hídra ború a tavalyi derű után, hiszen a kettős állampolgársági törvény még vár magukra! Matovičék viszont már belevicsorogtak a sötét szlovák parlamenti homályba…
Száraz Dénes
