A szlovák parlament második olvasatba jutatta alkotmánymódosító javaslatát, mely megszüntetné Szlovákiában a kisebbségek kollektív jogait. Állítólag a magyar alkotmányt kiegyensúlyozó műveletről van szó. Ez már igen! De mit adnak érte cserébe?
Már-már hihetetlen, hogy egy EU-tagállam és NATO-tag polgáraitól ily módon tagadja meg sorozatosan az emberi jogokat. Állandóan arról papolnak a szlovák politikusok, hogy nálunk demokrácia van, meg hogy minden kisebbség elégedett a sorsával, csupán a magyarok nem, pedig biztosítják számukra az egyéni jogokat. Nos, itt meg kell állnom egy kicsit. Mert mik is azok az egyéni jogok, amelyeket nekünk biztosítanak? Talán a múlt héten elfogadott kisebbségi törvénykotyvalék? Az nem a miénk! Számunkra tele van megkötésekkel, esetleges lehetőségekkel, melyeket lehet, de nem muszáj betartania a szlovák félnek, hiszen nem kötelezi rá a törvény. Most meg újabb lehetőségtől igyekeznek megfosztani bennünket. Egyszerűen nem értem, miért zárkóznak el ilyen vehemensen szlovák politikusok a kisebbségi kollektív jogok, vagy a társnemzeti státus megadásától. Miért jó nekik, hogy másodrendű polgárokká degradálnak bennünket? Úgy gondolják, hogy ha lezüllesztik a magyar elitet, akkor majd mindenki feltétel nélkül behódol nekik? Mert amint látom, ők úgy képzelik el az egyéni jogokat, hogy ha magyar akarsz lenni, ám legyél, de nyelvedet hivatalosan még a szülőföldeden sem használhatod, csupán baráti és családi körben, esetleg az iskolában. Mert ha a kocsmában használod, meg is késelhetnek érte…
Egy dolgot nem értek, s ezt is megmagyarázhatnánk szlovák politikusaink nekünk, magyaroknak legalább. Mik azok az egyéni jogok? Mert ha ketten vagyunk, és magyarul társalgunk egymással, szerintem ez már nem egyéni jog, hanem kollektív jog, hiszen az egynél a kettő már több. Nem beszélve arról, hogy a magyar tannyelvű iskolákban, már egy nagyobb tömeg beszéli nyelvünket! Hasonlóképpen a színi előadásokon. Ha ott lehet, miért probléma szülőhelyünkön a hivatalban? Nem kell okosnak lennem ahhoz, ha az alkotmány tiltani fogja a kollektív jogokat, akkor e paragrafusra hivatkozva bezárják majd iskoláinkat is! Itt van a kutya elásva! Ha kollektív jog nem létezik, a csak közösen érvényesíthető kisebbségi jogokat sem kell megadni, államilag biztosítani. Szlovák polgártársaink ezek szerint nem akarják, hogy egyenlők legyünk velük? Egyenlők csupán a munkában lehetünk – igaz, néha kevesebb fizetéssel -, esetleg a nő meg a férfi az ágyban, de jogainkban és a törvény előtt már nem?! Ez aztán demokrácia! Mi meg hagyjuk, esetleg kompromisszumokat kötünk a habzó szájú nacionalistákkal? Miért nem tiltakoztak ország és világ előtt az embertelenség ilyen megnyilvánulása ellen képviselő uramék? Hiszen ha elítéljük Nánámbögyösön, Cilperton szigetén a diszkrimináció bármely fajtáját, Szlovákia miért kivétel? Mert amint csemetéink az iskolából kikerülnek az életbe, mindenütt szlovákul kell beszélniük, még ott is, ahol barátaikkal többségben vannak, a játszótéren, az egy szem szlovák kedvéért, ellenkező esetben megkapják az ismert utasítást, hogy „na Slovensku po slovensky – Szlovákiában szlovákul”, jobb esetben a Dunán túlra küldik őket. Ez lelki traumát okoz, és kihat egész életükre! Azért írom ezt, mert hasonló dolgokban nekem is volt részem. De kitartottam, lenyeltem a békát, és nem adtam fel. Mert tudom, hogy erre megy ki a játék immár 100 éve. Magyar nemzetiségű politikusaink a parlamentben ezt nem tudják? Vagy nem akarják tudni? Hiszen szemüket böki ki a nacionalizmus kése. Vagy meg fogják szavazni ezt az újabb kisebbségellenes törvénymódosítást is? És a bizonyítványukat úgy magyarázzák majd, hogy minden országnak joga van saját alkotmányt készíteni, így Szlovákiának is, mégha az diszkriminálja is az itt élő őshonos kisebbségeket?! És bebizonygatják majd, hogy beolvadásunk kizárólag természetes asszimiláció következménye? Akkor is, ha ennyi magyarellenes szónoklat után a vak is világosan látja, hogy államilag irányított az asszimiláció! Kérdésem szokásos: Hogy lehet az, hogy 20 évvel a totalitárius rendszer megdöntését követően, velünk szemben még mindig ilyen politikát lehet folytatni? Hogy lehet, hogy olyan művelt emberek, mit Martin Fronc vagy Dušan Čaplovič, úgy viselkednek, mint egy piaci kofa, aki nem tudja, mit beszél, ha elfogja a hév…
Végül: kedves Most-Híd-képviselők! Ha ezek után is azt fogják állítani, hogy ennek így kell lennie, netán meg is szavazzák az alkotmánymódosítást – mert a politika olykor barter is –, többé ne vegyék szájukra, hogy kisebbségeket is képviselnek, hiszen csak önnön boldogulásukkal törődnek. Az eddigi rövid Radičová-éra alatt több pofon ért bennünket, mint a totalitárius rendszerben összesen, illetve a Fico-éra alatt. S maguk ehhez a voksaikat adták ahelyett, hogy a fokozódó magyarellenesség miatt otthagyták volna ezt az SNS-es bábkormányt. Gondolják meg, mit tesznek, nehogy négyéves kormányzás után megszégyenülve, mint a kutyának, behúzott farokkal kelljen távozniuk a politikai porodról.
Mészáros László
